Első utam New Yorkba

„Lenne kedved New Yorkba jönni?” - kérdezte tőlem egyik barátnőm, akit már két éve nem láttam. Micsoda kérdés? Hát persze! Aztán jött a felismerés, hogy nincs pénzem repülőjegyre. „Sebaj, majd én kifizetem, és az első fizetésedből visszaadod.” - mondta, merthogy munkát is tudott... Két hetem volt az indulásig. Párom nem repesett az örömtől, de ismer, tudta és elfogadta, hogy menni fogok. 

Turistavízummal három hónapot lehet kint tartózkodni. Így a nyarat külön töltöttük. Imádok repülni, szeretem nézni a felhőket. A napkelte és a napnyugta a repülőből igazán fantasztikus élmény volt. Mivel nem beszélem a nyelvet, a határon fél órát activity-ztünk az ügyeletes őrrel. Az érdekelte, hogy kihez, hová megyek, mit fogok csinálni, mi a foglalkozásom, és mennyi ideig szándékozok maradni? 

Barátnőm a reptéren várt. Taxival mentünk el hozzájuk. 

Volt még egy hetem a munkába állásig. A szabad hetet városnézéssel töltöttük. Egy ingyenes hajótúra keretében megnéztük a Szabadság-szobrot. Majd gyalog bejártuk a Time Square-t, a Central Parkot, a Bryant Parkot, Madame Tussaud panoptikumát, a Brooklyn hidat... Egyszóval körbejártuk egész Manhattant.

Central Park(Fotó: K. Jázmin)

Brooklyn híd(Fotó: K. Jázmin)

A munka

Barátnőm ismerőse elvitt egy zsidó családhoz. Bemutatott, és pár óra múlva már indultam is velük a hegyekbe. A feladatom az volt, hogy a család négy gyermeke közül a legkisebbre vigyázzak, valamint takarítani kellett. Három órán át autókáztunk a hegyekbe. Eszembe jutott, hogy nem is ismerem őket, nem tudok róluk semmit, mégis itt ülök a kocsijukban, és megyünk a... fogalmam sincs hová.

A hegyekben külön kis falvak, táborok vannak kiépítve, kis könnyűszerkezetes házakból. A New York-i fullos ház után ez a házikó, amin még a szél is átfújt, igencsak viccesnek tűnt. Hogy akkor mégis miért mennek fel oda minden nyáron? Mert a zsidó nők mindig zárt, hosszú ujjú felsőket hordanak (igen, nyáron is, és ezt tőled is elvárják), így nem bírják a New York-i meleg nyarakat. 

A munkaidőm reggel héttől este kilencig tartott. A reggeli kezdést leginkább az határozta meg, hogy a kisfiú mikor kelt fel. Általában hétkor indult a nap, reggelivel, egy-két óra sétával, játszótérrel. Mire hazaértünk felébredtek a többiek. A nap további része takarítással, játszással telt. A szombat volt a szabadnapom. Ilyenkor a legközelebbi bevásárlóközpontnál találkoztam a többi bébiszitterrel és ment az evés-ivás, nevetgélés. 

A nyár egyik vicces sztorija a következő volt: a főnököm egy este odajött hozzám és elkezdte magyarázni, hogy a táborban most láttak egy fekete anyamackót a két kicsijével. Ezért amikor reggel sétálni megyek a gyerekkel, legyek óvatos. Az lenne a legjobb, ha többen sétálnánk egyszerre, és ha találkozunk a medvékkel, akkor gyorsan menjünk be a legközelebbi házba. Nos, köszi! :)

Valóban izgalmas volt úgy sétálgatni, játszóterezni a gyerekekkel, hogy közben azt figyeltük, mikor jön a medve. És a mackók tényleg jöttek. Többször is láttuk őket, de nem jöttek az emberek közelébe. Igazán gyönyörűek voltak. 

Miami(Fotó: K. Jázmin)

Utolsó hetemet Miamiban töltöttem a barátnőmmel. Ingyen volt a szállásunk, csak a repülőjegyet kellett kifizetni. Épp hogy visszaértünk a családdal New Yorkba, másnap már utaztunk is Floridába.

A barátnőm fia sokkal korábban útnak indított bennünket, nehogy lekéssük a gépet. Időben kint is voltunk, feladtuk a csomagokat, és örültünk, hogy minden rendben. Csakhogy a New York-i reptér hatalmas. Mire odakeveredtünk a besszállópulthoz, közölték velünk, hogy a gép már felszállt, a csomagjainkkal együtt. Nem csak mi voltunk ügyesek, rajtunk kívül még páran ugyanígy jártak. 

Barátnőm pánikba esett, hogy most mi lesz, nem lesznek meg a ruháink. Megnyugtattam, hogy semmi gond, akkor majd ott veszünk szépen fürdőruhát, és egész héten süttetjük a pocinkat.

Aztán persze megkérdeztük, hogy mi a teendő ilyenkor. Elküldtek egy pulthoz, ahol kicserélték a jegyeinket ingyen, és két óra múlva repültünk a csomagjaink után Miami felé. 

Leszállás után rögtön rohantunk egy ott dolgozó emberhez. Elmondtuk mi a probléma, tud-e nekünk segíteni? Semmi gond, adjuk oda a jegyünket és megnézi. A következő kép amire emlékszem, hogy a pasas jön felénk a poggyászainkkal Szerintem ritkán lát két olyan boldog nőt, mint amilyenek mi voltunk akkor. 

A Miamiban töltött egy hét során bárhová indulunk, mindig máshol kötöttünk ki. De ez már egy következő történet... 

Kapcsolódó cikk:

HOGYAN KÖLTÖZZ AMERIKÁBA? – MINDEN, AMI VÍZUM, ZÖLDKÁRTYA VAGY ÁLLAMPOLGÁRSÁG