Nemes célú adományozás, Kilimandzsáró kihívása, önismeret és gazdag fotó-, illetve videó dokumentáció – ezekkel a fő célokkal indultak nemrég nagy útjukra, Kenyába és Tanzániába Józsa Levi és Mózes Tamás fotósok. Hazatérésük óta a srácok izgatottan dolgoznak azon, hogy most nekünk is megmutassanak pár szeletet"saját Afrikájukból". Ígérik, érdekes lesz!
De kezdjük az elején, az I have a brick in Kenya/Van egy téglám Kenyában programmal. Ennek köszönhető ugyanis Leviék idei afrikai útja. A projekt lényege a kenyai Rusinga-szigeti Sargy iskola felkarolása és hosszú távú támogatása akár önkéntes munkával, akár jelképes anyagi hozzájárulással.
A program önkénteseként, Levi már tavaly is járt a szigeten, akkor az élményeiből dokumentumfilm, abból pedig diplomamunka született.
De hogy miért járta meg alig egy hónapja ismét Afrikát barátjával Tamással, és pontosan milyen komoly teljesítményen vannak túl, arról Levi mesél tovább.
Az a bizonyos 5895 méter
Levi: Valóban, 2015-ben már jártam Afrikában, akkor azonban egy fontos dolgot itthon felejtettem. Emiatt a dolog miatt utaztam vissza újra, hogy most magammal vihessem. Ez a dolog olyan, amit sokszor otthon hagyunk, másnál felejtünk, vagy akár sok időre elpakolunk. Pedig nem egy karácsonyfadísz, amit hetekre, hónapokra elrakhatunk, ez lenne a legfontosabb mindenkinek a csomagjában, ha útnak indul, a legfontosabb, mielőtt cipőt húz és kilép az ajtón. Saját magunkat kellene magunkkal vinni, saját magunkat kellene felírnunk elsőként a pakolási listára, és csak aztán az összes többi, néha feleslegesnek tűnő nyavalyát.
Nekem egyértelműen kellett egy ilyen tapasztalat, egy ilyen kihívás, amelyben bizonyítani tudok magamnak. Megmászni Afrika legmagasabb csúcsát, a Kilimandzsárót, mondanom sem kell, tökéletes volt e célra. Hatalmas agy- és motivációs munka volt, amelyet lehetetlen lett volna végigvinni, ha nincs egy tétje az egésznek. Számomra ez volt a tét, hogy megmutassam magamnak, képes vagyok rá, fel tudok készülni, és végig tudom csinálni. Komoly önismereti tréning volt, ami jóval erősebb kihívásnak bizonyult, mint a fizikai erőnlétem.
A két bolyongó
Levi: Tavalyhoz hasonlóan (akkor Kovács Levente fotóssal vágtunk neki Kenyának) idén is szerettem volna egy barátot mellém a csapatba, aki egyben szakmabeli is. Mivel Tamás él-hal a hegyekért, a túrákért, számára sem volt kérdés, hogy csatlakozik a Brick in Kenya csapatához. És innen már együtt gondolkodtunk azon, hogy mi legyen a kezdeményezésünk, a megfilmesített afrikai élményünk neve, majd a Bolyongó mellett döntöttünk, utalva arra, hogy sosem lehet előre tudni, mit hoznak útjaink, mi mindennel állunk majd szembe, vagy mik lesznek záróepizódjaink üzenetei. A cél mindig előttünk lesz, de a célhoz vezető utat sosem akarjuk előre pontosan leszögezni. Tanzániában most a Kilimandzsáró megmászása volt a fő cél, de emellett bolyongtunk egy picit a kenyai Masai Mara Nemzeti Rezervátumban és egy keveset Rusinga-szigetén is. A kamerákat sohasem pihentettük, így szépen összefoglaljuk szinte minden egyes napunkat.
És az ötlet: Bolyongó YouTube
Leviék idei kenyai és tanzániai útjuk előtt alig találtak magyarul igényes, gyakorlati élménybeszámoló videókat, amelyek segíthették volna őket a felkészülésben. Így született a döntés, hogy ők maguk hoznak létre egy szakmailag is minőségi YouTube csatornát, amelyen saját tapasztalataik és érzéseik szerint mutatják be mindazt, ami a fekete kontinensen vár rájuk. Ez lett a szerda esti Bolyongó YouTube. És indult alig egy hónapja ezzel a felcsigázó előzetessel:
Levi: Nagyon fontos pillére volt már az első otthoni beszélgetésünknek Tamással, hogy nem akarunk szabályokat lefektetni. Nem szeretnénk úgy elkészíteni kisfilmjeinket, hogy azok egyfajta kislexikonként, utazási segédletként szolgáljanak majd a nézők számára. Első körben három dologról beszéltünk:
1. Az ott átélt tapasztalatainkat minél jobban és minél hitelesebben mutassuk be. Azt szeretnénk, hogy egy kicsit a néző is lássa, érezze az ottani tömör szépséget és nehézséget.
2. Használjuk fel az eddig felhalmozott tudásunkat, szakmai tapasztalatainkat ezekben a kisfilmekben, amelyek egy kicsit térjenek el a hagyományostól, egy picit érezze a néző rajtuk, hogy nemcsak egy kis turistavideó-sorozat, hanem szakmailag, filmes szemmel is hordoznak értékelendő pillanatokat.
3. Epizódjainkkal szórakoztassunk, hogy a nézőnek ezek a rövid szerda esti videók valódi kikapcsolódást és mosolyperceket nyújtsanak.
…és ezt a három pontot végiggondolva jönne be a
4. A néző szerepe a folytatásban.
Nem titok, hogy már az előzetes összevágása után építkeztem a nézői visszajelzésekből. Már hazaérkezésünk után úgy találtam ki az epizódok összerakását, hogy azok valamennyire a nézőké is legyenek. Szeretnénk, ha a követőink, akik hétről hétre elbolyongnak velünk Afrikába, beleszólnának a folytatásba. És itt fog eldőlni az, hogy lesz-e folytatás, és ha igen, merre mozdul majd. Sok tervünk van, de először látni szeretnénk, mekkora érdeklődést sikerül elérnünk. Egy biztos, 2016 hátralevő heteiben is szeretnénk tartani kisfilmjeink rendszeres szerdai megjelenését. Túl a 3. epizódon, örömmel tapasztaljuk, hogy a követők már bevésték naptárukba a szerda este 8 órát.
Vágjunk is bele, induljon az első rész, de csak miután Tamás cuccai befértek a bőröndbe!
És, hogy mit ígérnek a következő részek?
Levi: Természetesen az epizódok hordoznak olyan jegyeket, amelyek rám jellemzőek. Szeretem, ha bármennyire is rövid egy rész, de van kis felvezetője, amely talán elviszi a nézőt abba a hangulatba, amivel az azt követő 5-10 percben találkozni fog.
Fontos számomra, hogy egy-két humort is becsempésszek abba a pár percbe, hiszen úgy érzem, a legkomolyabb, legnehezebb témákban is szükségünk van néha egy kis fellélegzésre, egy apró mosolyra, hogy utána folytatni tudjuk.
És persze szeretek nyitva hagyni témákat. Úgy érzem fontos, hogy eléggé fel tudjam cukkolni a nézőt arra, hogy érdekelje, vagy már várja a következő heti részt. Ez a folytatásokban is sokszor jellemezni fogja a Bolyongót. Ígérem, mindig a legjobb pillanatban fogom elvágni a részt! •◡•
A második részben pedig már kapunk is a humorból!
Kezdünk belejönni?
Akkor jöjjön egy igazán tartalmas rész, a harmadik, lixi szupuval, LGT-slágerrel és az elmaradhatatlan ízes-humoros székely aláfestéssel. Igen, még mindig hegyet másznak a srácok, csak ők ennyire szemléletesen teszik:
Addig is, míg a negyedik részre várunk, hiszen most már nagyon látnánk a csúcstámadást, ígérjük, továbbra is szemmel tartjuk a fiúkat, hiszen egy ilyen gazdag élményadagból biztosan tartogatnak még bőven megosztanivalót. Mi meg örömmel velük tartunk, bolyongunk, mosolygunk és rácsodálkozunk az ezerarcú Afrikára.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!
Geréb Orsoly
Kaplár Kata
Follow The Wind