Éppen mostanában lett három éve annak, hogy a szerelem által vezérelve Temesvárról Bécsbe költöztem. De azelőtt további két évet ingáztam a két város (és ország) között. Öt éve a második otthonom tehát Bécs, és éppen ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre eljussak két olyan helyre, amely engem személy szerint nagyon is érdekelt az osztrák fővárosban: két temetőről van szó, a Sankt Marxer Friedhofról és a Zentralfriedhofról. Nem valami morbid hobbi ez, egyszerűen csak kíváncsi voltam erre a két különleges helyre. Hogy miért, a cikkből azonnal kiderül. A dolognak több oka is van.
Ez a program haladóknak ajánlott. Ebben a sorozatban a fontosabb és hallomásból sokak által ismert látnivalókat a Bécs kezdőknek cím alatt gyűjtöttem össze, az extra programokat pedig Bécs haladóknak cím alatt. A két temető, vagy akár csak az egyik meglátogatása is mindenképp haladóknak ajánlott. De miért is voltam annyira kíváncsi erre a két helyre?
A Sankt Marxer temető azért szerepelt az úgymond bakancslistámon, mivel egy tősgyökeres bécsi ismerősömtől azt hallottam, hogy tele van orgonabokrokkal. A javaslat valahogy így szólt: ez egy nagyon régi temető, amelynek különös hangulata van és tavasszal érdemes bejárni, mivel tele van orgonával és fantasztikus illat van a temetőben, ha virágzáskor látogatjuk meg (áprilisban-májusban). Hát ennél több nekem nem is kellett, rögtön érdekelt. Már láttam is a lelki szemeim előtt, amint a régi, (számomra legalábbis) különleges esztétikájú sírok között bolyongok az orgonafák alatt, és megpróbálom elképzelni, kik is nyugszanak itt ebben a temetőben, kik voltak ők és milyen lehetett az életük, mi a történetük. Nos, eltelt pár év, mire végre összejött a látogatás. Megérte. Amit elképzeltem, az pont úgy volt. Egy csendes, hangulatos régi temető, tele orgonabokrokkal; fantasztikus illat annak ellenére, hogy még csak most kezdtek nyílni a virágok; sőt volt alkalmam látni Wolfgang Amadeus Mozart sírkövét is, mi több, még egy eljegyzési fényképezkedést is elkaptunk.
Ezt a temetőt 1784 és 1874, tehát nem egészen száz évig használták. II. József császár rendelte el a létrehozását: parancsa szerint a bécsiek tovább nem temetkezhettek a városfalakon belül, hanem csak azokon kívül. A császár továbbá azt is elrendelte, hogy az elhantolások tömegsírba történjenek. Ezt a döntést többé-kevésbé tartották csak tiszteletben; mégis így történhetett meg, hogy az 1791-ben elhunyt neves zeneszerző, Mozart is tömegsírba került a korabeli bécsi szokás szerint. Később ugyan megpróbálták beazonosítani földi maradványainak pontos helyét, ez nem sikerült azonban. Az a sírkő tehát, amelyet ma a Sankt Marxer temetőben látni Mozart nevével ellátva, csak hozzávetőlegesen határozza meg azt a helyet, melynek közelében a zeneszerző hamvai nyugszanak. Sőt ez nem is az eredeti; itt korábban egy másik emlékmű állt, amely átkerült a Zentralfriedhofba, a többi neves osztrák zeneszerző sírjainak tőszomszédságába.
Galéria: Mozart sírköve a Sankt Marxer temetőben (Fotó: Laslavic Tímea)
A bezárása után a több ezer sírt magába foglaló temető lerobbant. A XX. században azonban rendbehozták, műemlékvédelmi státuszt kapott és 1937-ben megnyitották a nagyközönség előtt: ma úgymond park funkcióját tölti be. Nem hemzseg a turistáktól, ami kimondottan jó dolog, de azért láttunk egy párat - többségüket természetesen elsősorban Mozart sírköve érdekelte.
A Sankt Marxer temető Bécs harmadik, Landstraße elnevezésű kerületében fekszik, a címe: Leberstrasse 6-8. Mozart sírköve a 179-as számú: a fő sétánytól balra található. A temetőben nyugvó személyiségekről egyébként lista szerepel a bejáratnál, ha azonban nem vagy bécsi, vagy minimum osztrák, a nevek többsége valószínűleg abszolút semmit sem mond majd.
***
A bécsi központi temető, a Zentralfriedhof elsősorban hatalmas. Az osztrák főváros tizenegyedik kerületében, Simmeringben, a Simmeringer Hauptstrassen található. 1874-ben nyitották meg, a világ egyik legnagyobbja, Európában a területét tekintve a második, az elhunytak száma alapján pedig az első; Bécs mintegy ötven temetőjének legfontosabbja. Ha meg szeretnénk látogatni, alaposan készüljünk fel: szükségünk lesz kényelmes cipőre és nagyon jó ötlet letölteni azt a mobiltelefonos app-ot vagy szerezni egy nyomtatott térképet is, amely tájékozódni segít majd a temetőben; illetve tudnunk kell, mit is akarunk, hova kell eljutnunk, ugyanis a temetőnek több hatalmas bejárata is van, sétányainak összhossza 100 kilométer és seperc alatt el lehet tévedni a sírok között. Akkora, hogy pár eurós jegy ellenében akár gépkocsival is be lehet hajtani, meg természetesen biciklivel is; turistáknak pedig fiákeres sétákat is szerveznek.
Még audioguide is van és az az igazság, hogy ez valóban egy turisztikai célpont, több okból is. Óriási. Monumentális. Területe nagyobb, mint Bécs történelmi belvárosáé. Ha bejárjuk csak egy kisebb részét is, mélyen el lehet közben gondolkozni életről és elmúlásról. Itt található sok osztrák híresség, például Ludwig van Beethoven, Franz Schubert, Johannes Brahms és mindkét Johann Strauss sírja (megközelítés a 2-es számú kapun keresztül). A temető fő temploma előtt külön helyen kerültek elhantolásra Ausztria elnökei. Itt nyugszik továbbá a neves osztrák popsztár, az autóbalesetben elég fiatalon elhunyt Falco is. De van itt múzeum is, amely bemutatja a bécsi temetkezési szokásokat. És az egyik legérdekesebb dolog talán az, hogy ebben a temetőben felekezettől függetlenül helyet kapnak az elhunytak: katolikusok, protestánsok, ortodoxok, zsidók, muszlimok, buddhisták stb.
Naponta több tucat temetkezés zajlik a temetőben. És többen nyugszanak itt, mint amekkora Bécs lakossága. Az osztrák főváros nem egészen két millió fős lélekszámán jócskán túltesz a Zentranfriedhof: több mint három millió ember földi maradványai vannak itt több százezer sírban. És képzeljük el, hogy a bécsi temetőknek van egy olyan központi adatbázisa, amelyben könnyűszerrel rákereshet az ember arra, ami érdekli.
Sőt, meg kell említenem itt az Ehrengrab fogalmát is, ami annyit jelent, hogy az ezen címmel kitüntetett sírok karbantartását és annak költségeit a városvezetések vállalják fel (ha nincs leszármazott vagy olyan intézmény, aki ezt a feladatot ellátná). Ezek nemcsak személyiségek sírjai lehetnek, hanem olyan sírkövek is, amelyek művészeti és/vagy történelmi szempontból jelentősek. Európában Bécsben és Berlinben van a legtöbb Ehrengrab.
Végezetül egy kis bécsi humor a témával kapcsolatosan. „Halb so groß wie Zürich – aber doppelt so lustig ist der Wiener Zentralfriedhof!“, azaz a bécsi központi temető fele akkora, mint Zürich, de kétszer annyira szórakoztató, mondják heccből a bécsiek. Az elmúlást pedig sokszor így fejezik ki: "Er hat den 71er genommen", azaz felszállt a 71-es villamosra – ugyanis a Zentralfriedhof többek között a 71-es számú villamossal közelíthető meg a legkönnyebben.
A sorozat további részei:
Bécs kezdőknek és haladóknak - Összes
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!