Így (nem) lettem (egyelőre) Tesla-tulajdonos

Szeretnél egy új Teslát? Mi sem egyszerűbb ennél: csak befizeted az előleget és vársz az önvezető elektromos autóra. És vársz. Majd vársz. Aztán csak vársz és vársz. Végül még egy kicsit vársz, ahogy PrehryFarkas is teszi, már közel 800 napja. A potom 35 000 dollárért beharangozott Tesla Model 3 pedig egyszer majd csak megérkezik...

Ritkán ismétli a történelem önmagát, de az, hogy mindezt meg is tapasztaljuk életünkben, az már tényleg kuriózum, amiről természetesen be is kell számolni. Ezt a bejegyzést az éppen folyamatban lévő új kocsivásárlással kapcsolatos élményeim ihlették. Sosem gondoltam volna ugyanis, hogy egy 2018-ban, Amerikában megrendelt gépkocsi az 1970-es évek magyarországi érzéseit ébreszti majd fel egyszer bennem. De megtörtént és gondoltam megosztom, mert szerintem szürreális a két életélmény relatív hasonlósága, még akkor is, ha a magyart csak közvetett módon tapasztaltam meg, lévén, hogy akkoriban még csak gyermekéveimet töltöttem.

A Merkúr

Kezdjük akkor a múlttal és szögezzük le azt a talán már régen elfelejtett tényt, hogy az átkosban a gépkocsit nem mindenki tudta megengedni magának, újat venni pedig tényleg csak keveseknek adatott meg. Egy új autó akkori vásárlási folyamatát mai ésszel már szinte fel sem tudjuk fogni. Nem voltak szalonok, nem volt versenyhelyzet, különböző vásárlást ösztönző programok vagy finanszírozási lehetőségek. Az állam a Merkúr vállalat révén kereskedelmi monopoljoggal bírt a gépjárművek importjával kapcsolatban. Bár volt egy bemutatószalon a fővárosban és természetesen volt egy országosan elérhető havi rendszerességgel megjelenő autós magazin, de az emberek gyakorlatilag vakon rendelték az autóikat, a felszereltségi opciókat pedig akkor még hírből sem ismerték. (Szívesen megnéztem volna egy-két akkori vásárló arcát, amikor a Merkúrnál, a rendelés felvételénél visszakérdeztek volna, hogy akkor napfénytetővel vagy anélkül szeretné-e megrendelni az őzikebarna színű Wartburgot.)

Egy Merkúr-autótelepMerkúr-autótelep CsepelenMai Móni - Cafeblog

Minden kocsi ugyanúgy nézett ki. Ugyan színeket lehetett rendelni – sőt annak kiválasztása még kötelező is volt -, de maga a színválaszték, finoman fogalmazva is elég szűkös volt és arra sem volt semmilyen garancia, hogy a kocsi színe az átvételkor megegyezett a rendeléskoriéval. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a kereslettől teljesen függetlenített KGST modellben amit legyártottak, azt eladták és szerencsés esetben még a kocsi színe is stimmelt. Reklamációra nem nagyon volt lehetőség, vagy ha volt is, annak következményei voltak, melyek közül a legsúlyosabb a kocsi újrarendelése volt. Tekintve, hogy egy autóra eleinte akár 10-15 évet, később 1-3 évet is kellett várni, ha valami szépséghibát találtak az új kocsin, a vevők inkább nem reklamáltak ezek miatt a Merkúr telephelyein. Örültek, hogy megjött a várva várt autó. A kisebb minőségi hibákat pedig a maszek műhelyekben igazították ki, ahelyett hogy leálltak volna panaszkodni a telep fődiszpécserének.

Egy hatalmas állami előjegyzési rendszer volt ez, ahol a meghatározott előleg befizetését követően a vevő egy sorszámot kapott, ami rákerült egy listára, melynek segítségével a leendő tulajdonosoknak módjuk volt rendelésük sorszámának követésére. A listán elfoglalt sorszám mások sorszámaihoz viszonyított helye illetve sorrendje adott némi fogódzkodót a vevőknek, arra nézve, hogy körülbelül mikorra volt várható a személygépkocsi, merthogy pontos dátumot nem tudtak adni senkinek.

Erről a jelenségről született is egy amerikai vicc, amit a kommunistás vicceket előszeretettel mesélő korábbi amerikai elnök, Ronald Reagan mondott el egyszer egy tévéshowban. Magyarul valahogy így szól:

A volt keleti blokkban egy átlagember nehezen összekuporgatott kis pénzén elhatározza, hogy végre megrendel egy autót. Elmegy a fővárosba és kipengeti az előleget, mire az autók rendeléséért felelős elvtárs így szól a férfihoz:
– Jöjjön vissza tíz év múlva a kocsiért.
Erre a kocsi vevője visszakérdez:
 – Délelőtt vagy délután?
Az elvtárs nem érti, hogy a jóember mit akadékoskodik és visszakérdez:
– Jóember, az tíz év múlva lesz. Nem mindegy, hogy délelőtt vagy délután?
– Nem bizony – vágja rá az egyszerű ember. – A vízvezetékszerelő aznap reggel jön majd.

Nos, akkor visszakanyarodva a korábbi gondolatmenethez, ezt a listát a korábban említett fővárosi bemutatószalonban és egyes újságokban, így az autó-motor újságban lehetett csak követni. Aztán, amikor megérkezett a szocialista csodaautó, a Merkúr értesítette a boldog tulajdonost legalább nyolc nappal az átvétel előtt, aki a hátralék befizetését követően a Merkúr egyik telephelyén végre átvehette a járművet - a vízvezetékszerelő fogadása után.

Nos, így nézett ki akkoriban a folyamat, és akkor lássuk most a legújabb kocsivásárlási élményemet Amerikában.

A Tesla

Fontos tudni, hogy nem vagyok egy kocsimániás, nem nagyon érdekelnek az autók, hidegen hagy a lóerők száma. Számomra a kocsi csak egy eszköz, ami segít eljuttatni egyik pontból a másikba, remélhetőleg minél olcsóbban. A többi részletkérdés, legalábbis ami a saját autómat illeti. A családi autó az kicsit más kérdés, ott azért több szempontot veszek figyelembe azon ritka alkalmakkor, amikor újat veszek.

A mostani autóm egy teljesen átlagosnak mondható 2011-es évjáratú fekete Toyota Camry, ami kvázi népautó itt, Amerikában. Újkori értéke kb. 21 000 dollár (6 millió forint), ami itt nagyon olcsónak mondható. Most uszkve 10 000 dollárt ér, ami értékállóságát tekintve kiválónak tekinthető. Keveset fogyaszt, városban kb. 8-9, autópályán pedig 6-7 litert száz kilométeren. Nincs vele általában semmi gond, csak már öregszik, egyre többet kell rá költeni, és a benzin is egyre többe kerül, főleg itt, Kaliforniában. (Tudom még mindig sehol sincs a magyar benzinárakhoz képest, de itt azért többet használjuk az autót.)

Az elmúlt években már nézelődtem, hogy milyen legyen a következő kocsim, de istenigazából semmilyen lehetőség nem keltette fel az érdeklődésemet. Ez alól a Tesla márkanév alatt futó, kizárólag elektromos töltéssel működő autók jelentettek kivételt, de az elmúlt években bevezetett modellek horribilis ára miatt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy azt vegyek (az autó átlagára kb. 80 000 dolcsi). Viszont nagyon vonzónak találtam, hogy szinte semmit nem fogyaszt az itteni alacsony villamosáram mellett, valamint kategóriájában egyedülálló távolságra lehet vele elmenni egy feltöltéssel (kb. 450 kilométert), és emellett egy óriási országos gyorstöltő hálózattal is rendelkezik, aminek segítségével a nagyobb távolságok sem jelentenek problémát.

Elon Musk a Tesla Model 3 bemutatóján (2016. március 31.) Electrek

Három évvel ezelőtt a Tesla cég alapítója és ügyvezető igazgatója, Elon Musk bejelentette, hogy a korábbi luxusmodelleket követően a cég egy, az amerikai középosztály számára is sokkal elérhetőbb árú (35 000 dollár) modellt, a Model 3-ast tervezi majd hamarosan bevezetni. Óriási visszhangja lett a bejelentésnek, mint kiderült rengetegen gondolkodtak hozzám hasonló módon. Az autó részleteinek bejelentése egy nagy show keretében zajlott kicsit több, mint két évvel ezelőtt, 2016. március 31-én. Ezen a napon, pontosabban fogalmazva, a bejelentés percétől kezdve lehetett megrendelni a Tesla bemutatótermekben személyesen vagy online.

Ugyan a kocsiról terjedtek pletykák, de azt csak ott és akkor mutatták be részletesen először a nagyközönségnek. Ennek ellenére, a bemutató első órájában több mint százezer ember tett le egy ezer dolláros foglalót a modellre, úgy, hogy azt sem tudták milyen felszereltségű lesz. Az átkoshoz hasonlóan, itt is gyakorlatilag vakon rendelték meg a kocsit az emberek. És én is köztük voltam. Úgy voltam vele, hogy veszteni valóm nem sok van, foglaljuk le, aztán majd legfeljebb visszamondom, ha nem tetszik, merthogy erre volt lehetőség. Egy hét alatt még kb 300 ezer megrendelés érkezett a kocsira a világ minden tájáról, így biztos Magyarországról is. Az óriási népszerűség emelte elvárások miatt Musk egy hatalmas gyárat épített, hogy ezt a giga mennyiségű autót le tudja gyártani. Ez természetesen időbe tellett, mert ez a nagy kereslet nem volt benne az ő ötéves tervében…

Én nem siettem, nekem volt időm, gondoltam kivárom azt az egy évet, ugyanis akkor még ezt ígérte Musk. Egy év múlva jött a hír, hogy az az egy év inkább másfél, pár hónap múlva pedig kettőre módosította. 2018 elején végre jött a hír: elkezdődött a gyártás az új üzemben és az első járművek már le is gördültek a gyártósorokról. Körülbelül ekkor kezdtem én is számolni vele. Ez kicsit kevesebb mint két évvel a foglaló letétele után volt, de a keleti blokkban szocializálódott és megedződött prérifarkasnak ez a várakozás meg sem kottyant.

Gondoltam, a Toyotára már nem kell költeni, mindjárt jön a Tesla. Sajnos nem így lett: három hónappal ezelőtt lengéscsillapítót kellett cserélni, pedig már nagyon nem akartam költeni rá. Mivel csak annyit tudtam meg a Tesla honlapján, hogy valamikor idén április és június között várható a kocsim, ezért nem volt választásom, meg kellett szereltetni a régit. Közben az is kiderült, hogy – a hatékonyságot kiaknázva – a Tesla egyelőre csak egy változatot gyártott, ami kicsit többe kerül a beharangozott kezdőárnál. A más felszereltségű modelleket csak fél évvel később (vagy még később) tudják majd legyártani. Igen ám, csak ha várok még fél évet, akkor egy csomó jelentős ösztönzőtől elesek. Mivel ezen adóvisszatérítések összege a 10 000 dollárt is elérheti, ezért úgy döntöttem, hogy nem várok, azt rendelem, ami van, mint a Merkúr telepen. De miből lehet egyáltalán választani?

Tesla Model 3 tesla.com

Az autóiparban mára már alapelvárásként kezelt ezernyi opciókhoz és felszereltségi lehetőségekhez képest, a Model 3 - nevéhez hűen - csupán csak három választási lehetőséget kínál ma azoknak, akik ilyen kocsit szeretnének. Mindössze hat színből és két kerékméretből lehet választani, illetve a kocsit önvezetésre alkalmas, úgynevezett autopilot funkcióval vagy anélkül is meg lehet rendelni. Ennyi, aki ennél többet akar, annak várni kell, mint az átkosban. (Csak jelzem, hogy a Zsiguli is körülbelül ennyi színben volt kapható annak idején, de abból volt több motorváltozat is.) Akinek ez a választék nem elég és most szeretne rendelni egy jobban felszerelt, vagy más színű Model 3-ast, annak még legalább egy évet kell várnia, feltéve, ha hiszünk Elon Musknak, ami mostanában elég necces.

Azonban azok, akik abban a szerencsés helyzetben vannak - mint én is -, hogy a két évvel ezelőtti bejelentéskor megrendelték a Model 3-ast, és a Tesla már visszajelzett nekik a napokban, hogy itt az ideje eldönteni, visszakérik-e a foglalót vagy megrendelik-e a kocsit, az a kb. 20-30 ezer ember egy 2500 dolláros vissza nem térítendő foglaló ellenében már konfigurálhatják és meg is rendelhetik a kocsit ezen minimális opciók kiválasztása után. Nekem ez az e-mail értesítés április 18-án érkezett meg. Még aznap megrendeltem és naivan azt gondoltam, hogy innentől már sínen vagyok, a kocsi egy héten belül meg is jön.

Csalódnom és ismét várni kellett. Az e-mail visszajelzésben azt írták, hogy még 3-6 hét amíg a kocsi leszállításra kerül. Igen ám, csakhogy az interneten fellelhető fórumok szerint erre közel sincs garancia. Van, aki már hónapokkal előbb megrendelte, de annak se híre se hamva. Miután én is egyre több fórumbejegyzést olvastam, kiderült, hogy minden megrendelő - a magyar előjegyzési rendszerhez kísértetiesen hasonlóan - egy sorszámot kap.  Ez csak a rendelési sorszám, amivel még nem lehet sokat kezdeni, ezt ugyanis nem lehet követni sehol az interneten. Ami igazán fontos és használható információ, az az alvázszám, mert azt sejteti, hogy a kocsit már gyártják. Csakhogy arra is várni kell. Tehát még rosszabb mint az átkosban, mert ott amint megrendelte az ember, azonnal kapott egy sorszámot és már nézhette is, hogy kb. hol tart a többiekhez képest. Itt erre nincs lehetőség, legalábbis nem azonnal.

Virtuális sor egy autóért prehryfarkas.hu

Helyette egyesek az interneten egy folyamatosan bővülő, most már több tízezres rendelői adattal bíró adatbázist építettek ki, ahol egy fórum segítségével az izgatott tulajdonosok egymást értesítik, ha megkapják az alvázszámot. Ennek az utolsó alvázszámnak a tudatában, az eredeti rendelés és a konfigurálás idejének (valamint egyéb más adatok) fényében, nagyjából megsaccolható, kinek mikor jön majd meg a kocsija. (Sőt egyes fanatikusok még rendelés-saccoló szoftvert is fejlesztettek a lustább vevőknek.)

Hihetetlen, de tényleg nem lehet tudni ki mikor kapja meg a kocsiját, pont úgy, mint a '70-es években. Gyakorlatilag mindenki egy Google Sheet fájlban tárolt alvázszámos listát követ, így én is. A facebookos és egyéb más fórumokon pedig kabaréba illő hangulat uralkodik. Nehéz pontosan visszaadni ezeknek az internetes fórumoknak a hangulatát, de egy biztos, szürreális ez a mostani Model 3 jelenség Amerikában. Azért megpróbálom szemléltetni ezt a kelet-európai hangulatot egy-két példán keresztül:

• Az izgatott tulajdonosok egymást bátorítják és vigasztalják a késedelem miatt, mint az óvodában.
  
• Ha pedig valakinek megérkezik az alvázszáma és azt bejelenti, mint örömhírt, a kötelező gratulációs üzenetek mellett mindenki azt kérdezi a szerencsés tulajdonostól, hogy mi volt az alvázszáma, mikor konfigurálta, milyen opciókkal és hogy hol lakik az USA-n belül. Ebből próbálnak ők is valami fogódzkodót nyerni.
  
• A gyár és bemutatószalonok környékén élők folyamatosan tesznek fel fényképeket a parkolókban tárolt éppen leszállított kocsikról, hogy tartsák a hitet a rendelőkben.
  
• Mint az átkosban, itt is drágább egy használt autó. Aki élelmes, most busás haszonnal tudja eladni új Model 3-as szerzeményét.
  

Nos, itt tartunk most közel 30 évvel a Merkúr megszűnése után, Amerikában. Mondom én, hogy ismétlődik a történelem…

Végül pedig csak poénból játszunk el a gondolattal és nézzük meg milyen posztok születhettek volna a '70-es években, ha lett volna Facebook és mondjuk egy Merkúr Facebook-csoport:

• Ezt a szelfit ezzel a gyönyörű Wartburggal a Kazincbarcikai Kohó bejáratánál készítettem. A pesti elvtársaknak küldöm sok szeretettel.
  
• Tegnap kaptam a táviratot, hogy megérkezett a Moszkvics, de én Dáciát rendeltem. Tudja valaki mi a különbség a kettő között?
  
• Most hívtam a Merkúrt és azt mondta a fődiszpécser elvtárs, hogy már csak öt hónapot kell várnom. Valakinek van már Zaporozsece? Szeretnék egy tesztvezetést végre. Kérem osszátok meg ezt a posztot Nyugat-Magyarországon!
  
• Kedves leendő Zsiguli-tulajdonosok! Aki medveszőrös kormánykerék-borítást szeretne az új kocsijába, Messengeren írjon.
  
• Csak az én Skodámban van a motor hátul, vagy mindenkinek? Segítenétek?
  
• Elvtársak, 50 kiwi-zöld Trabantot láttam tegnap a csepeli telepen. Talán az enyém is közöttük van!
  

Nos egyelőre ennyi volt az amerikai Merkúr története. Közel 800 nappal a rendelés után továbbra is kíváncsian várom, mikor hív majd a fődiszpécser elvtárs, hogy tudassa: megjött a “három az egyben” modell, a TesLADAcia…