Vietnam ezerarcú, meglepetésekkel teli és nagyon olcsó - röviden így tudnám összefoglalni annak a három hétnek a tapasztalatait, amit a Dél-kínai-tenger partján fekvő országban töltöttünk. Ráadásul kevés a turista (még), a kaja isteni, a vietnami emberek kedvesek és segítőkészek, a látnivalókból meg annyi van, hogy ez a több mint húsz nap sem volt elég mindenre. Na, nem baj, majd legközelebb. Mert hogy Vietnamba még visszatérek egyszer, az biztos.
Van az úgy, hogy azt hiszed, mindent szépen megszerveztél, elterveztél, ennek ellenére végül oda lyukadsz ki, hogy majdnem lekésed a géped Vietnamba. A sztorihoz tudni kell, hogy Bangkokban két fő repülőtér van. Az egyik a BKK jelzésű, a másik pedig Don Muang - ezek kb. 40 km távolságra vannak egymástól. Nos, én teljesen, totálisan, száz százalékig meg voltam arról győződve, hogy a gépünk a Don Muangról megy. Meg sem néztem, minek? Tuti, hogy onnan megy. Mert, igaz már egy hónapja vettük a jegyet, de emlékszem. Semmi sem tudja nekem megmagyarázni, hogy ez nem úgy van.
Oké, persze, mindenki hisz nekem, még jó. Úgy terveztük az utat, hogy ehhez a reptérhez közeli szállást fogaltunk, hogy másnap ne kelljen sokat utazni, ne legyen kavarodás a bangkoki forgatagban, hogy nekünk egyszerűbb legyen, ugyebár. Büszkén elfoglaltuk a szállást, ami 20 percre van a reptértől, és másnap ingyenes shuttle busz visz ki minket. Minden király, még fizetnünk sem kell taxit, hogy elmenjünk a reptérre.
Másnap reggel a recepciós savanyú képpel közli, hogy nem tud megengedni 13 óránál későbbi kicsekkolást, mert full house van. Egye fene, akkor kicsekkolunk délután egykor, legfeljebb előbb odaérünk. Sebaj, ebédelünk, kávézunk, elleszünk. Kényelmesen ki is érünk a reptérre, bőven idő előtt, megnézzük a táblát az induló járatokkal, nézzük... de hiába, a mi gépünket egyikőnk sem látja. Ez meg hogy lehet? Előveszem a telefonom, ránézek a státuszra, hátha törölték, vagy ilyesmi. Hát, nem. Ahogy megnyitom, megakad a szemem a három betűs szón: BKK. Nekem meg a hétbetűs szó a fejemben: b... meg!
A bangkoki dugóban minimum két óra az út a másik reptérre, magyarul lekéssük, lőttek a vietnami vízumnak, a thaiföldi vízum lejár, mi meg még mindig Bangkokban dekkolunk. Oké, szúszá. Van idő, fogunk gyorsan egy taxit, megmondjuk neki, hogy siessen, de nagyon. Szerencsére ez össze is jött és mikor a sofőr megkérdezte, melyik úton menjen, mi természetesen rávágtuk, hogy a leggyorsabbikon. Áh, sima ügy, nem kell itt a para. Így is lett, negyven perc múlva megérkeztünk a megfelelő reptérre. Mondtam én, hogy nem kell itt a szívroham.
Kizárólag part menti városokat látogattunk meg, Da Nangtól indultunk délnek. Vietnam - történelméből kifolyólag - a nagyobb európai befolyás hatására Thaiföld után sokkal otthonosabbnak érződött. Az emberek itt is nagyon kedvesek, mosolygósak, így év elején pedig különösen jókedvűek voltak, ugyanis visszamentünk egy kicsit az időben, és újra szilvesztereztünk, boldog új évet kívántunk: elkezdődött a kakas éve. Furcsa szokások lépnek életbe ilyenkor: mindenki gőzerővel takarítja az otthonát, akár egy teljes hétig is, reggel hattól estig, és nyitva hagyják az ablakokat éjszakára is, hogy teljesen megtisztítsák lakóhelyüket a rossz szokásoktól, energiáktól. Minden adósságot kiegyenlítenek, mondhatni tiszta lappal indulnak neki az új évnek. Ez pedig azért fontos, mert úgy tartják, hogy olyan lesz az egész év, mint az első napja. A család összegyűlik egy kis eszem-iszom-dinom-dánomra. Valami olyasmi ez, mint nálunk a karácsony.
Az üzletekben, éttermekben az ünneplés ideje alatt, nagyjából február 2-ig 10-30% közötti extrát számolnak fel, amiért dolgozik az illető, és nem a családjával van. Hozzáteszem, még így is nagyon olcsó volt minden, és amikor lecsengett az újév, szinte hihetetlen alacsony árakkal találkoztunk. A repülőjegy ugyan nem olcsó, de Vietnam kiváló úti cél, ha huzamosabb ideig akarunk utazni. Nem olyan kedvelt és elterjedt célpont, mint Thaiföld, viszont ha ellátogat ide az ember, lehet, hogy jobban megkedveli. Nagyon sokszínű az ország: tavak, hegyek, óceán, dűnék, patakok, nyugalom, nyüzsgés - szinte mindent megtalálni itt.
Hoi An
Talán az első dolog, ami eszébe jut az embereknek erről a városról, az a ruhakészítés. Nekem legalábbis biztosan, miután egy vietnami barátnőm folyamatosan mondta, hogy ha Hoi Anba megyek, varrassak ruhát magamnak, mert nagyon olcsón rám varrják álmaim ruháját, bármi legyen is az. Ez persze megmozgatta a fantáziámat, de hátizsákos utazó lévén mégsem éltem a lehetőséggel, így is örülök, ha hazafele befér minden. A város tele van ruhaüzletekkel, a piacról már nem is beszélve, ahol kétpercenként odaszalad hozzád valaki, hogy "want dress? you dress?", azaz egy kis tájszólással kérdezget, hogy akarsz-e ruhát venni tőle. Nagyon határozottan rá kell vágni, hogy no, különben karon fog és meg sem áll a saját üzletéig.
Mivel a belváros nagyon zsúfolt, érdemes a külvárosban szállást foglalni. Az ilyen helyeken mindenki ismer mindenkit, mindenki valakinek a családtagja, barátja, ismerőse, és ez nagyon otthonossá teszi az ottlétet. A parton például a szuvenírárus néni a sógornője volt a szállásadónknak, a szállásadónk meg barátnője a masszírozós nőnek, és még sok ilyen esettel találkoztunk. Mindannyian kedvesek, önzetlenek. Egyszerűen élnek, nagyon kevés pénzből, mégis boldogok. Mert ők tudják, hogy nem kell sok a boldogsághoz, és az a kevés sem pénzért vehető. Az, hogy ennyire kedvesek, önzetlenek, valószínűleg a vallásukból is fakad, miszerint olyan formában jelennek meg következő életükben, ahogyan most élnek, ezért megpróbálnak minden napot mosollyal, jócselekedettel megélni, mindenüket megosztják, amijük van. Sokszor kaptunk csak úgy banánt tőlük, vagy más kis apróságot. Rendszerint az éttermekben is adtak ajándék desszertet, ami általában sárkánygyümölcs vagy szintén banán volt.
Most jártam először a Dél-kínai-tengernél, de nem fogható semmihez az itteni part. Állandóak az erős hullámok, csak edzett és profi úszók merészkednek beljebb (meg az a pár agyatlan szörfös, aki nem foglalkozik a vízi mentők kántálásával). Az időjárás itt már jobb, mint Danangban, és a szélnek köszönhetően kellemes is. Bár rendszerint délután 4-5 órától olyan hevessé válik a szél, hogy el kell hagyni a partot, ezért érdemes inkább a délelőttöket strandolással tölteni. A helyiek persze máshogy állnak a dologhoz, akár este is megmártóznak a hideg tengerben.
A Dél-kínai-tenger partján Vietnamban(Fotó: Brigi)
A Dél-kínai-tenger partján Vietnamban(Fotó: Brigi)
Mui Né
Ha ezt most azért olvasod, mert Vietnamba készülsz, ne hagyd ki Mui Nét! Mégpedig azért, mert egy teljesen más világba csöppensz. Környezeti adottságának köszönhetően szinte saját időjárással rendelkezik, nagyon keveset esik az eső, és sokat süt a nap. Itt már sokkal melegebb van, mint Hoi Anban, szúnyogok pedig - gondolom a szárazságnak és a folyamatos szellőnek köszönhetően - nem nagyon vannak. A kaja isteni: ennyi tengergyümölcsét még sosem ettem öt nap alatt. Van egy Food Court a külvárosban, ahol több nemzet éttermei is megtalálhatóak, minden este más-más étterem tart grillezést, ahol friss halakat, tengeri herkentyűket vagy különböző húsokat lehet kipróbálni.
A város nevezetes homokdűnéiről, halászfalujáról és a Tündér-patakról (milyen édi név, nem?). Ezeket igazából egy nap alatt meg lehet látogatni, de ha több időd van (vagy fotós vagy), érdemes mindegyikre egy napot szánni. Ezt megteheted jeep-túra keretében, csoportosan vagy privátban, illetve egyénileg is el lehet ezekhez jutni, ha utánanéz az ember, hogy mi hol van. Én a privát túrát vagy az egyéni látogatást javaslom, azokban az időpontokban, amikor nincsenek csoportos túrák. Így ugyanis sokkal nyugodtabban végigsétálhatsz a Tündér-patakon, csúszkálhatsz a homokdűnéken, és sokkal szebb fotókat is készíthetsz, ha nincs tömve emberekkel. Ha nem vezetsz robogót, akkor például felszállhatsz a helyi buszra, és ha meglátod a Fairy Stream feliratot csak szólsz a sofőrnek, hogy legyen szíves megállni, és szó nélkül félre áll neked, hogy ki tudj szállni.
Tündér-patak
Erről beszéltem (egyrészt), amikor azt mondtam, hogy más világba csöppensz. Legalábbis én nem láttam még ehhez foghatót. A természet színeinek olyan kombója, ami egész egyszerűen szemet gyönyörködtető. Csekély belépőt kérnek, 5.000 rúpiát (kb. 63 forint), a bejáratnál le kell venni a papucsot/cipőt, és élvezni a mezítláb dagonyászást a patakban. Érdemes végigsétálni a patak mentén, ami szintén privát túra keretében lehetséges, különben csak egy órád van a sétára, ami nem elég. Talán tíz perc séta után azt gondolod, hogy nem jön már semmi új, de csak haladj tovább, ezután jön majd a java!
Jeep-túra a homokdűnékhez
Vannak fehér és piros homokdűnék, amik szintén felejthetetlen élményt nyújtanak. Olyan, mintha nem is Vietnamban lennél, ez sem tartozik a kifejezetten hirdetett látványosságok közé. A túrákat úgy szervezik, hogy naplementére érjenek a dűnékhez, ami valóban lebilincselő látványt nyújt. Ezt az időpontot annak ellenére is javaslom, hogy rengetegen vannak ilyenkor.
Összesen három hetünk volt Vietnamban, ami sajnos nem volt elég mindenre. Nem láttuk a kötelezően megnézendő látványosságokat, mint például a Hạ Long-öblöt Hanoiban, a Mekongon sem csónakáztunk, de úgy érzem, nem ez volt az utolsó utam Vietnamba és be fogom tudni még ezeket pótolni. Így is felejthetetlen emlékekkel távoztunk, és az első pillanattól kezdve kellemes meglepetés volt az ott tartózkodás. A gasztronómia egyenesen lebilincselt, nagyon változatosan és nagyon-nagyon olcsón lehet enni, és laktózérzékenységemet kivételesen nem éltem meg hátrányként.
Vietnam kitűnő desztináció, ha nem kedveljük a turistákra kiélezett úti célokat, rengeteg mindent meg lehet nézni és lehet csinálni, valamint a legolcsóbb ország, ahol valaha jártam (igen, sokkal olcsóbb Thaiföldnél és Indonéziánál is).
A sorozat további részei:
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Braxátor Rebeka
Harmincz Rita
Pataki Niki