Amikor befejeztem a középiskolát, egészen biztos voltam benne, hogy soha többet nem kell számokkal foglalkoznom, a mindennapi életben elkerülhetetlen olyan eseteken kívül, mint például a cipővásárlás. Akkor még azt hittem, újságíró leszek vagy tolmács, esetleg színházrendező, számolni meg legfeljebb a birkákat kell majd, ha nem tudok aludni.
Euro(Fotó: Kaplár Kata)
Személyügyesként hamar rájöttem, hogy ez nem így lesz és külföldön élve az euró-forint árfolyamok közötti gyors oda-vissza váltás is az életem része lett. Nem is ment olyan nehezen, bár néhány év után észrevettem, hogy egy autó áráig mindent euróban értelmezek, onnan fölfelé viszont forintban. Azután Kongóba költöztem. Itt a hivatalos nemzeti valuta a kongói frank, viszont az amerikai dollár is elfogadott és mindenhol használt. Senki nem lepődik meg, ha húsz dolláros bankjeggyel fizet, és dollárt és frankot vegyesen kap vissza. Az árfolyam nagyjából 975 frank = 1 dollár, de az egyszerűség kedvéért mindenki 1000-el vált. Eddig még egyszerűnek tűnik az élet. Akkor kezd bonyolódni, ha utazni kell. A kongói frank egyébként alapjaiban rengeti meg a "pénznek nincs szaga" hiedelmet. Senki nem tudja mitől, de alig néhány év alatt elképesztően piszkosak és igen, nagyon büdösek lesznek a bankjegyek.
Gomából Fehérvárra a legegyszerűbb út Kigalin, Isztambulon és Bécsen át vezet. A ruandai frank árfolyama 750/770 frank = 1 dollár. Ezzel sokkal nehezebb számolni és Ruanda, főleg Kigali, drágább is, mint Goma. Ezért soha nem vagyok biztos benne, hogy kaviár áron ettem-e pizzát, vagy valóban olcsó volt. A török lírát már meg sem próbálom átváltani, mert az isztambuli repülőtéren már forintban is gondolkodom, 1 líra = 100 forint, és 1 dollár = 3 líra, és egyébként sincs választásom, akárhány akármibe kerül az az ásványvíz, szomjas vagyok.
Török líra(Fotó: Kaplár Kata)
Ehhez képest a bécsi parkoló már egyszerűnek tűnik. Ott csak az a gondolat zavar meg, hogy most már az euró majdnem egyenlő a dollárral, meg esetleg az, hogy 24 órán belül már az ötödik valutát használom. Korábban Magyarországra érve sokszor küzdöttem azzal, hogy a sok nulla miatt azt hittem, kifejezetten nagy mennyiségű készpénz van nálam és csodálkoztam, hogy milyen gyorsan elfogy. Amióta afrikai országokban és pénznemekben számolok, hozzászoktam, hogy 20 000 frankért vásárolok szombaton a piacon, ami egy háromfős háztartás heti zöldség- és gyümölcskészleteire elegendő, természetesen muzungu-árfolyamon. Általában sokkal több készpénz van nálam, mint azt kényelmesnek és biztonságosnak találnám, mert Kelet-Kongóban az egy négyzetkilométerre jutó pénzautomaták száma kifejezetten alacsony. A környező országokban ez nem így van, így ott könnyebb készpénzhez jutni és aztán még egy kis pénztárcát feltenni a polcra a többi közé. Az elmúlt két évben pénzgyűjteményem (mely előtte euróból, forintból, és nagyon ritkán amerikai dollárból állt), a következőkkel bővült:
Ugandai shilling(Fotó: Kaplár Kata)
Kenyai shilling(Fotó: Kaplár Kata)
Tanzániai shilling(Fotó: Kaplár Kata)
Egyes afrikai valuták neve (és eredeti árfolyama) szorosan kötődik a gyarmati korhoz és az egyes országok függetlenné válásához. A brit gyarmatokon a kelet-afrikai shillinget használták, ezt váltotta fel a fenti országokban a nemzeti valuta, melyet továbbra is shillingnek hívnak, de árfolyamaik azóta eltávolodtak egymástól.
Zambiai kwacha. A kwacha jelentése „hajnal”, a név utalás a korabeli zambiai nacionalista jelszóra:„a szabadság új hajnala”(Fotó: Kaplár Kata)
Botswana pula. Az egyik kedvencem, egyszerűen azért, mert a „pula” esőt jelent setswana nyelven(Fotó: Kaplár Kata)
Dél-Afrikai rand. A Dél-Afrikai Köztársaság kikiáltása előtt néhány hónappal vezették be. Nevét arról a hegygerincről kapta melyre Johannesburg épült és amely alatt a dél afrika legnagyobb aranykészlete található.( Fotó: Kaplár Kata)
Ruandai frank. Friss, ropogós, színes, kicsit furcsa – pont annyiban különbözik kongói rokonától, mint a két ország egymástól.(Fotó: Kaplár Kata)
Már régen beletörődtem, hogy nem kerülhetem el a számokkal való küzdelmeket, de Afrika nem könnyíti meg a dolgomat. A ruandai frankot nem tudom értelmezni, de nehezen hittem el, hogy a zambiai kwacha valóban 11,4=1 arányban viszonyul a dollárhoz (akkor most tényleg 10 dollárért vettem szandált?). Zimbabwéban a hiperinfláció után bevonták saját dollárjukat, és jelenleg kilenc másik pénznemben zajlik minden tranzakció, és a legtöbb afrikai országban nem fogadnak el 2006-nál (máshol 2009-nél) régebbi amerikai dollár bankjegyeket. Ezek után az, hogy néha még mindig keresem a kétforintos érméket a pénztárcámban, igazán megbocsátható.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Kaplár Kata
