- Boldog pulyka napot! - kiáltotta utánam a kolléganőm.
- Éljen a hosszú hétvége! - rikkantottam.
Október 12-én, hétfőn Hálaadás Napja lesz szerte Kanadában, mellyel 1,5 hónappal megelőzzük déli szomszédunkat: Amerikát. A jenkikkel ellentétben (ők az Új Világban való letelepedést ünneplik), a kanadaiak az eredményes aratásért és a termények betakarításáért rebegnek hálát. Ez a szokás nem ismeretlen számunkra, hiszen a vén Európában már jóval azelőtt léteztek aratási ünnepek, mielőtt az európaiak Észak-Amerikába vándoroltak volna.
Kanadában a legelső Hálaadás egy angol felfedező, Martin Frobisher nevéhez fűződik, aki túl azon, hogy a képen látható rettenetes nadrágot hordta, 1576. júliusában három hajóval indult el azzal a céllal, hogy Amerikát északról kerülje meg, és így jusson el Kínába. Grönland megkerülése után már csak egy hajója maradt. Felfedezett egy szorost a Baffin-szigeteknél, melyet róla neveztek el.
1578-ban érkezett meg Newfoundland-ra (tehát terve nem vált valóra), ahol Frobisher a biztonságos megérkezésért mondott legelőször köszönetet. Ezt tartják az első Hálaadásnak Kanadában.
Francia telepesek is megtartották a hálaadási ünnepet Kanadába érkezvén. Volt miért hálát adni: ha az őslakos indiánok nem ismertetik meg őket az alapvető mezőgazdasági alapismeretekkel, akkor valószínűleg másképp alakult volna az ország története. (Magyarán az indiánok mentették meg az éhhaláltól a telepeseket. Hogy mit kaptak köszönetképpen az egy másik történet...)
Azt mondanom sem kell, hogy az indián őslakosok kultúrájának is igen régóta része volt az ünnepélyes köszönetmondás az őszi betakarítások idején. Hálaadási imájuk például a"három nővér" tiszteletére szól, ami a bab, a kukorica és a tök.
Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. 1879-ben a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül 1957- ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét.
De mi kerül a hálaadás-napi asztalra?
Az ünnepi asztal legsúlyosabb és elengedhetetlen kelléke a töltött pulyka. Menő háziasszonyok maguk töltik különböző finomságokkal, mint pl. almával, áfonyával, majd több órán keresztül gondosan sütögetik. Én nem vagyok ennyire elhivatott, így simán megveszem az félkész, mélyhűtött szárnyast és csak bedobom a sütőbe.
Vörösáfonyaszósz (cranberry) és/vagy barnamártás (gravy) nélkül sem adhatunk hálát. Köretként általában krumplipürét eszünk és lazításképp egy kis zöldségköret is: kukoricát, répát, zöldborsót.
A hálaadás-napi vacsora tökéletes befejezése pedig mindenképpen a pumpkin pie , azaz a tökös pite, amit imádok! Esetleg ehetünk egy kis almás pitét is, csak az íze végett.
Lakománk végeztével erőnk utolsó cseppjével elkúszünk a kanapéig és hasunkat lapogatva esküt teszünk, hogy jövőre sokkal kevesebbet fogunk enni.
Túl az ízeken én nagyon szeretem a hálaadást. Szívet melengető megállni egy pillanatra és megköszönni mindazt, ami megadatott nekem.
Boldog hálaadást kívánok mindenkinek!