Van egy filmklubunk. Tshukudu Filmklubnak neveztük el, mert a lakásunkat úgy lehet megtalálni, ha a Tshukudu körforgalom utáni benzinkútnál jobbra fordulunk. Utcanevekkel nem bajlódunk itt Kelet-Kongóban. A Tshukudu Filmklub tagjai keddenként a nappalinkban összegyűlnek (filmtől és szabadságoktól függően 3 és 15 között változik a közönség létszáma), és megnézik a heti filmet. Nagyon komoly szabályaink vannak, a Facebook csoportban meghatározott öt kategória heti jelöltjéből lehet választani, szavazunk, néha kampányolunk is. Ugyan nincs külön kategóriájuk, azért az elmúlt hónapokban néhány afrikai témájú filmet volt szerencsénk megnézni. A következőket ajánlom minden érdeklődő figyelmébe:
Távol Afrikától
A klasszikus. Még jóval azelőtt láttam először, hogy egyáltalán eszembe jutott volna Kongóba költözni, és emlékszem, mennyire meghatott a szépszomorú szerelem, nem mellesleg a szépszomorú Robert Redford, és csodáltam, bár nem értettem, a Dániában felnőtt úrilányt, aki egyszer csak úgy döntött, neki az a szabadság, ha lesz egy farmja Afrikában. Innen, Gomából nézve már főleg az tűnt fel, hogy mennyire a felkészületlen, néha szinte sértően naiv európai utazó szemszögből mutatja be azt a keveset, amit bemutat. Arra mindenképpen jó, hogy emlékeztessük magunkat, mennyire idegenek is vagyunk itt. És Kenya gyönyörű. Meg ott van a szépszomorú Robert Redford.
God Loves Uganda
Megdöbbentő dokumentumfilm egy csoport amerikai misszionáriusról/hittérítőről, akiknek nem számított, mennyire idegenek, és saját értékeiket, azon belül is leginkább a vallásos meggyőződésüket exportálták Ugandába. A film nemcsak azért ijesztő, mert olyan országban forgatták, ahol a homoszexualitást tiltja a törvény, hanem azért is, mert különösebb kommentár nélkül, mégis kíméletlenül mutatja be, milyen elképesztő energiákat tud megmozgatni az elvakult hit, és állítja azt a kívülálló számára érthetetlen célok szolgálatába.
Virunga
Dokumentumfilm a Virunga Nemzeti Parkról, az ott élő védett (és veszélyeztetett) hegyi gorillákról, a parkban dolgozó, és azt nem ritkán életük árán is védelmező vadőrökről. A Virunga ugyanis több fegyveres csoport rendszeres rejtekhelye, akiknek kusza szövetségeit és érdekeit kívülállóként nehéz megérteni. A terület természeti kincsekben rendkívül gazdag, ezért nem ritka, hogy a fejlett világ valamelyik olajcége megpróbálja kiaknázni az átláthatatlan vagy egyszerűen csak nem létező közigazgatás kínálta lehetőségeket, és saját hasznára fordítani az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartott park védtelenségét. Ezt az összetett, néha kilátástalan küzdelmet mutatja be a film, és nemcsak a gorillákat lehet megismerni és megszeretni közben, de a velük élő és dolgozó vadőröket is, akiknek egyéni sorsa külön filmet kaphatna, és akikkel személyesen is találkozhat, aki ellátogat a parkba. A Virunga egyik producere egyébként Leonardo DiCaprio, a filmet pedig 2014-ben dokumentumfilm kategóriában Oscar-díjra is jelölték.
Lumumba
Csak haladóknak! A Kongói Demokratikus Köztársaság első miniszterelnökének, Patrice Lumumbának rövid politikai karrierjét, és vele a gyarmati Belga Kongó végnapjait mutatja be. Több, a régióról készült filmhez hasonlóan arra is kitér, hogy a korszak politikai nagyhatalmai a volt gyarmatok belső konfliktusait saját érdekeik érvényesítésére használják, és ha a beavatkozásnak nem látják közvetlen hasznát, magukra hagyják az országot és annak lakóit.
Hotel Ruanda
Akinek a ruandai népirtás története csak nagyjából ismerős, klasszikus háborús-bújkálós-hétköznapi hősös filmélményre számítson. Aki kicsit tanulmányozta a témát, esetleg olvasta Roméo Dallaire emlékiratait (az ENSZ ruandai békefenntartó missziójának parancsnoka volt a népirtás idején), az nagyjából tudja, mire készüljön, bár a film meg sem próbálja a vérengzést teljességében bemutatni. Nem is tudná, és nem is ez a célja. Aki pedig járt már Kigaliban, Ruanda fővárosában, annak mindez azért is ijesztően közeli, mert az utcakép ugyan sokat változott az elmúlt húsz évben, de egyes részletek ma is felismerhetők, és a Hotel Milles Collines ma is ugyanott áll és működik, ahol 1994-ben; medencéje mellett ma is expatok szürcsölgetik a koktéljukat, és néznek le a völgybe, az ezer hegy országára.
Tetszett a cikk? Kövess minket!
Facebook | Youtube | Instagram | Twitter | LinkedIn | Google+
Kaplár Kata
