Valljuk be, a Kolumbia név hallatán az embernek automatikusan csak a rossz dolgok jutnak eszébe: drogok, drogháborúk, emberrablások, gerillák… mind csupa veszély, ami igaz is volt a 80-as, 90-es évekre, amikor tényleg nem volt életbiztosítás Kolumbiába utazni. A helyzet az utóbbi 5-10 évben viszont rengeteget változott és mára egyáltalán nem veszélyesebb, mint bármely más dél-amerikai ország. Sőt, teljesen nyugodtan ki merem jelenteni, hogy biztonságosabb, mint Venezuela, Brazília vagy akár Mexikó.
Sajnos viszont az országnak nagyon nehéz lemosni magáról a kialakult rossz képet. De szerencsére Kolumbia jó úton halad és jó híre szinte napról napra javul. A közbiztonság dél-amerikai mértékkel mérve mára jó, a helyi emberek fantasztikusan barátságosak és vendégszeretőek, az ország kulturálisan rendkívül gazdag és változatos, nem beszélve a természeti kincseikről, az állat- és növényvilágról, a zenéikről, a kávéjukról és a mindent átszövő életszeretetükről.
Én magam korábban két évet éltem Bogotában, az ország fővárosában, ami alatt teljesen beleszerettem mindenbe, ami kolumbiai és mondhatom, hogy Budapest mellett a mai napig második otthonom. A két év alatt úgy érzem, hogy sikerült mind az országot, mind a kultúrát mélyebben megismernem, életre szóló barátságokat kötnöm és olyan élményeket és tapasztalatokat szereznem, amik elkísérnek egész életemben. Jelen cikkben azzal szeretnék hozzájárulni Kolumbia hírének javításához, hogy megosztok veletek egy-két dolgot, amik miatt ez az ország ennyire belopta magát a szívembe.
1. Az emberek
Az első és legfontosabb az emberek, mert szerintem bármelyik országról is beszélünk, az ott élők tesznek a legtöbbet azért, hogy milyen benyomást szerzel, hogy érzed magad és hogy milyen élményekkel távozol.
- A határtalan életszeretet – Legyen bármilyen rossz (vagy jó, csak úgy nyilván sokkal könnyebb) a sorsuk, legyenek bármilyen szegények, nem siránkoznak, nem panaszkodnak és mindig megtalálják azokat a dolgokat, amik őket boldoggá és elégedetté teszi az életben… valakinél ez a zene, a tánc, valakinél a tengerpart és a jó idő, valakinél pedig a rum. :)
- A határtalan hazaszeretet – nem találkoztam még egy ilyen nemzettel, akik ennyire, minden feltétel nélkül imádták volna az országukat. Még az amerikaiaknál is jobban, pedig ők aztán nem gyengén nyomják ezt a dolgot. A különbség szerintem annyi, hogy a kolumbiaiak egytől egyig tényleg szívük mélyéből imádják az országukat, az amerikaiaknál pedig ez inkább egy a nemzetet átfogó kötelező tudat.
Legyen szó bármiről, ami kolumbiai, ők olyan lelkesedéssel és meggyőződéssel tudnak rajongani vagy mesélni róla, hogy az már irigylésre méltó. Szerintem a két év alatt nem hallottam senkit akármi rosszat mondani az országáról, pedig lenne, de ők akkor is mindennek csak a jó oldalát látják.
- A mély barátságok – már egyáltalán annak, hogy elhatároztam, hogy Kolumbiában akarok élni, annak is kolumbiai barátság volt az oka. Korábban ugyanis többed magammal több nyarat az USA-ban dolgoztunk többed magammal, ahol mindenféle nemzettel találkoztunk, mégis, valahogy mindig a kolumbiaiakkal jöttünk ki a legjobban, amire egy idő után azt mondtam, hogy ez már nem lehet véletlen.
És tényleg. Mára mondhatom, hogy 3-4 komoly és életre szóló barátságot sikerült szereznem. Akikkel így sok év múlva is szinte napi szinten tartjuk a kapcsolatot, akikkel pár évente sikerül – még úgy is, hogy épp a világ másik felén vagyunk – találkozni és egymást meglátogatni és akiknél már a születendő gyermek nagybácsijaként szólítanak.
- És természetesen nem szabad kihagynom a kolumbiai nők szépségét, mert tényleg gyönyörűek és ami legjobb, hogy nagyon szeretik a szőke, kékszemű fiúkat. :)
(Fotó: Mátai András)
2. Időjárás
Kolumbiában az időjárást nem az évszakok, hanem a tengerszint feletti magasság határozza meg. A tengerparton például nyár és 30 fok, az 1.500 méteren fekvő Medellinben tökéletes késő tavaszi, kora nyári 20-25 fok, a 2.500 méteren fekvő Bogotában pedig őszies 10-20 fok van egész évben. Az országban így nincsenek se évszakok, se időjárás jelentés.
De képzeljétek csak el, hogy milyen szuper úgy élni, hogy Bogotától 2 órára már egész évben kellemes nyár van. Olyan ez, mintha az év bármely pontján az őszies Budapestről csak le kellene ugranod a Balatonra egy kis napsütésért.
3. Közlekedés
Annak ellenére, hogy a nagyvárosokban a közlekedés kaotikus, volt 1-2 dolog, ami nagyon tetszett:
- Egyrészt a rengeteg taxi, de ami még jobb, hogy teljesen elérhető áron működnek. Annyira, hogy volt olyan időszak, hogy heti szinten kosáredzésre is taxival jártam. A fuvar kb. 300 forintba került, ami egy akkori buszjegy árának a duplája volt.
- Kisebb városokban, de főleg a tengerparton a rendes taxik mellett motoros taxik is működnek, amiken szintén nagyon jó áron lehet utazni. Városon belül kb. egy buszjegy áráért, de talán nem is ez a legfontosabb érv mellettük, hanem, hogy míg a buszok és autók a dugóban araszolnak, a motoros taxik vígan át tudnak vágni közöttük.
- Nagyon tetszett a városon belüli helyijárat buszok rendszere is. Bogotában például a metróbuszok mellett rengeteg kis magán busztársaság működik, akik egymással versenyezve száguldoznak az utakon. Némelyik busz szó szerint száguldozik, a buszokat ugyanis bárhol le lehet inteni és bárhol jelezni is lehet, hogy le akarunk szállni, így konkrét megállók híján az emberek az út szélén várakoznak a buszokra. Nyilván amelyik busz gyorsabb, az több utast is tud felvenni.
Ennek persze vannak hátulütője is, mivel ezek a buszok SOHA nincsenek tele, így néha elég zsúfoltak tudtak lenni.
Egyik kedvenc történetem, amikor Bogota kora esti csúcsforgalomban egy ilyen száguldozó buszon ültünk, ami épp a sávok között cikázott, ment a dudálás, merész sávváltások, közben utasokat szedtünk fel, utasok szálltak le, amikor is odapillantok a sofőrre és látom ám, hogy mindeközben a kormánykeréken egy kiterített újságban rejtvényt fejt.
(Fotó: Mátai András)
4. Karnevál, fiesta, ünneplés
Azzal gondolom nem mondok újat, hogy a latin-amerikai országokban imádnak ünnepelni. Azzal viszont talán igen, hogy ennek meg is találják a módját és Kolumbiánál már csak egy országban van több nemzeti ünnep – és szabadnap – egy évben, természetesen a dolgozók legnagyobb örömére. Emlékszem, az október – november hónapokra, amikor szinte minden második hétvégére esett egy hosszú hétvége, mert természetesen ezek az ünnepek nem dátum szerintiek, hanem a hetek napjaira íródtak, így soha nem kelljen azon izgulniuk, hogy egy ünnepnap véletlenül hétvégére essen.
Nagyon tetszett az is, hogy ott bulikban mindenki táncol. Nincs ám olyan, mint itthon, hogy a srácok állnak és a bárpultot támasztják. Áh, nem. A tánctér tele van és megy a salsa, merengue, vallenato, cumbia és reggaeton. Vannak olyan helyek is, amik teljesen le vannak sötétítve és munkanap napközben is nyitva vannak, ahova az ember akár délután 3 órakor betérhet egyet táncolni. Na persze olyankor nincs tele a tánctér, de nem ritka táncoló párokat látni.
Vagy éppen a kocsmákban, mert sok helyen van egy kezdetleges zenegép, ahol mindig akad egy fiatal iszogató pár, akik 1-2 sör után letáncolnak 1-2 számot.
De ugyan ez a tánc szeretet a családoknál is jelen van. Képzeljétek el, ahogy a vasárnapi ebéd után a család széttolja az asztalokat és székeket, és a nappaliban elindul a salsa, ahol a kisunoka olyan lelkesedéssel és beleéléssel táncoltatja a nagymamát, mintha egy buliban a hely legszebb lányával nyomná.
Külföldiként, ha akarsz, ha nem te is táncolni fogsz. Nincs megállás, nincs lazsálás, ha megállsz a pultnál 10 másodperc múlva úgyis odalép valaki, aki ha tudsz azért akar veled táncolni, ha nem tudsz akkor meg azért, hogy megtanítson. :)
Mindig találnak okot az ünneplésre(Fotó: Mátai András)
5. Gasztronómia
Kolumbia nem büszkélkedhet a világ legváltozatosabb konyhájával, de ami van, az isteni. Főleg a trópusi gyümölcsök és a tengeri halak és herkentyűk. Az előbbieket vagy az utcán, kis műanyag poharakban árulják vagy fantasztikus gyümölcssaláták és kelyhek formájában, amiket akár ebédre, főételként is fogyasztanak.
A tengeri cuccok közül a rákok és hasonló dolgok már ott is extrának számítanak, hétköznapokban inkább halakat esznek, de azt teljesen egyszerűen, minden pikkelyezés és csonkítás nélkül, csak egyszerűen kisütik őket egészben olajban. Amikor kihozzák akkor meg csak bámul rád a nagy szemeivel onnan a rizs mellől a tányérról.
(Fotó: Mátai András)
Végére pedig zárásként a kolumbiai kormány országimázs építő szlogenjével szeretnék elköszönni, aminél jobb összefoglalást el se tudok képzelni:
"Colombia, The only risk is wanting to stay. "
Mátai András
Budapest, Magyarország
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!