Három hónap délkelet-ázsiai utazás után visszavár Svájc, a mi kis nyugodt, falusi életünkkel együtt. Összesen hat hónap után térek vissza, ami pont elegendő idő volt ahhoz, hogy hiányozzon, és ismét újult erővel folytathassam a munkámat. Eljött az idő, hogy elinduljon egy cikksorozat a festői szépségű, Alpok közepén fekvő kis európai országról. Piros alapon fehér kereszt, kantonok, hegyek, völgyek, tavak. Legyen igaz, vagy hamis, rengeteg tévhit kering Heidi hazájáról, a csoki bölcsőjéről, Svájcról.
Ezeket a tévhiteket szeretném most eloszlatni - vagy épp megerősíteni, ahogy én tapasztalom, ahogy én látom. Eddig - egy alkalmat kivéve - nem írtam Svájcról sem itt, sem máshol. Talán meg akartam várni, amíg én magam is elég hitelesnek és sokrétűnek érzem a tapasztalataimat az országgal kapcsolatban.
Svájc rengeteg mindent jelent nekem, mert az, hogy ide csöppentem, megváltoztatta az életemet abba az irányba, amire mindig is vágytam. Ez az ország jelenti számomra a nagybetűs lehetőséget, olyan lehetőségek halmazát, amit a szülőhazám (vagy akár bármely más ország) sosem tudott volna megadni nekem. Azonban, mielőtt ide kerültem volna, nem sok mindent tudtam az országról. Szégyen, nem szégyen, jobb volt ez így, mert ha úgy gondolkozom, mint sok más ember, akkor nem biztos, hogy itt próbáltam volna a szerencsét.
Az egyszerűség kedvéért pontokba szedtem a leghírhedtebb tévhiteket, amikről kiderül, hogy igazak-e, vagy sem - szerintem.
Csak a pénz miatt dolgoznak Svájcban az emberek
Ebben annyi igazság lehet, hogy a pénz miatt indulnak el. Csak aztán megtapasztalják, hogy ez mit is jelent. Heti öt nap munka (normális esetben), nyolc óra munkaidővel? Két szabadnap? Ne már, ez biztos átverés! Még Budapesten sem volt soha két szabadnapom egy héten. Ez biztos szivatás. Ja... nem! Akkor köszi, maradok!
A másik, ami nekem fontosabb bárminél, hogy az anyagi megbecsülés mellett emberi megbecsülést kapok és érzek. Lehet, hogy ez nincs így, legalábbis nem annyira, amennyire érzem, de a lényeg, hogy én ezt érzem. Nincs olyan, amit kérnék, és ne kapnék meg, vagy legalább ne gondolkoznának el rajta erősen, hogy hogyan oldható meg. Persze, persze, nem mindenkinek ilyen jók a tapasztalatai, tudom, hogy szerencsés vagyok. De a szerencsémért én dolgoztam meg. Aki mer, az nyer. A türelem rózsát terem. Vagy egy jó munkahelyet.
A svájci nemzeti bank(Fotó: NEWSWORLD)
Oké, jó a kereset, de Svájc annyira drága!
Igen, alapvetően ez egy drága ország, de az arányokat kell megvizsgálni, nem csak az érem egyik oldalát. Ha egy magyar kiruccanni megy Svájcba, megrökönyödik az árakon. Ha ott él, akkor természetesnek veszi, hogy nem kerülhet minden annyiba, mint Magyarországon, hisz akkor már értelmetlenül nagy lenne a szakadék a kereset és az árak között. Amin én meglepődöm, az az, mikor valami nem kerül többe, mint otthon.
Rengeteg országban vannak barátaim, és azt gondolom, hogy Svájc a legélhetőbb ország mind közül. Persze a jólétet sem adják ingyen: ha nyelvtudás nélkül mosogatni szeretnél, ne várj csodát. Ellenkező esetben egy pár szezon munka - túlzás nélkül - megváltoztathatja az életedet.
A zürichi Shopville(Fotó: Wikimedia Commons)
Svájcban mindig hideg van
Svájc ilyen szempontból (is) annyira változékony, hogy ezt nem lehet ráhúzni. Én egy hegyek ölelésében fekvő völgyben lakom, aminek nagyjából semmiben nem különbözik az időjárása Magyarországétól. Talán csak annyiban, hogy a hegyek közelsége miatt nagyon hirtelen tud változni az időjárás. Illetve, itt is folyamatosan tapasztalható a klímaváltozás: azt mondják, régen nem voltak ilyen melegek a nyarak. Megnézném a saját fejemet, amikor a munkahelyemen egy mit sem sejtő arab azt kérdezi július közepén, hogy itt meg miért nincs hó, hiszen ő azért jött. Távol álljon tőlem az ítélkezés, na de azért egy célország időjárásának minimum utánanézünk utazás előtt, kérem szépen.
A Zürichi-tó 2015 áprilisában(Fotó: The Business Times)
Finom a svájci sajt meg a csoki
Igaz állítás. De nem a bevásárlóközpontban megvásárolt sajt az igazi (most meglepődtél, ugye?), hanem be kell menni a nénikéhez a szomszéd utcában, akinek tyúk helyett (vagy mellett) tehén van az udvarában, és meg kell őt kérni, hogy szeljen pár szeletet a saját készítésű sajtjából. Nyamm! A csokit ellenben, mindegy, hogy hol veszed. Csak az nem mindegy, hogy mit! A Toblerone a legnépszerűbb, így mindenhol kapható. Ezen felül próbálj ki olyan márkát, amit máshol nem találsz meg, vagy vegyél részt Chocolate Clubokon, ahol saját magad készítheted el az ehető szuvenírt.
Svájci csokik(Fotó: Pinterest)
A svájci nyelv csak a németnek egy dialektusa
Az állítás hamis. Sokévnyi német tanulás (és naív magabiztosság) után, mikor először meghallottam a svájci németet (azon belül is azt a dialektust ahol épp voltam), megkérdeztem, hogy ez most milyen nyelv volt. De nem megdöbbenésem jelét adva, hanem halál komolyan. Eszembe nem jutott volna, hogy itt ez a nyelv, így beszélnek, úgyhogy enyhén szólva meglepődtem. Pontosabban pánikba estem."Mégis mi lesz így velem? Biztos, hogy ezt akarom? Hogy a fenébe fogok így dolgozni?", és hasonló kérdések kavarogtak a fejemben úgy egy negyed perc leforgása alatt. Nem baj, plusz egy kihívás a többi mellé, nem számít. És tényleg nem számított, mert amikor a svájci elkezd hochdeutsch-ul (írott német) beszélni (már amelyik elkezd), az sokkal jobban érthető, mint egy messziről jött német vagy osztrák ajkú. Aztán szépen lassan már az ő saját nyelvezetüket is érteni fogod. Beszélned nem feltétlenül kell, én speciel kifejezetten cikinek érezném, ha elkezdeném megpróbálni utánozni, ahogy beszélnek, mert az az övék. Németül meg sok mindenki tanul, beszél, az olyan... német.
Az ország a beszélt nyelvek szempontjából egyébként is nagyon sokszínű, ugyanis négy hivatalos nyelv van: közép- és északi területen német (64%), nyugaton francia (19%), délen olasz (8%), dél-keleten rétoromán (1%).
Menj el Genfbe, Neuchâtelbe, ezeken a helyeken csak franciát fogsz hallani. Vagy Luganóban és Locarnóban olasz nélkül nehéz lesz boldogulni. Rétorománt manapság már nem nagyon használnak, bár azt is hallottam, hogy a fiatalok körében kezd visszajönni.
+1 tipp, ha érdekel a svájci munkavállalás
Sokan kérdezik tőlem, hogy mennyire kell tudni"a nyelvet", ha Svájcban akarnak szerencsét próbálni. Először is, bármilyen"a nyelv" mellé kell az angol, aztán attól függően, hogy melyik a második nyelv, amit beszélsz, kell területet választani országon belül. Szeretem, hogy az ország diverzitásának köszönhetően több kultúrába nyerhetek betekintést, több nyelvet gyakorolhatok, ami kifejezetten az egyik célom volt, amikor külföldre utaztam.
Ha valaki külföldre készül, az nagyjából olyan, mint mikor valaki terhes. Egyszeriben mindenki más okosabb a témával kapcsolatban, mint te. Majd azt mondják:"ott úgyis csak egy idegen maradsz!" Te azonban ne mások szemével ítéld meg magad! Ha van egy célod, menj elébe, csak a hasznos információkat fogadd meg. Hallgass, figyelj, tanulj, tedd hasznossá, amit hasznosnak érzel, legyél nyitott az új környezetben, és kedves az új emberekhez. Nem kell ahhoz svájcivá, angollá, dánná stb. válnod, hogy otthon érezhesd magad! Az fog visszacsapódni rajtad, ahogy te állsz a dolgokhoz, amekkora lelkesedéssel és szeretettel mész végig az úton. Hajrá!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Brigi