Közel egy évvel ezelőtt minden idők egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája söpört végig Nepálon, 9 ezer ember életét kioltva és mintegy félmillió család otthonát romba döntve. Az első, 7,9-es erősségű 2015. április 25-i földrengést május 12-én egy 7,4-es követte, és a világ hosszú idő után újra a dél-ázsiai országra fordította a tekintetét. Most, nagyjából egy évvel később a média figyelme elapadt, az ország viszont továbbra is romokban hever, az újjáépítés pedig lassabban halad a vártnál. Tudósítás Nepálból a Minority Rights Group International jóvoltából.
Idén januárban egy újságíró tréningen vettem részt Nepálban, ahol egy egyhetes katmandui képzést követően kollégáimmal elhagytuk a fővárost, és meglátogattuk a földrengés által leginkább sújtott körzeteket. Az első állomás a fővárostól hat órányira fekvő Dolakha volt. Az út során aztán megértettem, mit jelent a civilizációtól elzárva élni: a hegyek között eldugott falvakat egy széltében egyetlen autó közlekedésére alkalmas, mégis kétirányú forgalmat bonyolító földúton lehet csak megközelíteni, ráadásul a több ezer méter magas szurdokokban kanyargó „sztrádán” nincsen szalagkorlát, így az embernek folyamatosan az az érzése, hogy bármikor a mélybe zuhanhat.
Mint utólag kiderült, feleslegesen aggódtam, és a tervezettnél néhány órával később ugyan, de épségben megérkeztünk Dolakha körzet központi településére, Charikotba. A szállásunk kétezer méter magasan fekvő, Paradise névre keresztelt földrengésbiztos hotelben volt. Ide hívtak össze másnapra egy falugyűlést, ahol a katasztrófa túlélőivel készítettünk interjúkat.
Singati utcakép egy évvel a katasztrófa után. A faluban 156 halálos áldozata volt a több hullámban érkező földrengésnek.(Fotó: Szabó Dani)
Az áldozatok beszámolói alapján volt, akit otthon, olvasás közben, mást a buszon utazva ért a földrengés.
Gita, a Sunuwar kisebbséghez tartozó középkorú nő éppen a templomban volt, amikor a föld iszonyatos erővel kezdett remegni, amitől azonnal eszméletét vesztette. Szerencséjére a masszív szerkezetű templom nem omlott össze, így az asszony sérülések nélkül átvészelte a katasztrófát. Mikor magához tért, a faluban maradt lánya jutott eszébe. Hiába próbálta azonban telefonon elérni, a hálózat nem működött. Így nem maradt más választása, gyalog indult útnak, és végül a teljesen elpusztított faluban csodával határos módon épségben találta gyerekét. A lány szerencséje volt, hogy több társával együtt a korábban kapott utasítások ellenére nem maradtak a házukban, hanem mind a környező mezőre szaladtak. Végül kiderült, ennek köszönhetik az életüket, mivel a falu házainak 99%-a összeomlott a földrengéstől.
Kedal Taman, a Singati nevű faluban élő hoteltulajdonos már nagyobb árat fizetett. A két héten belül bekövetkező több földcsuszamlás során elvesztette tizenhárom éves fiát, a hoteljével és kiskereskedésével együtt. Az tragédiát követően az állam 140 ezer rúpia (kb. 370 ezer forint) kárpótlást fizetett neki és azoknak, akik a földrengés miatt elvesztették egy családtagjukat. (Ez az összeg egy nepáli építőmunkás nagyjából egy éves fizetésének felel meg.) Ez persze sosem kárpótolhatja sem Kedalt, sem Singati további 155 halottjának gyászolóit, de legalább alapot adhat életük újrakezdéséhez.
Azok számára, akik „csak” az otthonukat veszítették el, ez az újrakezdés anyagi szempontból sokkal nehezebb. A földrengés egy másik központi helyszínén, a Katmandutól 8 kilométerre fekvő Khokanában egy túlélő, Keshali Maharjan rezignált arccal mesélt arról - miközben egykori nappalijának maradványait szemlélte -, hogy neki valószínűleg sosem lesz lehetősége új házat építeni. Az asszony és családja csupán egy abból a 800-ból, akiknek a földrengés elpusztította az otthonát. Bár a katasztrófa közel egy éve történt, a legtöbben továbbra is a falu határában felhúzott átmeneti szállásokon élnek, és ez akár még évekig is így maradhat, mivel az új házak felépítését egy átlagos nepáli család még az állami és nemzetközi segélyek mellett sem tudja finanszírozni.
Keshali Maharjan egykori otthona romjai között.(Fotó: Szabó Dani)
Az építőanyagok ára egyre emelkedik, és a kormányzati szabályozás értelmében az új házaknak földrengésbiztosnak kell lenniük, ami összesen háromszor magasabb építési költséget jelent. Ez egy ésszerű és szükséges lépés, mivel a halálos áldozatok és az összedőlt épületek kiugróan magas számát nem csupán a földrengés erőssége, hanem a vályogból vagy kőből, gyakran malter nélkül épített otthonok gyenge szerkezete is okozta. További problémát jelentett, hogy a földrengés esetén történő biztonsági intézkedések kidolgozása során a hatóságok nem voltak elég körültekintőek, és a bevett nemzetközi normák alapján a nepáliaknak azt tanították, hogy ha remegni kezd a föld, a lakáson belül keressenek menedéket, például egy asztal alá bújva. Ez az általános gyakorlat az erős szerkezetű épületek esetében, így például Japánban működik, Nepálban viszont éppen emiatt rengetegen veszítették életüket, mivel a vályogból vagy sárból épített otthonuk temette maga alá őket.
A most épülő lakásoknál ez már nem történhet meg, azonban ilyen stabil szerkezetű épületeket csak a tehetősebbek engedhetnek meg maguknak. Shyam Khrisna Maharjan, a khokanai önkormányzat dolgozójának becslése szerint a jelenlegi árak mellett egy átlagos család 6-7 év alatt tudja majd felépíteni az új otthonát. Addig is Keshali Maharjan és a több ezer otthontalanná vált áldozat átmeneti szállásokon várja az aratási időszak beköszöntét, hogy a remélt bevételből elkezdhessék az építkezést. Mivel a termés mennyisége bizonytalan, és a földrengés kárvallottjainak jelentős része csak a mezőgazdaságból tud jövedelemre szert tenni, ezért sokak számára még Shyam 6-7 éves becslése is elég optimistának tűnhet. Hogy ezek az emberek mikor költözhetnek be új otthonaikba, és tudhatják legalább részben maguk mögött ezt a szörnyű katasztrófát, az a jó termés mellett a nepáli kormány és a nemzetközi közösség odafigyelésén és aktív segítségén is múlik.
A sorozat további részei:
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Szabó Dániel
