Debreceni gyerekként nekem az augusztus dereka mindig a virágkarnevál lázában telt. Vártuk mint a nyári jézuskát, 20-án reggel 8-kor már ott lógáztuk a lábunkat a tesómmal anyukám egyik barátnőjének, az Egyetem sugárúti lakásában az ablakpárkányon ücsörögve (akkor még Tanácsköztársaság útja volt, és ma már a karneváli felvonulás útvonala is más). Aztán felnőttünk, halványult a varázs, teltek-múltak az évek, én kikerültem Brüsszelbe. Jött az első belga augusztusi idus, fáztam, egyedül voltam, de a Grand Place-on megint szájtáti gyerek lettem, amikor először megláttam a virágszőnyeget.
 a grand place-on.jpg)
Virágszőnyeg (Tapis de Fleurs) a Grand Place-on(Fotó: Flickr)
A brüsszeli útikönyvek kb. 90%-ának a fedőlapján a színpompás virágszőnyeg díszeleg. A brüsszeli látnivalók top tizes listáinak is elmaradhatatlan eleme. A Brüsszel remekbe szabott gótikus főterét, a Grande Place-t ábrázoló képeslapok jelentős része szintén azt a hatást kelti, mintha a tér macskakövek helyett virággal lenne kirakva. Jó marketingfogás, de gyanítom, a képeslap igézetében ideérkező turisták nem csalódnak nagyot akkor sem, ha a fentihez hasonló látvány helyett “csak” a szürke teret találják. Az élővirág-szőnyeget ugyanis kétévente egyszer terítik le, és akkor is mindössze négy napig látható, mindig augusztus 15-e környékén. Érthető ez, hiszen 1800 négyzetmétert friss vágott virággal betakarni úgy, hogy mind a (minimum) 600.000 virágszálnak meglegyen a pontos helye, és egybefüggő mintává, egyetlen hatalmas kilimmé álljanak össze, nem kis munka, hosszú előkészületeket igényel.
Grafikusok, tájépítészek, művészek egész serege dolgozik azon, hogy centiméterről centiméterre megtervezze, milyen mintája legyen a következő szőttesnek. A virágszőnyeg-bizottság elbírálja a terveket, bólint, majd jön a számolás: pontosan hány és milyen színű virág kell a megvalósításhoz –ekkora mennyiséget jó előre meg kell rendelni. A sok százezer vágott virágot önkéntes kertészek és virágkötők százai helyezik el a leterített speciális mikrofólián, szigorúan a minta rajzolatát követve. Négy óra alatt festik ki a teret, négyzetméterenként 300 begóniával. Szorosabban állnak egymás mellett a kis virágok, mint az emberek a tokiói metrón csúcsidőben, így jöhet szél, eső, nem kell taft..
Négy óra alatt kell kirakniuk a 600 000 darabos puzzle-t(Fotó: Flickr)
De mégis honnan jön ez a rengeteg virág? Naná, hogy Belgiumból! Ez a kis ország ugyanis nemcsak sör-, gofri- és sültkrumpli-nagyhatalom, hanem a világ legnagyobb begóniatermelője is, évi 60 millió palántával. Bónusz, hogy mivel a begónia igen szívós, dacol az időjárási viszontagságokkal, és szinte végtelen számú színárnyalatban létezik, a legtökéletesebb alapanyag a virágszőnyeg-szövéshez.
Belgium az imént felsoroltakon kívül, még a gobelin fellegvára is, nem csoda hát, hogy hamar elég közkedvelt szórakozássá lett a terek virágosra hímzése. A virágszőnyeg-készítés atyja, Etienne Stautemas tájépítész Gentből indította útjára a hagyományt, még az ötvenes években, és számos kisebb próbálkozás után, 1971-ben alkotta meg az első szőnyeget Brüsszel főterén. Bár azóta Párizstól Bécsig, Buenos Airestől Londonig készítenek virágszőnyeget sok helyen, az igazi, a legpazarabb mégiscsak a brüsszeli.
A brüsszeli az igazi!(Fotó: Flickr)
Legközelebb pont egy év múlva lesz, 2016. augusztus 12-15-én, de az előkészületek már javában zajlanak.
Ráadásul olyan a virágszőnyeget nézegetni, mint beülni egy jó kis szagos John Waters filmre (na jó, nem egészen): hatszázezer szál virág bódító illata száll, amihez esténként koncert és fényshow is dukál.
Igaz ugyan, hogy egy programot nem lehet elég hamar ajánlani, az apropója azonban ennek a cikknek mégis az, hogy a városvezetés és a virágszőnyeg megvalósításáért felelős Tapis de Fleurs non-profit szervezet nemrégiben úgy döntött, a köztes években se maradjon a főtér virág nélkül Nagyboldogasszony napján. A 2013-as első kiadás sikerén felbuzdulva, idén (augusztus 13-16-ig) immár másodjára rendezik meg a virágkötészet és a botanika nagyszabású művészeti találkozóját, a nemesen egyszerű Flowertime néven. Az ez évi téma: “A Grand Place és a Városháza az olasz barokk idején”. Nevéhez méltóan grandiózus és extravagáns időszakos tárlat ez, amihez a Városháza (Hôtel de Ville) lenyűgöző termei kiváló helyszínt biztosítanak.
Millió, millió, millió rózsaszál(Fotó: Ádám Edina)
25 virágkötő mester kompozícióit járhatjuk sorra, mindegyikük kicsit máshogy közelíti meg a barokk tematikát, a klasszikusabb kompozícióktól a kortárs virágművészeti alkotásokig és a legújabb virágkötészeti trendekig minden megtalálható. A kiállítás vonalvezetése is tökéletes, felfelé ívelő, egyre jobban húz be, szív be a pazar színek és formák világába, majd szépen lágyan vissza is vezet. A kompozíciók összekacsintanak a termek “alapberendezésével”, a szobrokkal, a festményekről letekintő alakokkal. Én nem értek se a virágkötészethez, se a botanikához, de itt teremről teremre haladva ámulatból ámulatba estem. Megint szájtáti gyerek lettem egy röpke órára.
Ha valaki épp Brüsszelben jár, ne hagyja ki. Ráadásul a főtér környéke hemzseg a sörözőktől, sülkrumplizóktól és gofriárusoktól, úgyhogy a virágtárlat előtt és után tisztelettel adózhatunk a többi belga “nevezetesség” előtt is. Sőt, ezen a hétvégén, augusztus 14-én kezdődik a tíz napos brüsszeli nyári fesztivál (Brussels Summer Festival) is, ahova szintén érdemes elnézni (erről a fesztiválokról szóló összeállításban bővebben: http://hellomagyarok.hu/program/belgiumi-fesztivalkorkep)
A 2016. augusztus 12-15-öt pedig érdemes már most bevésni a naptárba, annál is inkább, mivel a virágszőnyeg 20 éves jubileuma lesz, úgy hallottam, valami egészen különlegessel készülnek a szervezők…
Kapcsolódó cikk:
Rizs
