Beszélgetőtársam András, aki másfél éve él Közép-Finnországban családjával. Az évszakokról, a finn oktatási rendszerről, az állatvilágról és az étkezési szokásokról beszélgettünk...
Sci-fibe illő fogadtatás
Helsinkibe szállt le a repülőnk, onnan több órás vonatút várt ránk észak felé. Feleségem főnökasszonya (nem egy leendő kolléga, hanem maga a nagyfőnök) jött elénk kocsival az állomásra. Másnap családostól körbe vitt minket a városban. Ezen felül bevásárolt nekünk: tej, kenyér, felvágott, üdítő várt minket a szálláson, hogy az első napokban legyen mit enni. Ha nem velem történik, el sem hiszem hogy van ilyen! Odahaza elképzelni sem tudok hasonlót.
„Nincs hideg idő, csak elégtelen öltözködés”
Biztos láttál már olyan felvételt a neten, amikor a forró vizet kiloccsantják a tizedikről és mire földet ér, hó lesz belőle. Múlt héten a városunkban egy portugál srác a vízforralóból öntötte ki a vizet a tizedikről és tényleg. Mire leért, hó lett belőle. Itt most -22 fokok vannak nappal és olyan a táj, mint egy hósivatag. Az európai ember szervezete nem mindig képes tolerálni ezt a fajta hideget. Ezért az emberek itt rétegesen öltözködnek. Rajtam télen egy vastag térdzokni, egy vékonyabb melegítő, farmer és egy kezeslábas van. A cipőt úgy tudom bekötni, hogy letérdelek. A sok nadrágtól ugyanis nem lehet leguggolni. Európai szemmel a finnek öltözködése igénytelennek tűnhet. Itt a fő hangsúly a praktikus, réteges öltözködésen van. Öltönyt csak hittérítőkön láttam. Az üzletemberek is pólóban, farmerban járnak. Egyszerűen nincs presztízse a jólöltözöttségnek. A nők nem hordanak magassarkút és nem ékszerezik fel magukat. Kivéve a romákat, akik itt is élnek.
Finn tó télen -(Fotó:Pixabay)
„- Pekka, milyen volt az idei nyár?
- Nem tudom, azon a hétvégén nagyon be voltam rúgva.”
Négy évszak van. Ezek elkülönülnek egymástól. A tél kegyetlenül hideg és havas. Odahaza a tavaszt szerettem a legjobban, de itt a tavasz a legszörnyűbb, mert minden úszik az olvadó hólében. Télen apró kavicsokkal csúszásmentesítenek és amikor elolvad a hó, a sok kavics ott marad az utakon, a járdán. Egy hónapig is eltart, mire összeszedik, felporszívózzák. A nyár júliustól nagyjából augusztus közepéig tart. 25 foknál már hőségriadót mondanak be a tévében, de a 25 fok nagyon ritka. A finnek a szaunát, a párás meleget nagyon jól bírják, de ha fejükre süt a nap akkor menekülnek be az árnyékba. Az ősz nagyon szép és színes, azt mondják, tőlük északabbra, Lappföldön a legszebb. Nyáron éjszaka is olyan világos van, hogy a feleségem nem tud aludni. Télen viszont 9.30-kor kel a nap és 14 óra pár perckor már megy lefelé. De akkor sincs igazán sötét mert a hó világít.
A városokat a vadonba építik( Fotó: Pixabay)
„Ne nézz a medve szemébe! Akkor nem látod, ha megesz”
Van itt medve, farkas, rozsomák, róka, sün, mókus. Óriási nyulak vannak, amik bejönnek a településekre. A városokat itt úgy alakították ki, hogy az erdő közepén vágtak egy tisztást. Tehát nem az erdő van a város közelében, hanem maga a város van bent az erdőben. Így aztán nagyon közel vagyunk a természethez. Mikor idejöttünk, külön tanították, hogy ha az erdőben sétálunk akkor nem szabad csendben lenni. A zajra ugyanis a legtöbb állat elmenekül. A medve és a farkas kerülik az embert. De ha mégis szembe találod magad egy medvével, akkor futni vagy fára mászni nincs értelme, mert a medve gyorsabb. Lassan kell elhátrálni tőle úgy, hogy nem nézel a szemébe. Ha ennek ellenére támad, akkor le kell feküdni a földre és a karjaiddal védeni a fejedet. A legtöbb emberhalált okozó állat mégis a jávorszarvas. Ezek annyira mérhetetlenül buták és lusták, hogy egyszerűen nem mennek be a bozótosba, hanem az autóúton mászkálnak. Így a figyelmetlen autósok egyszerűen nekik mennek. Nem ritka, hogy egy-egy jávorszarvas mögött harminc autó is feltorlódik és kilométereken át lépésben araszolnak. Háziállatok közül a finnek inkább kutyát tartanak. Vannak macskák, de azok az ablakból pislognak kifelé szomorúan. Amelyik esetleg nem fagyna meg, azt megennék a ragadozók, úgyhogy kóbor macskákat itt egyáltalán nem látni. Haszonállatok közül a szárnyasok nem jellemzőek. Tehenet, disznót, kecskét, birkát a kűlsőbb részeken, a gazdaságokban tartanak.
„Apa, a sirály elvitte a fagyimat!”
A madárvilág nagyon változatos. Sok verebet, szarkát, dolmányos varjút, sirályt, hattyút, vadkacsát, fenyőrigót, csókát látni. Itt nagy divat a madármegfigyelés. A külvárosban rengeteg madármegfigyelő hely van és sok helyen árulnak távcsöveket a megfigyeléshez. Egyszer megfigyeltem, hogy a csókák és a szarkák szövetkeztek a varjak ellen. Ha egy dolmányos varjú közelit egy fészekhez, hogy a tojásokban kárt tegyen, a szarka aki őrt áll, riasztja a közelben tartózkodó csókákat. Amikor a szarka elkezdett kiabálni, öt-hat csóka termett mellette hirtelen és nekimentek a varjúnak. Hihetetlen volt. A sirályok olyan szemtelenek, hogy az egyik a fagyizó kisfiam tölcsérjéből röptében kicsippentette a gombócot! A gyerek meg ott sírt, hogy „Apa, a sirály elvitte a fagyimat!”
Forrás: facebook
„A művész után a tanár a legkreatívabb foglalkozás”
A gyerekek három éves kortól járnak óvodába. Az általános iskolát hat-hét évesen kezdik. Az alsó tagozat 1-6- ig van, a felső tagozat 7-9- ig. Európai összehasonlításban a finn gyerekek azok, akik a legkevesebb időt töltik az iskolában, mégis kiemelkedő eredményeket érnek el a PISA teszteken. Mindössze négy-öt órájuk van naponta. Nem a tantárgyak a meghatározó jelentőségű dolgok a tanítás során, hanem a témakörök. Az oktatásban a játékosságra, az interaktivitásra, a kreativitásra helyezik a hangsúlyt. Amikor az őskort tanulják, akkor rajzórán barlangrajzokat csinálnak, testnevelésből pedig gerelyhajítás van. Technikán kőbaltát farigcsálnak, történelemből az ősközösség jellemzőit tanulják, míg természetismeretből azokat a növényeket, állatokat veszik sorba, amit az ősemberek ehettek és így tovább. A kisebbik fiaméknál székek helyett tartásjavító labdán ülnek a gyerekek. Másodikban még olyan egyszerű összeadások vannak, mint 3+2. A választ nem bemondják, hanem a tanárnő számokat ír fel a táblára és a válaszadónak el kell találnia például az ötös számot a szivaccsal a táblán. Az osztályozás a felsőbb osztályokban jellemző és egytől tízig terjed. A tízes a legjobb. (A nagyobb gyerek házi feladatát mi, akiknek nem anyanyelve a finn, a Google fordító segítségét igénybe véve, családostul szoktuk megoldani.)
Tanárnak lenni Finnországban hatalmas presztízs. Többszörös túljelentkezés van az egyetemeken, így van miből válogatni és csak a legjobbak kerülnek be. Nincs egységesítve, hogy miből tanuljanak a diákok. Ezt mindig az adott iskola és a tanár dönti el. Aki a gyerekekkel van, az ismeri legjobban az igényeiket és a képességeiket. Nincs tanfelügyelet sem. Meghatározzák, mit kell elérni x év alatt, de hogy azt a tanár hogyan éri el, az már teljesen rá van bízva. Más országokból ideérkező általános iskolás gyerekeknek van egy felzárkóztató osztály, ahol testnevelést, matematikát és finn nyelvet tanulhatnak. Egy évig jártak ide az én fiaim is, azután be tudtak csatlakozni a körzeti általános iskolába. Az általános és középiskolában ingyenes a menza és a tankönyvek, valamint az 5 km-nél messzebbről bejáró tanulók bérletét is kifizetik. Aki elvégezte az általános iskolát, az gimnáziumba vagy szakközépbe mehet tovább. A sikeresen érettségizettek főiskolán vagy egyetemen folytathatják tanulmányaikat.
A Vappu ünnep(Fotó: András)
A vappu ünnep
Az egyetemistáknál nagy divat a kezeslábas. Olyanok benne, mint a raliversenyzők. Minden egyetemi karnak megvan a maga színe, és az oda járó összes diák a karának megfelelő színű kezeslábasban jár. Így ha ránézel egy diákra rögtön tudod, milyen szakos. Ebben a kezeslábasban járnak még bulizni is. Ez több szempontból is praktikus. Egyrészt messziről be tudják azonosítani egymást, másrészt mivel itt a hideg miatt sokan keményen isznak, nem a ruháját fogja összehányni aki odáig jut a piálásban. A kezeslábast azután bevágja a mosógépbe, a ruhája meg tiszta marad alatta. Az egyetemen vannak mindenféle feladatok, amiket ha valaki teljesít, akkor kap egy felvarrót. Ezt ráteheti a kezeslábasára. Minél több plecsnid van, annál magasabb évfolyamba jársz és természetesen annál menőbb vagy. Van egy érdekes ünnepük, a vappu, ami május 1.-re esik, de már április 30.-án elkezdik a bulizást. Ilyenkor az egész várost ellepik a színes kezeslábasba öltözött diákok, akik fejükbe csapják az egyetemi sapkájukat és kivonulnak a város főterére. Itt áll az első, jelentősebb finn írónő szobra. A nap csúcspontja a szobor egyetemi sapkával való megkoronázása. A jellegzetes sapka a sikeres érettségi mellé jár és azt jelenti, hogy az illető mehet egyetemre. A szoborra egy ugyanilyen nagy sapkát tesznek, azután a hagyománytisztelők hullarészegre isszák magukat.
(Fotó: Flickr, Grant)
„A finn étel nem étel, csak energia”
Azoknak a külföldieknek, akiknek a kultúrájában jelentős helyet foglal el az étkezés, a finn ételek elég furcsák. A finnek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget az evésnek. Bedobják a kaját és mennek a dolgukra. Nagyon sok halat, főtt krumplit és zöldséget esznek. Vannak apró fasírtgolyók mindenféle öntettel. Tejtermékekben kimagasló minőségű áruik vannak. Érdekes, hogy a lakosság nagy része laktózérzékeny. A finn paradicsom nagyon finom, mert nyáron az üvegházakban szinte másfél hónapig folyamatosan éri a"napfény". Különlegesség a rénszarvashús, ami itt olyan mint nálunk a vad. Fasírtot is készítenek belőle. Találkoztam rakott ételekkel (rakott májas, rakott sárgarépa) is. A gyümölcsök közül az erdei bogyósokat részesítik előnyben. Nemzeti gyümölcsük a földieper. Hatalmas eperföldek vannak és nem ritka, hogy Oroszországból egy egész egyetemi kar jön ide és mondjuk a fizika tanszék a tanszékvezetővel az élen epret szed. A hetvenes évekig a szív és érrendszeri betegségekben való halálozási statisztikában Európában Magyarország után szorosan ott következett Finnország. A finneknek volt akkoriban egy női egészségügyi miniszterük, aki megreformálta a teljes közétkeztetést. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a zöldségek és a teljes kiőrlésű pékáruk, valamint a hal fogyasztására. Ezt hívjuk északi diétának. Ennek köszönhetően mostanra Finnország a szív és érrendszeri halálozási statisztikák végére került. Minden finn ebéd egy szelet vajas kenyérrel és egy pohár tejjel zárul. Mindegy mit és mennyit ettél. Ott vannak felszeletelve mindenféle kenyerek, rengeteg féle vaj és tetszés szerint megkenheted a kenyeredet. Aztán odalépsz a tejautomatához, kiválasztod a neked megfelelő (laktózmentes, zsírszegény stb.) tejet és mint minden finn ember, megiszod az ebéd utáni egy pohár tejedet. Ez itt így szokás.
folytatjuk..
A sorozat további részei:
Érdekességek Finnországból - Összes
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Vilisics Feri
