A szavak törpék, a példák óriások - legalábbis a luxemburgiak szerint. Ebből sejtheted is, hogy már első napon módosítottunk az útvonalon. De nézzük csak, hogy is zajlott pontosan. Brüsszelben kitaláltuk, hogy ha már úgyis a közelben járunk, akkor ne hagyjuk ki Luxembourgot sem. Könnyedén megtaláltuk, hiába rejtőzködik a maga módján Európa szívében.
Hello Luxemburg!(Fotó: Fekete Szilvi)
Még az út előtt készültünk egy-egy rövid ismertetővel a meglátogatni kívánt városokról, de mivel Luxembourg nem volt előre tervezett cél, így ez kimaradt. Az odavezető út alatt azzal szórakoztattuk magunkat, hogy csupán egy térkép és némi fantázia alapján megpróbáltuk kitalálni, miről lehet híres a város és maga a nagyhercegség.
A térkép szerint sok vár található ott, így az első felvetés az volt, hogy biztos “váras-állam”. Igen, lehet nevetni. De őszintén? Egy út alatt nem elég csak a rádió, szórakozni is kell. :) Ezt tovább fokozva azt magyaráztuk, hogy a város közepén valószínűleg van egy hatalmas elkerített rész, ahol egy új cápafaj létrehozásán kísérleteznek, mégpedig “szárazföldi cápáén”. Míg egy más történetünk szerint az országnak valójában 100 kilométer az átmérője, de csak azért látszik jóval kisebbnek, mert egy általuk kikísérletezett “nanotechnológiával” érték ezt el. Másik feltevésünk szerint csupán az országgal egy Németország, Franciaország és Belgium közé eső “rakéta silót” álcáznak. Majd találgattunk tovább, miszerint minden gazdag hírességnek van ott egy háza és ennek vételi árával, és az ott töltött idővel pénzelik a várost, az országot. Végül utolsó felvetésként “Bermuda-háromszögként” emlegettük. (Bár ne tettük volna!)
Hm, utólag mindez nem tűnik annyira viccesnek, de hidd el, nulla alvás, 12 óra autózás után és koffeinnel belőve, abszolút az volt.
A városhoz közeledve egy tábla szerint a hét vár városa, ezzel első feltevésünk igazságot nyert.
A városba beérve különösebb látkép nem fogadott, habár láttuk a várakat, de nem nyűgöztek le (mi nem vagyunk az a “váras” típus), így egy gyors parkolás mellett döntöttünk, ami után bejárhatjuk a belvárost könnyűszerrel. Sok időt nem adtunk neki.
Egy belvároson kívül eső kávézónál kötöttünk ki, ami mindenféle túlzás nélkül is “érdekes” volt, de hagyjuk is. Ez sem olyan hely, ahova érdemes többször beülni.
Máris egy vár...(Fotó: Fekete Szilvi)
Visszamentünk az autóhoz, hogy segítségével folytassuk utunkat, de hoppááá! A telefonos hálózat teljesen elszállt, így a GPS-ünk nem frissült, nem működött, mi pedig teljesen elvesztünk = Bermuda-háromszög! Elkezdtünk össze-vissza autókázni, közben többször megkerültünk egy hatalmas árkot a város közepén, ami természetesen el volt kerítve = “cápa-kísérlet”, valószínűleg egyébként ez egy várárok lehetett. Végül csak-csak- találtunk egy újabb parkolót, ahol előkerült a papírtérkép, de még belefért egy gyors belváros vizit, mikor véletlen szerencsénkre ráleltünk egy valódi, híres látványosságra: az esernyős utcára. Ezt a nevezeteséget a Luxembourg Városi Hivatal kiváltképp Luxembourgot a turisták körében történő népszerűsítéséért hozta létre. A Rue Philipe II. felett 1200 színes esernyő látható kifeszítve, amit karácsonyi időszakban fények ékesítenek. Az installáció a “Let the Sunshine in” nevet kapta. Utólag elmondhatjuk, hogy a városatyák beletrafáltak. Nagyon tetszett nekünk!
Néhány perccel később már megvolt a következő szuvenír is. Visszaülve a kocsiba a térkép segítségével kitaláltunk a városból, majd Luxemburg után vissza is jött a hálózat. Az idegesség hamar elmúlt, aztán már csak azon nevettünk, hogy mennyi minden bejött az előzetes tippjeinkből.
(Fotó: Fekete Szilvi)
Az izgalmak után ismerjük meg egy kicsit a valós hátterét ennek a szuper-kicsi államnak:
Luxemburg - hivatalos nevén Luxemburgi Nagyhercegség - egy minden oldaláról szárazföld által határolt kis ország, Északnyugat-Európában. Szomszédai: Franciaország, Németország és Belgium. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik.
A legnagyobb európai miniállamot 1815-ben, a bécsi konferencia során hozták létre, de a nagyhercegi címet I. Vilmos holland királynak adták. Függetlenségét 1890-ben nyerte el, amikor Adolf nassaui herceg örökölte a nagyhercegi címet és megalapította a mai napig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát. Felszínét az Ardennek és az Eifel-hegység uralja, déli része lankás lépcsővidék. Az óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak. A Mosel folyó menti lejtőkön borszőlőt termesztenek. Fő ásványkincse a vasérc, melyre az ország kohászata épül. Fővárosa, Luxembourg, Európa egyik pénzügyi központja.
Sehol egy cápa...(Fotó: Flickr/Kristoffer Trolle)
Íme a szuvenír! Persze csak 3 centis mini verzióban.(Fotó: Fekete Szilvi)
Összegezve: nekünk sajnos annyira nem nyerte el tetszésünket se a város, se az állam maga. De vélhetően - ha kicsit erre is jobban rákészülünk, legalább annyira, hogy bejelöljük a térképen és fokozva azzal, hogy utánaolvasunk a nevezetességeknek - jobb fényt vetne most ezt a cikk az államra. Téged azért ne tartson vissza, ha menni szeretnél. Ez egy abszolút szubjektív vélemény. Egyébként a testvérem nem sokkal utánunk járt itt egy hosszú hétvége alkalmával és a beszámolóból úgy sejtem, hogy nem hagyott benne rossz élményeket. Szóval tetszett neki!
Mi pedig folytattuk utunkat a már valóban németajkú földre, a délnyugat-németországi Lichtenauba!
A sorozat további részei:
Londontól Ciprusig kocsival - Összes
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Bencsik RIta
