Hogyan éljük túl a telet Norvégiában?

Hogyan éljük túl a telet Norvégiában?
6 perc

Először is, tisztázzuk miért is kell „túlélni”, azt a bizonyos rettegett téli időszakot. 

Kezdjük azzal, hogy a norvég időjárás kissé eltér a Magyarországon megszokottól. Nem sokban, csak mindenben.  Az évszakok tekintetében megállapíthatjuk, hogy van a sötét hideg és a világos hideg időszak. A norvégok szerint ez a  fehér tél és a zöld tél. Nem is lőttek annyira mellé. Én viszonylag az ország déli részén élek (Vestlandet), még jó, mert ennél északabbra valószínűleg még nehezebb lenne számomra az élet.  A telek sötétek. Nagyon. Képzeld el, hogy reggel sötétben kelsz fel, kiégeti a szemed a lámpafény amíg elkészülsz. Pálcikákkal kitámasztod a szemhéjad, hogy le ne csukódjon a munkába vezető úton, hiszen az agyad még alszik. Beérsz a munkahelyedre, köszönsz a kedvenc Göncölszekerednek az ablakból, és még vársz röpke két és fél órát mire nagyjából derengeni kezd az égen a napsugár. Ez északabbra még rosszabb, ott fel sem jön a nap hónapokig, majd a vicc kedvéért  elfelejt lemenni, és egész „éjjel” napsütésben olvashatod a kedvenc  Jo Nesbö krimidet. 

Visszatérve a télhez: ha lejárt a munkaidőd és ez délután három után van, akkor elindulsz haza a vaksötétben. Eközben utolérhet hóvihar, hegyomlás, földcsuszamlás, jégeső, és ha hazafelé szarvast nem, csak lemmingeket és mókusokat gázolsz el az egysávos, sokszor takarítatlan utakon, nyert ügyed van, hisz azok csak apró nyomokat hagynak a kocsid fényezésén. Bár a sötétben úgysem látod, júniusra pedig elfelejted. Hiába alszol el délután ötkor, mert az agyad már úgy érzi lefekvés idő van és a hormonjainkat nehezen irányítjuk akarattal, mindig fáradt és nyomott leszel.  Alhatsz 14 órát is, akkor sem ébredsz igazán fel, fél éven keresztül.  Mivel élnek az országban szép számmal 90-100 év felettiek, így biztosra mondom, valahogy túl lehet élni a téli szezont, a titkos trükkökért és praktikákért olvass tovább!

Jó barátunk az internetes vásárlás! 

Rendelhetünk a távol-keletről sok száz wattos izzókat, és felszerelhetjük a házunkat mindenen túláradó fénycsövekkel, LED-lámpákkal, fényfüzérekkel. Tapasztalat alapján mondom: vegyünk napimitáló antidepresszáns lámpát a sarki kisboltban, amihez időkapcsolót hozzáállítva reggel a képzelt napsugarak melengető érzésével ébredhet testünk és lelkünk.  Ne csodálkozzunk azon, ha minden helybéli szomszédunk őrültnek fog tartani, és a házunkat kilométerekről ki lehet majd szúrni a hegyoldalban, hiszen rajtunk kívül senki sem kapcsol lámpát télen. Azaz kapcsolnak, ilyen kis 20 wattos hangulatlámpákat és mű-mécseskéket, igaz ezeket októbertől áprilisig le sem oltják. Fő a romantika. 

Töltsünk le a netről vígjáték sorozatokat!

Lehetőleg olyanokat, amiket már láttunk (akár százszor) és tudjuk, hogy szeretjük. Semmiképpen sem olyat, ami nem vicces, ne adj’Isten gyilkosságos-félelmetes. Az csak olaj a tűzre. Továbbá mellőzzük a pszichopatás, szellemekkel suttogós alkotásokat is, ezek sem lendítenek ki a téli depresszióból.  Egyszer végignéztük a Szomszédok című ma már retro teletragédiát, senkinek nem ajánlom, könnyen válóper lehet a vége. Nézegessünk cuki állatkölykökről videókat a neten, vagy ha örömünk a káröröm, akkor a mások átveréséről, megvicceléséről szóló filmecskék is jók  lehetnek egy sötét szomorkás éjjelen. 

Vegyünk (vagy szerezzünk a szomszédtól) macskát! 

Tiszta állat, nem szagos, a nyála sem csöpög, és  ha odabújik a lábadhoz kellemesen melegít, ami itt északon nem hátrány. Továbbá kimutatott tény, hogy a macska simogatása jótékony hatással van a csontgyógyulásra, és 30%-kal csökkenti a stroke vagy szívinfarktus kockázatát. Ez mind előny lehet itt, nem kizárt, hogy a hőn szeretett családtagok egymásnak esnek, miközben tradicionális skandináv sportokat űznek. Ezen felül hatékony a téli időszakban beköltöző egerek távol tartásában, és a porcicákat is elég jól összegyűjti az elérhetetlen sarkokból. 

(Fotó: Annika Bjørn)

Űzzünk tradicionális norvég téli sportokat!

Főleg az alkohol fogyasztására  gondolok itt. Ez egy nagyon klasszikus és jól bevett szokás, minden pénteken a munka után megkezdeni az ivászatot. Sokféle módon lehet ezt a sportot űzni, speciális felszerelést vagy kondíciót sem igényel, igen praktikus ebből a szempontból. Végezheted egymagad otthon, társaságban, vagy a „város” egyetlen vendéglátó  és  szórakoztató központjában, ami nem hasonlít sem egy ír pubra, sem a jó magyar késdobálós kocsmára. Egyébként is, ki járkál kocsmákba a dekorációért, és a belsőépítészeti megoldásokért? Oda inni megyünk kérem, ezt tartsuk szem előtt! Majd a szombat reggeli macskajajt újabb berúgással kell kezelni. Kutyaharapást szőrével!  Itt azt értem, hogy ne csak nyalogasd a kis likőrödet, vagy igyál egy pohár jó vöröset a vacsorához, hanem úgy istenigazából vedeld a piát. Ha eddig nem szeretted, majd itt megszereted az ízét, ez már biztos. Egyéb kulturális esemény hiányában a szociális élet kimerül egymás hajának tartásában hányás közben, a rövid hajúak sajnos ebből a csodás társasági eseményből kimaradnak, addig ők sorban állhatnak a bárpulthoz a következő körért. Sokaknak pedig marad az asztal alatti dugi ital fogyasztása, kontroll nélkül.  Ne hagyjuk ki a mókából a nagymamát, a nénéket és unokaöccsöket, se az unokát, hiszen úgy szép, ha a család minőségi időt tölt egymással, nemdebár? Hétfőn pedig úgy teszünk, mintha a hétvége meg sem történt volna: nem beszélgetünk ebéd közben arról, hogy milyen vicces volt, amikor a cégvezető telibe hányta a szemben ülőt, majd letolta a gatyáját és a pulton táncolt. Ilyet egy rendes tisztességes norvég ember soha nem csinál. Kizárólag hétvégén.

Síeljünk!

Akkor is, ha soha sem síeltél még, úgy még viccesebb. Az éves balesetbiztosítás úgyis olcsó. Nem is ember, aki nem tud síelni kérem, ezt jól jegyezzük meg! Hó van, hegyek is, sípályák pedig minden sarkon találhatóak. Kit zavar, ha sötét van? Egyedül is kimehetünk, de hagyjunk egy cetlit otthon, hogy hova is mentünk és mikorra vagyunk várhatóak, nehogy úgy járjunk, hogy a farkasok viszik hírét annak, hogy nekicsapódtunk egy fának vagy sziklafalnak valahol az isten háta mögött egy hegytetőn. 

Húzzunk el délre!

Lehetőleg minél messzebb és hosszú-hosszú időre. Higgyétek el, csodákat művel az emberrel egy-két hét napsütés. Szó szerint életmentő lehet. Pénzt és időt nem sajnálva menni kell, még ha nem is szívügyünk az utazgatás és nehezen válunk meg a saját kis ágyikónktól. Nem véletlenül vannak norvég (skandináv) telepek, kórházak, óvodák például Gran Canarián, vagy Thaiföldön. Aki ügyes, jó skandináv szokáshoz hűen szép barnán, feltöltődve élettel és akár egy új feleséggel térhet haza a hó és a fagy hazájába.  Ajánlatos a régi feleségedet még időben felhívni a reptérről, hogy ne érje túl nagy meglepetés itthon a kicsomagolásnál.

Vásároljunk norvég ruházati termékeket!

Be kell látni, ha valakik, akkor ők értenek a vízhatlan és meleg holmi gyártásához. Hasznos lehet egy akkumulátoros melegítő talpbetét vásárlása, és szöges cipő kiegészítő (a boltokban így keresd: brodder) beszerzése is. Az első a lábad kihűlése, a másik pedig a nyakad kitörése ellen szolgál. Vásárolhatunk kedves rénszarvasos, pingvines mintájú gyapjú aláöltözőt, és valaki nagymamájával köttethetünk gyapjú pulcsit is igazi norvég mintával. Félsz, hogy nincs a mosógépeden gyapjúprogram? Kit érdekel!?  Vegyünk példát a helyiekről, ők állítják, hogy elég csak kitenni a hóra vagy kicsit megfújatni a széllel és máris tökéletesen alkalmas egy újabb hétig való hordásra. Hisz ki szeret a hidegben annyit öltözni-vetkőzni? Lebegjen a szemünk előtt a norvég közmondás: nincs rossz időjárás, csak  rossz ruházat. Mikor először hallottam ezt, a könnyem is kicsordult, olyan jót nevettem. Magyarázzák meg ezt annak, aki a 26 fokos Balatonból is lila szájjal mászik ki, egy szép júliusi délutánon. Nem jegesmedvének születtem én, kérem!

(Fotó: Annika Bjørn)

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem Nord-Norgeban (Észak-Norvégia) élek. De a telek így is megviselnek, és sokszor a maximumra állított humor fokozat, a díszkivilágítás, a barátokkal való síelés, netán ivászat és a téli nyaralások sem segítenek. Pedig milyen csábítónak is hatnak ezek egy kívülálló (esetleg otthon vagy melegebb tájakon élő) szemüvegén keresztül. Hiába, a napi öt és fél óra világosság (közel sem napfény) nem elég. Amikor a könnyed kicsordul, úgy megörülsz ha öt percre kibújik a nap a felhők mögül, elgondolkozol, mit is keresel a világ időjárás szempontjából zordabbik felén? Aztán szépen lassan áprilistól felszakadozik a felhőzet, hosszabbodnak a nappalok, néha még a nap is kisüt, és szembesülsz azzal a ténnyel, hogy megérte ezt a telet is túlélni!

 

(A cikk sztereotípiáktól nem mentes, célja nem a norvég kultúra minősítése, vagy a Norvégiában élő emberek kritizálása, megbántása. Csupán görbe tükör tartása egy gyakran zord, máskor pedig idilli és gyönyörű országban tapasztaltakra, a teljesség igénye nélkül.)


Annika Bjørn, Norvégia, Sogn og Fjordane

Címkék: Állatok , Sport , Tél , hogyan? , időjárás