Kaskötő Andi – Kanada, Prince Edward-sziget
Kanada fiatal korának (148 éves) köszönhetően, amit nem tud építészetben megadni, azért bőven kárpótol természeti kincsekben. Tíz tartomány (Alberta, British Columbia, Manitoba, Ontario, Prince Edward Island, Quebec, Saskatchewan, New Brunswick, Nova Scotia, Newfoundland and Labrador és három terület (Northwest Territories, Nunavut, Yukon) adta megannyi szemet gyönyörködtető parkból választhatunk kedvünk szerint.
Kanada a világ második legnagyobb országa, a teljes területe alapján számolva (hogy könnyebb legyen vizualizálni: a jó favágók hazája százszor nagyobb Magyarországnál!). A bőség zavarát próbálván elkerülni a nagy kedvencemet választottam: a Prince Edward-szigetet.
Ha azt mondom: Anne a Zöld Oromból vagy Váratlan utazás és te piciny száddal ''óóó''-t sóhajtasz, akkor talán megérted, hogy miért sírtam el magamat Avonlea-ba érve, Hetty néni nyomába eredve. (Az persze egy másik történet, hogy csupán a film külső jeleneteit vették fel itt).
A Prince Edward-sziget nemzeti parkja az óceán partjával határos és vörös homokja teszi egyedivé. Ennek a színnek köszönhetően addig soha nem látott fényeket sikerült megörökítenem.
Gyovai Helén – Olaszország, Parco nazionale del Pollino
A Parco nazionale del Pollino a maga 192.565 hektárjával Olaszország legangyobbb kiterjedésű nemzeti parkja, amin két régió: a Calabria és a Basilicata osztozik. Nevét a földrajzát meghatározó Pollino-hegységről kapta. A Pollino legmagasabb csúcsai a 2200 métert is elérik, úgyhogy hiába járunk a Csizma orrában, mégis mehetünk télen síelni. A park jelképe a balkáni páncélfenyő, ami Olaszországban csak itt honos, és Európában is csak a Balkánon él meg. Faunáját a szirti sas, az uhu, a vörös kánya, a dögkeselyű, a havasi varjú és a Feldegg-sólyom jellemzi leginkább. A Pollino komor és kopár, az itteni falvak terméskőből épült házai búskomoran őrzik a múlt emlékeit, a helyiek pedig egy pillantással átröntgenezik az erre látogató idegent.
Nyitrai Réka Viktória – Olaszország, Cinque Terre Nemzeti Park
A Cinque Terre Nemzeti Park valójában Liguriában található, mégis sokan Toszkánából kirándulnak ide, hiszen a két régió határos egymással. Az 5 kis falu egy-egy völgyben található, melyet a víz hasított a sziklás hegy oldalában egészen a tengerig. A főutca mindig a legmélyebb részük, melynek két oldalán találhatók a színes és keskeny emeletes épületek, közöttük meredek lépcsős utcák kúsznak felfelé. Szinte hihetetlen, hogy hogyan képesek a hegyoldalon szőlőt és olajfákat gondozni, melyhez nagy munkával támfalakat kellett építeniük és többnyire ma is csak gyalog közelíthetők meg. A park részét képezi a tenger partközeli része is, sok kis barlanggal, öböllel és különleges élővilágával. A sportosabbak rengeteg ösvényt is találhatnak, melyek kolostorokhoz, kilátókhoz, várakhoz vezetnek, vagy a falvakat kötik össze – ezek azonban sokszor az eső miatt járhatatlanok. Bár autóút is vezet mindegyik faluhoz, ezt csak a télen érkezőknek ajánlom, hiszen tavasztól őszig lezárják a behajtókat, mert betelik az a pár hely, amit ki tudtak alakítani itt. A leggyorsabb és legolcsóbb megoldás a vonat, amely pillanatok alatt átér egyik faluból a másikba, hiszen a hegyoldalba fúrt alagúton át közlekedik. Azonban a legszebb látványt a hajóval érkezők élvezhetik, ahogyan ez a képeken is látható.
Böröndy Elza – Lettország, Gauja Nemzeti Park
A Gauja Nemzeti Park Lettország egyik leglátványosabb parkja, a fővárostól mintegy 50 km-re. Volt szerencsém egy évig közelben lakni, hiszen Siguldában éltem. A nemzeti park nagy része a városhoz tartozik, amelynek jellegzetessége, hogy a keresztes háborúk lecsengésével a templomos lovagok és a Német Lovagrend hatarvárosa lett, így a gyönyörű nemzeti parki környezetben 10 kilométeren belül három várrom is megtalalható. (A Siguldai várat azóta már 2013-ra teljesen felújították, ezért belépőjeggyel látogatható csak, ugyanúgy, mint a Turaidai vár, Siguldától kb. 10 km-re). Mindegyik várrom festői környezetben talalható, sőt, erdőkön keresztülvezető gyalogösvények kötik össze őket.
Maga a nemzeti park egyébként a Gauja folyóról kapta a nevét, amely Lettország egyik leghosszabb folyója (kb. 100 méterrel előzi meg a fővárost, Rigát is kettészelő Daugava folyót). Gauja nemcsak a leghosszabb, de a legtörténelmibb folyója az országnak: dagály után partra vet különböző, nagyjából 10.000 éves fossziliákat , amelyeken egy őshalnak a pikkelymaradványait lehet felfedezni! A folyó magas ásványi anyag tartalma miatt, a nemzeti park több pontján is kisebb-nagyobb barlangokat ásott ki. Ennek egyike a Gutman-barlang, amelynek forrása a helyiek szerint gyógyhatású. A barlang másik érdekessege, hogy mivel annyira puha ásványi anyagból alakult ki, már a 16. századtól előszeretettel vésték bele nevüket és ottjártuk dátumát az emberek: a ma is látható legrégebbi ilyen bevesés a 18. század végéről származik.
A nemzeti park azonban nemcsak legendáiról és történelméről híres: a jól kitáblázott gyalogösvények mellett lehetőség van mountain bike-ozásra, a Siguldai vár közelében kicsiknek és nagyoknak egyaránt alkalmas kalandpark került kialakításra (libegővel és egy mini sípályával), illetve a folyón lehetőség van különböző evezősportok gyakorlására. A Gauja Nemzeti Park ideális összefonódása a kulturális és természetes örökségeknek, és jó szívvel ajánlom a sokszínű programlehetőségek miatt is. :)
Kapcsolódó cikk: