Életünk első közös fél éve után egy másikba vágtunk bele többezer kilométerrel odébb, Thaiföldön. Idén télen pedig másodjára töltöttük odaát a telet, mert az első alkalom után éreztük, csodára bukkantunk. Miféle csodára? Összefoglaltuk egy rövid videóban.
The Happiness - Thailand 2016 from lefi on Vimeo.
Mosolyország
Mosollyal ellenőrizték az útlevelünket, mosollyal nézett ránk az idegen az utcán, mosollyal végezte munkáját a forgalomirányító, aki mosolyogva integetett utánunk, amikor naponta elsuhantunk mellette hazafelé menet.
A thai emberekből valahogy hiányzik a frusztráció, az irigység, minden, ami otthon vadul tombol például a pirosnál állva a forgalomban, itt nem létezik. A thaiok a szó legszorosabb értelmében tisztelettel élnek minden ember iránt. Nem számít ki vagy, honnan jöttél, van-e lakásod, pénzed a bankban, itt ugyanolyan egy vagy mindenki közül. Nem néznek rád irigykedve, ha valamiből többed van. Miért? Mert itt a saját életüket élik az emberek. Örülnek, hogy van munkájuk, és boldogan, felelősséggel végzik azt, egyfajta küldetésként, amivel jobbá tehetik mindannyiuk életét.
Láttál már órákon keresztül lelkesen forgalmat irányítani egy rendőrt? Vagy ügyintézőt, aki zsinórban kedvesen fogadja az ügyfeleket? Itt mindez mosolyogva történik, mert csak így érdemes!
Nem mondom, hogy eleinte nem volt furcsa, de szerencsére hamar belejöttünk és megtanultunk mosolyogni a vadidegenekre is. Megtanultuk, hogy a mosolyban nincs hátsó szándék, az csupán egy ember önzetlen ajándéka egy másik embernek. Egy néma köszöntés, ami talán ezt fejezi ki: egyformák vagyunk. Mindannyiunknak ugyanaz a célja az életben: boldogan és békében élni. És ezt a thaiok természetükből fakadóan jól tudják és teszik is.
Elszakadva az itthoni életből éreztük először azt, hogy mindenünk megvan. Ehhez pedig nem kellett milliomosnak lennünk, egyszerűen csak nem vágytunk már többre, mint amink van. Mint amit mi magunk megadhatunk saját magunknak. Megtanultunk elszakadni a tárgyaktól. És a valóban lényeges dolgok belsővé váltak.
Noha a thai emberek nem élnek nyugati életszínvonalon, mi mégis gazdagabbnak látjuk őket. Nem csupán élvezik azt, amilyük van, de meg is osztják másokkal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a thai szokás, mely szerint egyedül enni balszerencsét hoz. A Thaiföldön töltött majd' egy év alatt tényleg nem láttunk egyedül enni egy thai-t sem, mindenki megosztja a saját ételét. Nem jut holnapra? Ugyan, mikor lesz holnap?! Akkor majd főzünk/veszünk másikat!
Mit tanultunk Thaiföldön?
Hogy meg kell tanulni élvezni minden egyes pillanatot, mert akár élvezed, akár nem, az idő telik, és úgyis az érzéseid határoznak majd meg Téged. Megosztani valamit nem veszteség, hanem a legnagyobb öröm, legyen szó tudásról, tapasztalatról, ételről, sörről, pénzről, mosolyról, bármiről. Megosztani pedig azt lehet, ami a tiéd, ami valóban a tiéd. Ettől válik mindkét fél számára igazán értékessé az"ajándék".
Mit tanultunk még?
Tedd azt, ami boldoggá tesz, tedd szívből, lelkesedésből, és add is tovább. Add tovább a szeretetet, a tudást, a mosolyt, a lelkesedést, és ne törődj azokkal, akik majd emiatt furcsán néznek, netalán megszólnak. Igen, ha adsz, azzal a másik is több lesz, de ne sajnáld, inkább hidd el: Te leszel általa igazán gazdag!
Hazajöttünk, és furák lettünk. Mintha elszakadtunk volna a „civilizációtól” és nem tudnánk visszailleszkedni. Mosolygunk. Mi a mosolyban a frusztráló? Hogy a mosolygónak olyan valamije van, ami nem szerezhető meg erővel, nem vehető meg hitelből. Valami, ami belőle árad. Megtanultuk, hogy mi állunk saját életünk középpontjában, így csakis mi tehetjük azt csodálatossá, vagy borzalmassá. És semmilyen külső körülmény nem tarthat vissza ebben, válasszuk bármelyiket is.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!