Kevés olyan ember van a Földön, aki nálam elfogultabban szemlélné a svédeket. Valóban azt gondolom, hogy összességében jóindulatú és vicces népről beszélhetünk, de azért fel tudok sorolni pár olyan apróságot, amitől még az én liberális és elfogadó lelkem is összezavarodik. Jöjjenek hát először a gondolkozásbeli, majd a szemmel látható furcsaságok!
Mentalitásbeli érdekességek
1. Semmitmondó körmondatok
A magyar ember jó esetben az egyenes beszédre szocializálódott, ami Svédországban bizony sokszor elveszik a véget nem érő finomkodó mondatok sűrűjében. Egy konkrét probléma megoldására irányuló meetingen szóba jöhet például a világbéke, a szellemi és az egyéni fejlődés is… csak sokszor éppen az az egy konkrétum nem derül ki, amire valójában kíváncsi lennél. A svédek hihetetlenül konfliktuskerülők és a világért sem akarnak megbántani senkit, így inkább sokszor csak utalnak, sugalmaznak vagy szimplán mellébeszélnek, amiből néha nehéz kihámozni mit is szeretnének valójában. Ha meg akarnak kérni valamire, azt is elég hosszadalmasan bökik ki.
2. Alkoholtéma
Svédországban szinte bárhol vehetünk dohányárut, de (2-3%-osnál erősebb) alkoholt csak az arra kijelölt állami boltokban, megadott időpontokban (nálunk H-P: 10-19, Sz: 10-15 óra között). Állítólag az alkoholizmus mutatói jobbak lettek a rendszernek hála, mégis egy meglehetősen érdekes hozzáállás figyelhető meg az alkoholfogyasztás kapcsán. A jó svédek hét közben rendkívül önmegtartóztatóak: nem igazán nyúlnak sem édességhez, sem szeszes italhoz. Bezzeg a hétvégén sokszorosan bepótolnak mindent! Vasárnap alig lehet embereket látni az utcán, az a józanodás napja.
3. A búcsúzás hiánya
Munkahelyi kávézós kiruccanásokon meglehetősen furcsa élményekkel gazdagodhatunk. Előfordul, hogy kb. tizenöten beszélgetnek egy asztalnál, ahonnan hipp-hopp, sorra tűnnek el az emberek. Hogy mi történik valójában, azt idővel össze tudjuk rakni: egyszer csak eljön az idő, amikor a jó svéd azt érzi, elege van aznapra a szociális ingerekből. Nem is tudja kitől, hogy búcsúzzon, nincs is kedve szerepelni, ezért csak úgy elegánsan, akár még egy „héj dó” és feltűnés nélkül eliszkol a társaságból. Nézzük a jó oldalát: itt tényleg senkinek nem kell magyarázkodnia (jaj, bocs, mennem kell mert…), teljesen elfogadott szimplán továbbállni.
4. A svéd párválasztás
Párszor tanulmányi kirándulásra indultam a helyi éjszakai életet illetően. Nagyon nem úgy működik az egész, mint nálunk. Viszonylag korán indul a pezsgőbontás a lakásban vagy grillparty-n, ahonnan a fiatalok este közösen vonulnak egy pubba vagy egy szórakozóhelyre. Olyan 11 óra körül már mindenki teljes erőbedobással rituálisan táncol vagy támasztja a pultot: külön férfi és külön női körben! Majd, ahogy a tánc és az alkoholmennyiség a tetőpontjához érkezik: az önbizalomtól duzzadó svéd nőstények kíméletlenül lecsapnak az áldozatukra. Konkrétabban: csak úgy odamennek valakihez vagy odaesnek valaki elé, esetleg beleülnek az ölébe. A férfiak egy része ezt jó szívvel veszi (persze ők sincsenek már képben ekkorra) és akár még egy kapcsolat kezdetét is jelentheti a romantikusnak jóindulattal sem nevezhető egymásra találás. A férfiak másik, nagyobb csoportja viszont halálra rémül, hazamegy és inkább az interneten keres társat.
Érdekességek az utcákról
1. Bokavillantás télen-nyáron
Vegyünk egy márkás, hófehér edzőcipőt. Keressünk hozzá egy rövid szárú zoknit, ami csak a lábfejet fedi el. Nézzünk ki egy boka fölött végződő, csőszárú nadrágot és ügyeljünk arra, hogy a hófehér bokák kidudorodó csontjai szabadon láthatóvá váljanak az utcákon, akár februárban is (eskü, több ilyet is láttam tavaly). Ilyen egyszerű a svéd fiatalok (kb. 15-25 év) első számú stílusleckéje. Aki pedig nem így jár el, arról tutira sejthető, hogy nem hidegben született. Ja, és persze nem csak a lányokról beszélek... a fiúk legalább ugyanannyira trendkövető bokavillantók.
2. Szakáll és tetkó mánia
Az igazi svéd félistenek magasak, világosabb hajúak és kék szeműek. Akik azonban nem születtek efféle jó génekkel, azoknak marad a hírhedt viking-vezér, amolyan Ragnar Lothbrok kinézet. Többnyire félelmetes szemekkel és szőrtengerrel. A borosta is népszerű, de az 5-10 centis szakállak kifejezetten most élik fénykorukat. Tetoválás pedig szerintem legalább minden harmadik emberen van, általában több is, korhatár nélkül. A tinik persze itt is aratnak: találkoztam már buszon rózsaszín hajú iskolás lánynak öltözött hölgyeménnyel illetve boszorkánynak mázolt talpig feketeséggel…
3. Eszeveszett sportőrület
Ha süt, ha esik, ha fúj, futnak ezek a népek. Januártól-decemberig. Kirunában és Malmőben is, mondjuk utóbbiban a bicikli még jobban dívik. Majd ezt még megtoldják nyáron a 18-22 fokos vízben való fürdéssel. Nagyon sokan a hármat egyszerre is csinálják, akár naponta is. Nem mondom, hogy nem néznek ki jól, de mindezek ellenére nekem úgy tűnik, elég sokszor betegek (meg vannak fázva).
4. Kistestű és hosszú szőrű kutyák imádata
Egy kezemen össze tudnám számolni, hogy hány nagyobb testű kutyát láttam eddig Svédországban. A tökéletes svéd kutya kicsi és kunkorodó szőrű, igazi lakásba való kedvenc. Többnyire fehér. Nappal kutyaoviba jár - több száz koronával megrövidítve a gazdit -, havonta pedig kozmetikushoz. Ha ez még nem lenne elég: még a hobbyból tartott házinyulak is hosszú szőrűek.
Kovács Csaba
Szabó Vivien