Azzal gondolom mindenki tisztában van, ha egy külföldi országban próbál új életet kezdeni, előbb vagy utóbb, de el kell sajátítania az adott ország nyelvét. New York Cityt leszámítva az Egyesült Államokban itt rögtön két nyelvről is beszélünk: az angol (amel ugye hivatalos) és a másik a spanyol. Szinte az egész országban használják mindkét nyelvet.
Ha valaki a déli államokat választja úticéljául, akkor javaslom, hogy egy alapfokú spanyolt próbáljon elsajátítani, vagy szerezzen be egy spanyol-magyar társalgási könyvet. Texasban volt szerencsém ahhoz is, hogy amikor a lakótársammal elmentünk hivatalos ügyeket intézni, az ügyintéző kimérten nézett mind a kettőnkre, hogy miért nem értjük amit ő mond nekünk. Itt nem ritka az sem, hogy először spanyolul szólnak hozzád, majd utána angolul. Ott több helyen is előfordult, hogy felül volt a spanyol felirat, alatta pedig az angol. Nincs is ezzel egyébként semmi baj....
"Felnézek a dél-amerikai népekre azért, mert teljesen mindegy, hogy Hondurasból, Venezuelából, Mexikóból vagy éppen Kolumbiából jönnek, hihetetlenül összetartóak, és mindenben segítik és támogatják egymást. Mi magyarok pedig példát vehetnénk róluk. "
Azt mondom, hogy egyáltalán nem kell félni, ha az ember egy új országba költözik mindenféle nyelvtudás nélkül. A legtöbb nyelv, mint a spanyol vagy az angol, rád fog ragadni. Ha az ember keveset mozog magyarok között, akkor rá van kényszerülve arra, hogy valahogyan megértesse magát és előbb vagy utóbb, de meg fogja tanulni az adott ország nyelvét.
Végezetül pedig érdekességként egy videó 21 féle spanyol akkcentusról. (A szerk.)