Temze vs. Spree. Fish and Chips vs. Currywurst und Pommes. Nagyon drága lakás vs. Nagyon drága biztosítás. Ingyenes múzeumok vs. Olcsó(bb) közlekedés. És folytathatnánk a sort a „London vagy Berlin?” témában. A világ legnépszerűbb városai közül kettő: metropoliszok, kulturális olvasztótégelyek, népszerű turisztikai célpontok. Az utóbbi időben mégis sokan menekülnek Londonból, gyakran éppen Berlinbe. A brit fővárosban élni ugyanis mára csaknem lehetetlen.
Nagy-Britannia fővárosa jelenleg 8,5 millió lakossal büszkélkedhet és további csaknem négy millió ember jár be a centrumba dolgozni nap mint nap, tömegközlekedési eszközökkel. Az alacsony, keskeny, levegőtlen és minden természetes fényt nélkülöző londoni metrókocsik zsúfoltsága még a klausztrofóbiára legkevésbé hajlamos ingázókat is hiperventillálásra kényszeríti olykor. Milliók ráadásul naponta több órát töltenek el a subway-en, így hát talán nem is csoda, hogy mindenki türelmetlen és ingerült... Egyesek szerint ez szabályos harc, amire az ember indulás előtt felkészül, bátorító mantrákat mormol a tükör előtt, felvértezi magát és kirakott könyökkel indul el az aluljáróba vezető mozgólépcsőn – persze szigorúan annak jobb oldalán állva.
Félreértés ne essék: a berlini tömegközlekedés sem ér fel egy pihentető wellness-hétvégével, de legalább sokkal (tényleg nagyon sokkal, hiszen a német főváros lakossága nem éri el a négymilliót) kevesebben vesznek részt a futamban. Hétvégenként minden jármű közlekedik éjszaka is, és míg Londonban (tor)túrázó barátaim úgy 30 fontot fizetnek hetente, Berlinben megúszhatjuk 80 euróból havonta a közlekedést.
![Berlini metró](/files/public/hml__medialibrary_media/706/3706/600x600xcrop/berlini metro.jpg)
![](/files/public/hml__medialibrary_media/707/3707/600x600xcrop/vaJcofAp.jpg)
![Londoni metró](/files/public/hml__medialibrary_media/708/3708/600x600xcrop/londoni metro.jpg)
Legtöbbek számára a lakbérek állnak azonban a pro-kontra lista élén, és teljes joggal, hiszen Londonban gyakran annyit fizethetünk egy hálószobáért (a konyhán és fürdőn három-négy másik emberrel osztozkodva), mint Berlinben egy teljes, talán akár már másfél-két szobás lakásért - ez valóban nagyon sokat nyom a latban! Mert ugye nem mindegy, hogy hova érünk haza, kikkel osztjuk meg hétköznapjainkat. Persze, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nyilván a bérek magasabbak Angliában, de azért nem ennyivel! Ráadásul mindenki életében eljön az a pillanat, amikor nem akar minden egyes teafőzés alkalmával valakibe botlani a konyhában, akivel aztán felszínes, vagy akár kifejezetten mély, beszélgetésekbe kell kezdenie.
A legfrissebb hivatalos adatok szerint egy egyszobás lakás Berlin belvárosi negyedében úgy 800 euróba kerül, míg Londonban ugyanez 1600 font körül mozog.
Ezen kívül, a német felsőoktatás minden EU-állampolgár számára ingyenes (pontosabban 300 euró félévente, de ezért többek között tanuló bérlet is jár), ehhez képest, ha az ember lánya ugyanazon a szakon brit képzésben kíván részesülni, akkor az akár – nagy levegő – 8-9000 (igen, nyolc-, kilencezer) fontba is kerülhet. Tehát az ember lánya vagy egy életre eladósodik, hogy tanulhasson, vagy egyszerűen nagyon gazdag családból származik. Utóbbi kategóriába szerintem kevesebben tartoznak.
![Euró](/files/public/hml__medialibrary_media/709/3709/600x600xcrop/euro.jpg)
![](/files/public/hml__medialibrary_media/707/3707/600x600xcrop/vaJcofAp.jpg)
![Angol font](/files/public/hml__medialibrary_media/710/3710/600x600xcrop/angol font.jpg)
Persze azért nem akarok teljesen részrehajló lenni (csak azért, mert én Berlinben kötöttem ki), mert például London mellett szól, hogy ingyenesek a múzeumok, és mivel a metropolisz felett évente átlagosan 106-107 napon gyülekeznek esőfelhők, a rengeteg galériában és múzeumban díjmentesen kóborolni jó dolog! Ráadásul jóval több művészeti intézménnyel is bír London, főként, ha a színházakkal is számolunk, amiket minden sarkon meg lehet találni és nem számít luxusnak egy jó darabot megnézni. Berlin felett sem kék az ég úgy évente 101 napon, viszont a múzeumok nem nyújtanak ingyen-menedéket az eső elől. És ha az ember megázott, s meg is fázott, akkor mindenképpen Londonban olcsóbb a betegbiztosítást kiváltani, hiszen Berlinben egy átlagos szabadúszó 300 euró körüli összeget ad ki havonta az ellátásra. Igaz, a brit egészségügy híresen, illetve hírhedten problémás, szóval nem is tudom, melyiknek jár itt a pont.
Berlinben vannak évszakok! Nem csak szél és eső és „soha sincs igazán hideg, de meleg se”, hanem van -10 fok télen, sok hóval és van +35 fok nyáron, napsütéssel, leégéssel. Persze, szubjektív, hogy ez valakinek kedvére való-e, avagy sem. Szerintem inkább de!
Számomra a fish and chips a nyerő kaja, a currywursttal szemben, de ez megint csak ízlés dolga, és szinte minden Berlinben élő angol megszállottan keresi azt az indiai éttermet, ahol olyan tikka masalát adnak, mint „odahaza”. Ez a kutatást általában eredmény nélkül, feladással zárul. Abban viszont egyetértenek, hogy még ha nem is pont olyan az a tikka masala, sokkal olcsóbb, mint Londonban. Ahogyan egyébként szinte minden étterem.
![Currywurst und pommes](/files/public/hml__medialibrary_media/711/3711/600x600xcrop/currywurst und pommes.jpg)
![](/files/public/hml__medialibrary_media/707/3707/600x600xcrop/vaJcofAp.jpg)
![Fish and chips](/files/public/hml__medialibrary_media/712/3712/600x600xcrop/fish and chips.jpg)
Dohányosok számára ismét a berlini oldalon a pont, hiszen nem hogy csak fele annyiba kerül a cigaretta, de számos bárban továbbra is engedélyezik a füstfelhőt! Sőt, a sört is olcsóbban csapolják mellé és bár hivatalosan nem megengedett, mégis minden probléma nélkül lehet közterületen alkoholt fogyasztani. A buli-macskáknak pedig le se kell állniuk, ha Berlint választják, hiszen akadnak klubok, melyek csak reggel 6-kor nyitják ki a kapukat, kifejezetten azok kedvéért, akik át akarják táncolni a napot is. Sőt, vannak egész hétvégés buli jegyek, melyekkel egyik helyszínről a másikra mozoghat az ember. Ráadásul a világ egyik legjobb, legszínesebb techno klubjának kikiáltott Berghainnak is Berlin ad otthont! Persze, ez megint ízlés kérdése, ugye... Akinek azonban nem a techno a világa, az is talál számtalan jó buli helyet, koncerteket, fesztiválokat, jam-session-öket. Ezzel szemben viszonylag nehezen találni nyitva tartó szórakoztatóipari egységeket Londonban hajnali 3 után. Mondjuk ki: szinte lehetetlen.
Az építészet feltétlenül egy-null az angolok javára, mert ugyan találni gyönyörű épületeket Berlinben is, a II. világháború és a kommunizmus hatásai nem múltak el nyomtalanul. Főként persze az egykori keleti oldalon. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy Berlinben az ember folyamatosan találkozik a történelmi közelmúlttal. A bürokrácia szintén a London mellett voksolóknak kedvez, adózási rendszerük, vállalkozói törvényeik, segélyezési rendszerük sokkal átláthatóbb, mint a németeké, mert azt néha még az őshonosok se értik! Valamint ugyan a német kormány rengeteg energiát és pénzt fektet abba, hogy gyerekvállalásra ösztönözze a fiatalokat, Londonban továbbra is jobb a családosok aránya.
![A Reichstag kupolája](/files/public/hml__medialibrary_media/713/3713/600x600xcrop/a reichstag kupolaja.jpg)
![](/files/public/hml__medialibrary_media/707/3707/600x600xcrop/vaJcofAp.jpg)
![London City Hall](/files/public/hml__medialibrary_media/714/3714/600x600xcrop/london city hall.jpg)
Ami talán a leghasonlóbb a két főváros között az az, hogy olvasztótégelyekké váltak az elmúlt évtizedek során. Multikultik, ha úgy tetszik. Ennek köszönhetően pedig elképesztő emberekkel és történetekkel találkozhatunk lépten-nyomon.
Nyilván akiknek sokkal jobb az angol nyelvtudásuk, mint a német, azok ezt hoznák fel érvként, de sajnos ki kell hogy ábrándítsak mindenkit (ahogy én is kiábrándultam az elején): Berlinben mindenki angolul beszél! És nem csupán arról van szó, hogy tudnak az emberek angolul, hanem arról, hogy a város ötöde nem tud németül. Rengeteg angol, amerikai, ausztrál, olasz és spanyol értelmiségi települt Berlinbe, akik egyszerűen nem tartják fontosnak, hogy folyékonyan megtanulják a nyelvet. Mert mára tényleg nem olyan fontos. Így könnyen előfordulhat például, hogy szépen felkészülve rendelünk valamit a pultostól, aki kedvesen megkér majd minket, hogy inkább ne az ország hivatalos nyelvén tegyük már ezt, mert ő azt nem beszéli sajnos.
![Berlini nyelvlecke](/files/public/hml__medialibrary_media/715/3715/600x600xcrop/berlini nyelvlecke.jpg)
![](/files/public/hml__medialibrary_media/707/3707/600x600xcrop/vaJcofAp.jpg)
![Londoni nyelvlecke](/files/public/hml__medialibrary_media/716/3716/600x600xcrop/londoni nyelvlecke.jpg)
És bár itt ellenpontozni, vagy párhuzamot vonni nem tudok, azért egy pár címszó, ami számomra alátámasztja, hogy Berlin a nyerő: Berlinale, Tempelhofer feld, Ai Wei Wei, városi tavak, tágasabb terek, mosolygósabb emberek. Talán elfogult vagyok, mert engem személy szerint Berlin boldoggá tesz. A tények és adatok ennek ellenére magukért beszélnek. Nyilván, egy igazi „Londoner” tudna velem vitatkozni. Hát kérem, tegye!
Gyulai Gaál Anna
Berlin, Németország
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!