Kolbászüzletem van, ahol hetente több mint száz emberrel találkozom. Tudom, hiszen listám van a rendelésekről. Húsvét táján lényegében mindent eladhattunk birkával, hiszen a birka- ill. bárányhús Finnországban kötelező húsvéti eledel. Nem csoda hát, ha én is birkakolbászt gyártottam az ünnep alatt pár hétig.
A vásárlóim óriási többsége csodálatos, ők azok, akik minden elképzelhető fórumon dicsérik az árut. Van azonban egy szűk réteg, amely számára olyannyira idegen a színhúsból és zsírból készült kolbászok világa, hogy viszolygását nyíltan meg is mutatja, sőt azonnal érveket sorakoztat fel a zsír és a hús káros mivoltáról.
Aztán vannak, akik csak egyszerűen finnek. Finnek, akik meggyőződésem szerint komoly kommunikációs problémákkal élnek együtt.
És végül vagyok én, a tulajdonos. Aki hozzám belép, annak meg kell mondania, hogy mit akar. Nem lehet csak úgy kosárba tenni az árut, lesütött szemmel fizetni, aztán egy "Hei" köszönés kíséretében elhúzni a csíkot. A boltom eléggé spártai, semmi nincs kitéve egy táblán kívül. A vevőknek közel kell jönniük és beszélgetni kénytelenek velem, egy idegennel. Ez egy átlagos finn számára kényelmetlen és kerülendő. De nem kerülheti el ezt akkor, ha kolbászt akar.
Róluk, erről a szűk rétegről írok most.
1.
Egy nő belép az üzletbe, egyenesen hozzám, az eladóhoz lép, majd erős hangon megszólal:
- Birkakolbász!
- Üdvözlöm. Pontosan mire gondol a hölgy? - kérdem.
- Itt azt kapni, nem? Birkakolbászt. - válaszolja zavartan.
- De. - mondom én.
- Akkor... - és sokatmondóan rámnéz.
- Akkor?... - és sokatmondóan ránézek.
A nő láthatóan feszeng. Segítek neki, ha már köszönni nem tud, és még azt sem tudja elmondani, mit akar. A birkakolbász ugyanis nem elég.
- Nézze, van birkahúsos kolbászunk, de nem tudom, hogy ki Ön. Előre rendelt-e vagy sem? Ha rendelt, akkor máris hozom a merguez, tavaszi és dukkah fűszeres csomagját. Ha nem rendelt, akkor van tavaszi kolbászunk eladó. És ha Ön azt mondja, hogy birkakolbász, akkor én azt kérdezem: mennyi? Ugyanis nálunk lehet egy darabot és száz kilót is kérni. Javaslom, kezdjük előről.
2.
Egy férfi nyit be az üzletbe, és erős hangon megszólal:
- Birkakolbász!
- Üdvözlöm. Birkakolbász. Mire gondol az úr?
- Ki van írva, hogy kapni.
- Igen.
Zavartan rám néz. Segítek neki, ha már köszönni ő sem tud. Aztán a történet a fenti párbeszéd szerint folytatódik.
3.
Egy férfi lép be az üzletbe, és hangosan megszólal:
- Birkakolbász!
- Jó napot! Mire gondol az úr?
- A birkakolbászomnak maguknál kell lennie! (You should have my lamb sausage!)
- Tényleg? És ki Ön?
- Velem beszélt e-mailen.
- Önnel és még száz másik emberrel. Szabadna a nevét?
4.
Egy idős nő lép be az üzletbe. Az ajtóban megáll, zavartan nézelődik.
- Üdvözlöm, miben segíthetek?
- Mi ez a hely? Erre járok mindig, de nem láttam még soha ezt a helyet.
- Két hónapja vagyunk nyitva. Mit adhatok? Van friss magyaros paprikás kolbászunk. A város legjobbja lett a versenyen.
- Tudna most sütni egyet?
- Nem, sajnos nem sütögetünk, mi nyersen adjuk.
- Na, adjon egyet.
- Egy darabot? Egy kilót?
- Egy darabot.
5.
Egy csapzott, alacsony nő toppan be az üzletbe. Egyenesen a kis pulthoz megy. Tüzetesen megnéz mindent, amit ott talál. Névjegyek, terméklisták.
- Jó napot, miben segíthetek?
- Maguk kolbászt gyártanak?
- Igen, így van.
- Nem eszem kolbászt.
- Értem. Sajnálom.
- Mi van bennük?
- Készítünk sertés-, birka-, marha- és csirkehúsos kolbászokat. Tessék, itt van egy csomag, meg lehet nézni, milyen az áru.
A nő közel hajol, orrhegye súrolja a csomagot.
- Mik azok a fehér szemcsék benne? Rizs?
- Nem, az zsír.
- Fúj! Én nem eszem zsírt! Ezt biztosan nem eszem meg.
- Márpedig az ételek fontos része a zsír.
A nő ezt már nem hallja, futólépésben távozik.
6.
Vásárban.
Egy nő lép közelebb.
- Mi ez?
- Jó napot. Ez, kérem, kolbász.
- Kolbász?
- Kolbász.
- És miért ilyen piros?
- Mert paprika van benne.
- Paprika?
- Igen. Paprika.
- Az akkor nagyon csípős?
- Nem, ebben édesnemes paprika van.
- És miért ilyen foltos? Mi az a fehér?
- Zsír.
- Jajj, az nagyon zsíros akkor.
- Nem kifejezetten. Zsírtartalma 22% csak.
És a nő undorodva elmegy.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!