Friss mexikói lakosokként a Yucatán-félsziget mindennapjai folyamatosan tartogatnak számunkra meglepetéseket. Többször rá kell döbbennünk, hogy itt biza más ütemben és logika szerint történnek azok a dolgok, amelyeket eddig sima ügynek hittünk máshol. Hogy mire is gondolunk? Olyanokra, mint például a számlabefizetés, a különböző szolgáltatók munkastílusa, vagy épp az internetelérés kérdése.
Milliárdok nélkül a számlánkon, nem engedhetjük meg azt a luxust itt Playa del Carmenen, hogy szállodában lakjunk, ahol semmire nincs gondunk. Ehelyett van egy kis bérelt házikónk, ahol szembe kell néznünk a rezsi, a bevásárlás, a számlafizetés és egyéb, mexikói életmóddal együtt járó napi"csodákkal".
Mi ugyanis voltunk olyan merészek, hogy bevándorló, expat társainktól eltérően Mexikó egy kevésbé turistás városrészébe költözzünk, vállalva ezzel a"veszélyt", amit a mexikói szomszédok jelentenek. (Ezzel csak azt akarom mondani, hogy semmi baj a környékkel, csodaszép kertvárosi részen lakunk, ahol a gazdagabb mexikóiak, főleg Mexikó városiak is laknak vagy nyaralót tartanak. Ezzel ellentétben vannak a kapuval elzárt, videokamerával felszerelt közösségek, ahova a sokszor mindentől félő és vagyonukat féltő expatok, főleg amerikaiak laknak, fenntartva a látszatot, hogy ez így biztonságos.)
Playa del Carmen Playacar nevű menő negyede, tele luxusvillákkal és tengerparti apartmanokkal.(Fotó: i.ytimg.com/vi/9SqfBdk45r0/maxresdefault.jpg)
Kontrasztok országa: Néha 80-as évek, máskor 21. század
Mexikó egy óriási, 21 magyarországnyi ország, fejlett és kevésbé fejlett részekkel. A Yucatán-félsziget, ahol mi élünk, igencsak érdekes képet mutat, mert mint megtudtuk kb. 40 évvel ezelőtt itt még semmi nem volt, csak a dzsungel. A félsziget ugyan Mexikóhoz tartozott, de állami címet nem viselt. Nem voltak útjai, kultúrája, az emberek igazi dzsungellakók voltak. Aztán a kormány elkezdte kiépíttetni az itteni üdülőövezetet, Cancúnt beintve az amcsiknak, akik inkább rakéta támaszpontot akartak ide csinálni, ha már olyan jó a rálátás innen Kubára. Ezért az ország az utóbbi 40 évben annál inkább próbálja behozni a lemaradást. Na de nem is ez a lényeg.
Fejlettségi szintjét tekintve sokszor úgy érezzük magunkat, mint a 80-as évek Magyarországában (bár akkor még kisbabák voltunk, de így tudjuk elképzelni). Máskor meg, látván az óriási ötcsillagos szállodák sorát és a drága éttermeket, mintha a legmodernebb 21.században lennénk.
.jpg)
Számlát itt is kell fizetni, persze csak ha jön egyáltalán!
Olyan hétköznapi dolgok terén, mint pédául a rezsi- és számlafizetés Mexikó inkább az ősidőkben jár, mintsem a 21. században.
Nem nagy ördöngösség, megjön a számla, bemész a postára és befizeted, vagy interneten átutalod. Ha emlékeim nem csalnak, még így működik ez otthon. Angliában még kimozdulni sem kell, mindent utalunk. Easy life. Gondolnánk, itt is így van. De csak majdnem.
Első bökkenő: a postarendszer mondhatni távolról sem tökeletes Mexikóban. Leginkább azt mondanám, ne adj postára semmit, mert az olyan, mint a lottó. Ha szerencséd van, megérkezik a csomag, ha nem, akkor valószínűleg valamelyik postai dolgozó lett csomagod boldog tulajdonosa, vagy máig valahol elfeledve hever egy sarokban a postán, csak mert emberünknek épp nem volt kedve kimotorozni a körzetbe aznap (és talán azóta se). Tehát, ha megérkezik a számla, akkor már majdnem sínen vagy, hiszen van mit befizetni.
És akkor már csak a számlát kell megtalálnod, mert szeretnek vele játszani. A postaládát a legritkább esetben találja el a postás. Ahogy esik, úgy puffan típusú szolgáltatás az itteni. Ha már a küszöbödre rakta, vagy az ajtórés közé gyűrte a postás, az szuper. Örülj, hogy egyáltalán kaptál valamit. Néha hónapokig szerencsés vagy és jön minden, máskor meg nem. Vagy mikor is vagyunk inkább szerencsések?
Kéznagyságú számlák, boríték nélkül, összegyűrve érkeznek.(Fotó: Fodor Andi)
Számlafizetés a sarki boltban
Zsebedben a számlával már-már királyi dolgod van, hisz melyik országban lehet elmondani, hogy szinte bármelyik nagy boltban vagy sarki kisboltban be lehet fizetni a villanyszámlát? Persze pár plusz pesó"közvetítői" díjért, ami kb. annyi, mintha bebuszoztál volna a városba befizetni.
De mi van, ha nem kaptál számlát? Természetesen bekulloghatsz a szolgáltatóhoz és oly sok sorstársaddal együtt még szinte könyöröghetsz is, hogy hadd fizesd már ki a meg sem kapott számlát. Persze nagyvonalúan elveszik a pénzt, amiről adnak egy blokkot (számlát ekkor se, nehogy már nyomtatni kelljen) és már kész is vagy, legalábbis egy hónapig... Szerencsés esetben több hónapig. Ezt, miután 2-3-szor eljátszottad, egész rutinos leszel és már semmin sem lepődsz meg. Még azon se, ha a szomszéd számláját dobják be hozzád, és te ezt persze csak már akkor veszed észre, miután befizetted.
Autós Meki helyett, autós villanyszámla-befizetés
Fizetted már úgy be a villanyszámlát, hogy ki sem szálltál a kocsiból? Képzeljétek, Mexikóban még ilyen is van. Néha elcsodálkozok, hogy egyes dolgokban mennyivel előrébb vannak, míg másban 30 évvel lemaradva. Szóval, itt autós Meki mellett van autós villanyszámla-befizetés is. A lényege kb. ugyanaz, kivéve, hogy bár itt is fizetsz, a végén mégsem kapsz hambit.
Nonstop villanyszámla befizető(Fotó: Fodor Andi)
Fáradtságért cserébe olcsó rezsi!
Ha már az előzőkkel mind megszenvedtünk, legalább azt az előnyét élvezhetjük Mexikónak, hogy valóban nagyon olcsón meg lehet élni. Fűtésszámla egyáltalán nincs (ez kivételesen nem azért, mert nem jött meg), a többi számla díja pedig elképesztően olcsó.
Kis rezsikörkép – Mennyi az annyi?
Viz: Általánydíjat kell fizetni, ami sohase több 137 pesónál (1 pesó ~ 14 Ft), hacsak nincs egy óriási medencéd, amit kétnaponta feltöltesz, viszont az így fizetett víz nem ivóvíz. Amit már meg is tudunk inni, azt ballonnal vesszük a boltból, amit majd kb. az alábbi videóban bemutatott módon próbáljuk néha mi is felszerelni.
Villany: kéthavonta jön (vagy nem jön, postás kedvétől függően) villanyszámla. Normál esetben 200 pesónál ez is veri a plafont (nyilván mi ketten vagyunk, ami távolról sem olyan népes, mint egy tradicionális mexikói família). A nyári légkondi azonban meglátszódhat a számlán. Az elviselhetetlen nyári kánikulában a számla végösszege is elég"forró" tud lenni.
Palackos gáz, a kedvenc: Én már nem tudom milyen volt ez, de szüleink még biztos emlékeznek, amikor a kis palackos gázt cserélni kellett, ha kifogyott. Itt még mindig az van. Egyes házaknál nagyobb palackok vannak a tetőre erősítve, ezek újratöltéséhez, az újbóli melegvízhez már szakembereket kell hívni. Ekkor kell igazán résen lenni, ugyanis a mexikói úriemberek sem most kezdték a szakmát, mégis szeretnek a tartály mellé csorgatni, mint a jó magyar, aki félig a kocsiba, félig a kannába tankol. Ezért hát előfordul, hogy cirkuszi mutatvánnyal egyikünknek fel kell másznia velük a tetőre, míg másikunk a tartálykocsi mellett készenlétben áll a másik kollegával.
Más helyeken, mint az új házunkban például, a kis, cserélhető 20 literes palackokkal szembesültünk, amelyeket alig várjuk, hogy tölteni kelljen a kis platós teherautóról, ami időnként vicces zenével körbejár ugyanúgy, mint régen Magyarországon is.
Internet és intetkávézók – netet beköttetni is kihivás!
Egész eddig nem teljesen értettem miért van itt Mexikóban ennyi internet kávézó, akár telefon fülkével is felszerelve. Naiv turistaként és jó európaiként éltünk eddig, akik hozzászoktak, hogy bárhova megyünk a világban, van a házban, otthon internet. Sejtettük, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hisz Mexikó alapvetően egy szegény ország, de azt nem, hogy olyan is van, hogy szeretnél bekötni netet, de nem lehet.
Internet kávézó, és ez egy modern fajta, mert itt már vannak külön kis fülkék is.(Fotó: Fodor Andi)
Nemrég új lakásba költöztünk, ahol nem volt bekötve internet. Sebaj, gondoltuk, valószínűleg az előző lakó felmondta a szerződést kiköltözés előtt. Beköttetjük újra. Ahogy azt a kis Pista gondolta… A szolgáltatónál koppantunk egy jó nagyot, amikor közölték velünk, fel lehet iratkozni, hogy szeretnénk internetet és majd ha jönnek a régióba fejleszteni, szólnak. Majd. Egyszer. Na ekkor kezdtük el azt gondolni, hogy még Ukrajna is fejlett ehhez képest. (Természetesen lehet műholdas tányéros megoldásokat is választani a normál ár ~400 pesó~ kb. duplájáért, a minőségnek viszont csak a feléért.)
Megoldás: jó magyarként ez sem vetett gátat nekünk. Van nekünk egy jó szomszédunk, akinek nincs ellenére, hogy lecsökkentse saját internet számláját, ezért felesben netezünk. Probléma megoldva és még spóroltunk is rajta. (Ez ugyanaz a mexikói szomszédság, akiktől más expatok óva intenek, mondva, hogy veszélyes közöttük élni.)
Az új szomszédságunk, megosztott nettel(Fotó: Fodor Andi)
A mexikói hétköznapokról mára ennyit. A tanulság, hogy Mexikóban az emberek nem nagyon lelkesek, ha munkáról van szó (de ki az?!), de mindenkinek van ideje és türelmes. Ezt az ember vagy megszokja, vagy megszökik. Rugalmasnak, türelmesnek és nyugisnak kell lenni. Na és persze mindig résen!
Ha az ember ezekkel az apróságokkal együtt tud élni, akkor nagyon fogja szeretni Mexikót. Ha akarunk, a 80-as évek Magyarországában járunk, és csereüzletként kóláért árut kapunk a hentesnél. De ha akarjuk, Cancúnban a szállodasoron sétálva Miamiban érezhetjük magunkat.
Iroda helyett ilyen kihelyezett fülkékbe kell elmenni számlát fizetni, ha az nem érkezik meg postán. A befizetést intéző hölgy aztán kevés lelkesedéssel, de segít a számlaintézésben.(Fotó: Fodor Andi)
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Fodor Andi 
Vendégszerző