Farkasová Gabriela
Szlovákiában születtem, és az (eddigi) életem nagy részét egy, a magyar határorhoz közeli kisvárosban éltem le.
Akik jól ismernek, azt mondják, nem ismerek lehetetlent; a külföldre való költözés azonban megrémített. Vágytam arra, hogy kilépjek a megszokott klisékből és új helyeket fedezzek fel, de a rutin erősebbnek bizonyult.
2011-ben aztán végre megpályáztam egy állást Krakkóban. A sikeres interjú után két héttel már lakást kerestem a lengyel kulturális fővárosban. Lassan megtanultam, mit jelent felépíteni egy új életet a nulláról.
És lassan a szerelem is belopta magát az életembe. Itt ismertem ugyanis meg a katalán párom, akivel másfél éves távkapcsolat után úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Pontosabban, hogy én költözök Spanyolországba, Katalóniába.
Itt egy teljesen új kultúrával kellett megismerkednem. Meg kellett tanulnom, hogyan illeszkedjek be egy új családba és baráti társaságba katalán (és spanyol) nyelvtudás nélkül.
Igazi "foodie" révén imádom a sok fogásos vacsorákat, szorgosan gyűjtöm és főzöm (vagy inkább próbálgatom) a helyi ételkülönlegességeket.
Az új hobbim a térség felfedezése és ennek dokumentálása lett. Ha éppen nem a katalán nyelvtani könyveket bújom, azon fáradozom, hogy bemutassam az embereknek a régió szépségeit.
Mindeközben próbálom legyőzni az időről időre eluralkodó honvágyat. Emellett megtanultam értékelni azt a kultúrát, amelyben felnőttem.
Akik jól ismernek, azt mondják, nem ismerek lehetetlent; a külföldre való költözés azonban megrémített. Vágytam arra, hogy kilépjek a megszokott klisékből és új helyeket fedezzek fel, de a rutin erősebbnek bizonyult.
2011-ben aztán végre megpályáztam egy állást Krakkóban. A sikeres interjú után két héttel már lakást kerestem a lengyel kulturális fővárosban. Lassan megtanultam, mit jelent felépíteni egy új életet a nulláról.
És lassan a szerelem is belopta magát az életembe. Itt ismertem ugyanis meg a katalán párom, akivel másfél éves távkapcsolat után úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Pontosabban, hogy én költözök Spanyolországba, Katalóniába.
Itt egy teljesen új kultúrával kellett megismerkednem. Meg kellett tanulnom, hogyan illeszkedjek be egy új családba és baráti társaságba katalán (és spanyol) nyelvtudás nélkül.
Igazi "foodie" révén imádom a sok fogásos vacsorákat, szorgosan gyűjtöm és főzöm (vagy inkább próbálgatom) a helyi ételkülönlegességeket.
Az új hobbim a térség felfedezése és ennek dokumentálása lett. Ha éppen nem a katalán nyelvtani könyveket bújom, azon fáradozom, hogy bemutassam az embereknek a régió szépségeit.
Mindeközben próbálom legyőzni az időről időre eluralkodó honvágyat. Emellett megtanultam értékelni azt a kultúrát, amelyben felnőttem.