Ide, a cikkek elejére mindig félkövérrel írunk pár jó(nak szánt) mondatot, amik összefoglalják azt, ami majd ezután következik. Mivel ebben az írásban azonban olyan remek gondolatok kaptak helyet, amik elé elég nehéz lenne valami frappánsat, még jobbat írni, ezért nem is erőltetjük. Beszéljenek inkább szerzőink szavai - önmagukért.
Mórocz Ági: A nagy hatos – Tipikus kijelentések külföldön élő magyarokról és ami mögöttük van
Senki nem mondja, hogy bárkinek is egy könnyű lépés ez. Mindenki sérül és veszít: aki elmegy és akit otthagynak, egyaránt. Előfordulhat évek távlatában, hogy amikor hazamész, és a barátaid a tavalyi nagy hóról beszélnek, te csak csendben szürcsölöd a kávédat. A jegyautomaták vagy a 4-es metró elhiteti veled, hogy már nem Magyarországon jársz, és ha autóba ülnél, senkit nem fog érdekelni, hogy itt még két éve lehetett jobbra fordulni, vagy 70-nel menni. A világ és a környezeted legalább olyan tempóban változik mint te, és szinte esélytelen, hogy egyszerre több dologgal is - ilyen szinten - felvedd a ritmust. Áldozatokat kell hozni, és vállalni a felelősséget. Meghoztál egy döntést, aminek az egyetlen reális megítélője te magad vagy; csak te tudod, hogy ez valóban megérte-e.
Egyvalamit azért tarts jól észben: ha akarod, ha nem, azt az időt, amit nem otthon töltöttel, senki nem fogja neked visszaadni. Lehet, hogy nem tudod, mi az a Szulejmán sorozat, vagy mi lett Sarka Katával, de leírhatatlan tény, hogy azt az élményt, amit te a határon túli éveid alatt szereztél, már senki nem veheti el tőled; Jobbik esetben tanultál, tapasztaltál és a személyiséged is rohamos ütemben fejlődött a megannyi impulzus miatt. Csupa olyan megfoghatatlan dolog, amit senki nem vehet el tőled.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Annika Bjørn: Magyar vagyok, de turista
Aztán végre hazaérsz és az első percben kiborulsz, mert már nem ott van a buszmegálló, ahol eddig volt, a pékség helyett használtruha-bolt nyílt, minden út fel van túrva, fák kivágva, közterek átalakítva. Rádöbbensz, hogy mennyi minden megváltozott. Majd szinte sokként ér, hogy főképp te változtál meg. Kívülálló lettél. Egy láthatatlan közösség tagja, mely szétszóródott a világban, de talán a közös nyelv és emlékezet, ami még összeköt velük. Szembesülsz sok dologgal, amit már nem is értesz, sok rosszal is, amit képtelen vagy elfogadni. Ráeszmélsz, hogy némely bizonytalan lábon álló kapcsolat valóban törékeny és mulandó.
Lehetsz még úgy igazán itthon otthon? Nem, aki egyszer elment, örökre magán hordja a kívülállósság láthatatlan bélyegét. Talán egy-két baráti kapcsolat, rokoni szál, ha igazán erős és túléli, megmaradhat állandónak ebben a folyamatosan változó hazában. Amiért akkor is érdemes lesz ellátogatni ide, ha már kivágták a régi szilvafát, és a ház sem ott áll már, ahol felnőttél.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Peti-Peterdi Réka: Itthon és otthon, avagy mit jelent számomra Magyarország?
Örömmel térek haza nyaranta a szülőföldemre. Áldás, hogy évente megadatik nekem ez a lehetőség. Szeretek a kert csöppet sem magányos, idő faragta, vaskos kérgű, óriásira nőtt diófájának árnyékában merengeni. Csak úgy, nemes egyszerűséggel, a fűre borulva, szembe a nap-gazdag éggel. Megnyugtat, hogy a természet lágy ölén feküdhetek gondolataimba merülve. Ezt megtehetem, hisz itt van segítség, így idő is, amit hazatérve magamra szentelhetek. (...)
Szeretem látni, ahogy augusztus derekán a fény áttöri magát egy-egy élettel teli szőlőszemen, vagy ahogy megcsillan az ezerszínű Balaton vizén a hajnal piros-szemű fénye. Jó látni, ahogy a fészküket idővel elhagyják a gólyák. Vagy azt, ahogy ropogósan illatosra, aranyló barnára sül a házikenyér vagy a hamu fölött a híres-neves kürtőskalács. A jófajtának az illata akár kilométereket jár be. A főváros levegőjéből is kiéreztem a múltkor ott járva. (...)
Ó igen. Elárulom, hisz már rég nem titok. Szeretem Pestet és Budát, szülőföldem színes fővárosát. Az idén valósággal beleszerettem. Hisz akadnak ott kincsek bőven. Élettel, fényekkel teli terek, kávézók, zsivajjal teli utcák. Pezsgő művészi élet, barátok és lehetőségek.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Messziről Jött Ember: Az Ígéret Földje - Hazamenni ciki?
Nem, a látszat ellenére nem gondolom azt, hogy külföldön törvényszerűen rossz. Sőt! Viszont olyan hátránnyal indulunk idegenként, amit nehezen lehet ledolgozni. (...) Sikertörténeteket szívesen oszt meg az ember, de arról soha nem esik szó, hogy mi van valójában a kulisszák mögött, és hogy sokszor mi az oka annak, hogy a kivándorló nem tér vissza, mert marha kellemetlen úgy az otthoni tükörbe nézni, hogy bár messziről jött emberként azt mondunk, amit akarunk, valójában mélyen legbelül, csak nem akarjuk beismerni, hogy elmentek mellettünk az évek, hogy szuterén van, vagy minigarzon, meg esetleg az, hogy megtanultunk egy nyelvet.
Nem ahhoz kell bátorság meg kraft, hogy az ember lelépjen, hanem ahhoz, hogy felismerje, hogy ez már nem az a világ, ahol New York/Rió/Tokió a paradicsom, és ha úgy adódik, akkor otthon kezdje újra MEGINT.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Messziről Jött Ember: Üzenet a palackban
Amikor az ember egyedül indul el, egyedül csinál végig mindent, egyedül éli a mindennapjait, annál nehezebb szerintem talán nem is létezik. Mert nincs senki, aki várja, amikor hazaér, és akinek elpanaszolhatja a búját-baját, kizsörtölődje magát, dúljon-fúljon egy kicsit, majd a másik megfogja a kezét és megnyugtassa. Nem, nem bizony.
Az ember arra a helyre megy, ahol éppen lakik.
Ugyanis nem haza megy. Itt nem vagy otthon, és ezt te is nagyon jól tudod. Keresed a helyed, azt a környezetet, ahol végre otthon érzed magadat és azt mondod este, hogy"hazajöttem".
Hetekig, sőt hónapokig csak nyelsz, tűrsz, felveszed a pléhpofát, és csak gyűlik benned a sok szar, gyűlik és gyűlik, de te csak fojtod magadba, mutatod kifelé, hogy mennyire erős vagy lelkileg, pedig nem.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Laslavic Tímea: 5 dolog, amiért nem szeretek külföldön élni
Csak virtuálisan tudok támasza lenni a barátoknak. El nem tudom képzelni, milyen lenne az életem itt, külföldön, ha nem lenne internet. Mennyi lenne a kommunikáció köztem és az otthoniak között? Milyen sűrűn tudnám felhívni őket a távolságból, ha drága lenne a hívás? Igaz, most adottak a virtuális kommunikáció lehetőségei, és én elég sűrűn írogatok is mindenkinek, kérdezgetem, hogy vannak - és persze ők is megkeresnek engem. De semmi nem pótolja igazán a személyes találkozásokat, amikor akár meg is ölelhetjük egymást. Különösen akkor, ha a szeretett embert valami bántja vagy valami gondja van. És akadnak ilyen momentumok szép számmal.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Valter Erik: Hogyan szoktam le a reggeli kávéról, aztán vissza
Nem zárkózom el attól, hogy meghallgassam a magyarországi híreket, de nem keresem már őket. Néha elér egy és más a közösségi médián keresztül, de már inkább nem mélyedek el benne, nem hagyom, hogy 2500 kilométerről is mérgezzen az, ami miatt eljöttem otthonról, ami miatt elhoztam a gyerekeinket.
Nem várhatjuk (el), hogy megváltozzon bármi is Magyarországon (vagy a fejekben, főleg a felnövekvő generáció fejében), amíg magunkban hordozzuk azokat a szokásokat, mintákat, amelyek miatt oly sokan kerekednek fel és hagyják el az országot. Amíg ragaszkodunk ezekhez a rossz beidegződésekhez és magunkkal cipeljük olyan helyekre is, ahol nincs létjogosultságuk. (...) Hurcoljuk magunkkal az otthoni híreket, tönkretesszük azt az közeget, ahova elmenekültünk előlük és mintha még örülnénk is annak, hogy panaszkodhatunk és idegeskedhetünk ezeken a problémákon.
Én inkább megiszom a kávémat reggel, nyugodtan és békésen.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Gál Kati: Miről ismered fel a magyar turistát külföldön?
De kérdem, miért?! Miért megy valaki nyaralni, ha csak nyafogni, ócsárolni, hisztizni és kiabálni akar? Más ország, más szokások. Mire számított? Más dolgok, új dolgok, és szép dolgok?
Miért nem képes a magyar ember egy kicsit mosolyogni?! Nem kell, hogy tökéletes legyen. Leégett vállal, fájó lábakkal, és üres zsebbel is meg lehet csodálni a naplementét. Megfigyelni az ottani szokásokat, beszívni a jót, megcsodálni a szépet és egyszerűen csak élvezni a pillanatot.
Nem a rosszat keresni. Meglátni a jót. Megengedni, hogy boldogok legyünk.
Legalább nyaralás közben! Szalámis kenyeret otthon is lehet enni...
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Szabó Vivien: 6 dolog, amit a svédektől tanultam
Bárhol álltam eddig sorban az ittlétem alatt, mindenki kulturáltan és mosolyogva várt arra, hogy ő következzen. Ha a nénike negyed órán keresztül tartja fel a buszsofőrt, fagyban, esőben, mögötte kilométeres sorral, akkor sincs gond. Ha a buszsofőr azt mondja a részeg embernek, hogy csak akkor viszlek el, ha tudsz viselkedni, akkor ő összeszedve minden erejét, teszi, amire kérik és illuminált állapotban is türelemmel vár.
Végül is nincs igazuk? Miért is stresszelünk apróságokon? Még akkor is, ha nem sietünk sehová… Hiszen általában tudjuk, hogy a boltban, a gyógyszertárban, a hivataloknál, a buszon ez így lesz. Egyszerűen számoljunk rá mindenre egy kis várakozási időt.
Svédországban a szolgáltatók is rendkívül türelmesek. Nincs az a bolti eladó, rendőr, óvónő, fodrász, aki ne mosolyogva várna minket. Mindenki azt gondolja, az ő munkája a világ legfelelősségteljesebb állása.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Messziről Jött Ember: Távkapcsolat – Szakíts vagy szenvedj?
Semmi extra. Na, melyik az a kérdés, amire a legtöbbször ezt a választ adjuk? Nyilván az, hogy „mi történt ma veled?”. Amikor feltűnik neked (rosszabb esetben neki), hogy minden társalgások pöcegödre, azaz a fenti kérdés szerves része a beszélgetéseteknek, akkor pont ott jártok, ahol én éppen ebben az írásban. Mert valójában mit is jelent ez a kérdés? Ha szerencséd van, akkor csak ezt: „Nem TUDOK semmit mondani, beszélj inkább te.” Rosszabb esetben viszont ezt: „Nincs KEDVEM semmit mondani, mesélj valamit, kérlek.” Ha elsőre nem is, de egy idő után meglesznek erre az automatikus válaszaid (vagy neki), melyek közül a legrosszabb, amit húzhatsz, az a „semmi extra”. Ez ugyanis a vissza a feladónak, az egymás vastagon keresztbe szívatása.
Ilyenkor mindkét fél érzi, hogy azért egy 20 percet illene beszélni a másikkal, de könyörgöm, MIRŐL?
Nem bennetek van a hiba. Nem lett rosszabb a dolog, ami köztetek van. A helyzet az, hogy nincsenek közös élmények. Attól, hogy napi szinten szóban vagy írásban ledaráljátok az eseményeket, még nem lesz meg a másik fejében az új barát nevéhez az arc vagy a kedvenc pubod hangulata. Ezeket nem tudod átadni. Egész egyszerűen két teljesen ellentétes síkon és időben mozogtok.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Messziről Jött Ember: Sok Kis Ő vagy egy Nagy Ő? - A társkeresés fázisai külföldön
De hát akkor mégis mit csináljon az ember fia/lánya? Hogyan tud párt találni magának külföldön?
Nehezen. Nagyon, nagyon nehezen. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, mert nem az. Sőt, rengeteg pozitív példát tudnék felhozni akár vegyes házasságra, akár magyarokra, akik mind külföldön találtak egymásra. De többnyire senki sem az első egy-két hónapban, vagy akár évben. Tapasztalataim szerint nagyon ritka az ilyen eset. Sokszor egyébként a párok csak azért jönnek össze, mert nem akarnak már egyedül lenni. Persze ennek lehet akár pozitív kimenetele is. De ha mégsem jönne össze, akkor sajnos az ember vagy kitartó marad, és éli a kis életét, miközben próbálja megtalálni akár interneten, akár klubokban, akár ismerősök által (Nagy)"Ő"-t, vagy egyszerűen csak hagyja, hogy minden a maga medrében folyjon, és egyszer csak a semmiből jól pofán vágja majd a szerelem.
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Messziről Jött Ember: Értsétek meg végre, miért mentünk el!
545 milliárd forint. Ennyi pénzt utaltunk haza családtagjainknak, rokonainak, barátainknak és nem utolsósorban hitelezőinknek (bankok, hitelintézetek stb.) 2013-ban. Ez a szám alulról súrolja a magyar GDP (bruttó hazai össztermék) 3%-át. És vajon mi történik ezzel a pénzzel? Nem fogod kitalálni. Az itthon élő rokonok, barátok vásárlásra fordítják, a gyerekek iskoláztatásába forgatják, általában a saját életszínvonaluk növelésére költik és ettől összességében nő a fogyasztás. Magyarországon. Tehát nem külföldön, ahol élünk, hanem – még egyszer – Magyarországon. Egy tanulmányból az is kiderül, hogy ennek a pár száz milliárd forintnak van némi szerepe a szegénység csökkentésében is, mert a mi családtagjaink jobb anyagi helyzetbe kerülnek, mint azok, akiknek nem jön rendszeresen vagy időnként külföldről utalás. És akkor arról a pár (tíz) milliárd forintról már ne is beszéljünk, amit otthon költünk el amikor hazamegyünk. Ebből a pénzből pedig majd adóbevétel lesz, meg stadion, esetleg autópálya, kórház és fizetés neked. Otthon. Vagy amit akarsz.
(Az adatok és információk az Aon Hewitt és az AIESEC által közösen publikált felmérésből és L. Rédei Mária: Hazautalások Kelet- és Közép-Európába című tanulmányából származnak.)
Kattints ide a teljes cikk elolvasásához
Mihálydeák Rita
Peti-Peterdi Réka
Geréb Orsoly