Marie Kondo egy fiatal japán rendszakértő, kinek négy, világszerte népszerű könyve gyakorlatiasan körbejárja a rendrakás, rendszerezés, takarítás, kiselejtezés témaköreit. Hogy a hollandok Marie Kondo mindegyik könyvét olvasták-e, vagy egyszerűen ennyire tudatosak a fölösleges hulladéktermelés visszaszorításában, mindegy is, a lényeg, hogy ezt a fajta tudatosságot én is elsajátítottam.
No, nem mintha más országban nem lehetne mindent megváltó lomtalanításba kezdeni, de az biztos, hogy itt a nagy rámolás után könnyű megszabadulni a kiszortírozott holmiktól! Nem kell sokáig kerülgetni őket otthon, de a kukába sem kell kidobni őket. Emlékszem régen mennyire vártuk az éves lomtalanítás napját, amikor végre kitehettük az összes nem használt, a lakásban egy év alatt jócskán felgyűlt és ide-oda rakosgatott limlomot az utcára!
Erre Hollandiában nincs szükség!
A tény, hogy itt igen gyorsan, nemegyszer szórakoztatóan túl lehet adni ezeken a kacatokon, engem is inspirál a folyamatos leltározásra. Amióta itt élek, egyfolytában nézem, miből van túl sok, mi az, amit már egy ideje nem használunk, és azoktól meg is szabadulok. Mondjuk ez nem teljesen vág egybe Marie módszerével, hiszen szerinte egyszer kell úgy igazán rendbe tenni a lakást, de hiába teszem rendbe, ha folyamatosan visszaáramlanak újabb és újabb tárgyak, így hát a dolog folyamatos felülvizsgálást igényel.
Na, de hova kerülhetnek Hollandiában a kiszortírozott holmik?
Elvihetem például az egyik adományboltba. Ebből, az itteni nyelven kringloop nevű kincsesbányából, minden városban van legalább egy, de inkább több. Kicsit dohos, kicsit koszos, de a legjobb barátja minden "Marie"-nek.
Ide mindent, a még használható állapotban lévő ruhát, bútort, háztartási gépet, kisebb-nagyobb tárgyat be lehet adni. Ezzel csak az a baj, hogy esetleg körülnézek és találok valami nagyon izgalmasat, amit meg kell venni, s hopp, máris a szatyorban landol, és máris itt az egyik példája a visszaáramlásnak. Bár ez nem mindig rossz, egyszer például innen szereztem be egy karácsonyi giccses bögrét – meglepően nagy volt a választék –, majd karácsony után visszavittem. Tulajdonképpen 50 centért kikölcsönöztem egyet, ahelyett, hogy egy újra költöttem volna! Micsoda környezetbarát és főleg helytakarékos megoldás, nem?
Ami még jó ezekben a boltokban az az, hogy házhoz is jönnek. Így például ha a sarokkanapétól szeretne valaki megválni, csak fel kell őket hívni, ők kijönnek, szívesen elviszik.
Egyébként itt is van éves lomtalanítás, csak kicsit más formában, mint otthon. A Király Napján (Koningsdag) ugyanis szerte az országban utcai fesztiválokat rendeznek, amelynek egyik része a kirakodóvásár a város központjában, ahol bárki árulhatja a padláson talált kinőtt, megunt dolgait. Ez az elején még szórakoztató, de pár óra után jön az éhség, a szél, az eső, ami kicsit nyűgössé teheti az embert, hiszen pár euróért cserébe ücsörögve, a portéka mögött gubbasztva nézni a sok"szabadon" sétáló, ünneplő embert, valljuk be, nem a legjobb órabérű móka.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az idei Király Napján, amikor csak nézelődni mentünk, dél körül az egyik árus az egész asztalnyi árut 1 euróért akarta rám sózni! Persze, hogy aztán jövőre én üljek itt és próbáljak megszabadulni tőle? Nem, köszi.
Hollandiában is megy az internetes adok-veszek, minden városnak megvan a maga csoportja, nem is egy, hanem rögtön legalább három: egy holland, egy angol a külföldieknek, meg egy anyukáknak szóló, gyerekruhákat cserélő csoport. Rögtön triplázódnak az eladási esélyek!
A külföldiek által létrehozott csoport tagjának lenni azért jó, mert sokan csak rövid ideig tartózkodnak itt, így mindig akad egy-egy"moving out sale" poszt, és rövid időn belül, jó áron beszerezhetünk sokszor szinte új dolgokat.
Van egy olyan módszer, amivel viszont itt találkoztam először. Egyszerűen kipakolja valaki a háza elé azt, ami nem kell, majd dob egy posztot a barátainak, hogy hé, gyerekek, kitettem a régi komódot a házunk elé, ha valakinek kell, vigye el! Ennyi! Nem kell cipekedni (sokat), nem kell hirdetést fogalmazni, nem kell túlbonyolítani!
Ja, és el ne felejtsek még egy opciót említeni: mivel Hollandia igen nyitott a menekültek befogadását illetően, a jelenlegi szituációban újabb ideiglenes táborokat építettek, az egyik ilyet is felhívhatjuk, biztos örülnek majd a kinőtt ruháknak, játékoknak! Ide ugyebár nekünk kell megszervezni a szállítást, ám lehet megéri!
Ennyi lehetőség mellett nehéz nem beleszeretni a rendszeres szortírozásba, a kérdés csak az, van-e kedvem megpróbálni eladni, alkudozni, várni az érdeklődőket, hogy vajon tényleg felbukkanak-e, vagy jobb egyszerűen, gyorsan túladni azon, ami már nem kell.
Most jut eszembe, két dobozt ki se nyitottunk még a legutóbbi költözés óta...Kitegyem ezeket az ajtó elé?
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Geréb Orsoly
Békési Barbara
Vendégszerző