Gyerekszemmel

Sokunk fogalmazta már meg a felnőtt szempontjából milyen is a külföldi és az otthoni lét közötti különbség. Sokat elidőzünk a kürtöskalács illatán, vagy a külföldön jobban működő metróvonalakon, és lányok na valljuk be: a nyugati leárazásokon, amikor a ruhák valóban le vannak árazva..

Az én kis Lufilányom(Fotó: Szerencsés Hella)

Sajnos a kicsik még  ritkán írnak cikkeket és véleményezéseket, ezért megpróbálok a fejükbe bújni. Az én kis zöld lufis lényem egy francia kislány, akivel a mindennapjaim nagy részét töltöm. Nem az enyém, de akár lehetne is: hat éve vagyunk egymás mellett. Szóval azt hiszem láttam milyen egy fővárosi francia pici élete egészen a kezdetektől. Legyen egy képzeletbeli kisbabánk (nem, az orvosom azt mondta ez még nem kényszerképzet). Sanyika vs. Alexandre, aki két helyen nő majd fel...

Sanyika - Magyarország, Budapest

Sanyika jól szopizik. Anyukája a legköltséghatékonyabb – és legbiobb – módon táplálja: anyatejjel. Legalább pár hónapig. De inkább évekig. Ha teheti. Sanyi azt is megértené, ha  idővel tápszert kapna, de nem azért, mert már a nagyi is feminista volt, és két hónap után visszament pénzt keresni, hanem mert szegény hiába igyekszik, már kevés teje van. Anyuval nyugisak a hétköznapok, amint elindult a nap, esznek, anyu felveszi a kényelmes melegítőt (a felugrott kilók még hosszú hónapokig vagy évekig nem szakadnak le) és már mennek is játszóterezni. Azután ebéd, szunyálás, kis játék otthon, és lassan hazajön a szakállas szemüveges bácsi, aki mindig repülőzik a kanállal. Sanyika tudja, hogy a bácsi szereti, ezt sokszor úgy mutatja ki, hogy a hasába fúj. Ezért sajnálja, amikor megtelt pelusokat kell szolgáltatnia neki, mert azért kell egy csapattárs, jó lesz jóban lenni vele, ha majd később kell a kocsi szombat este. Sanyika szépen nő, sok a barátja a játszótéren, de bébi-suliba még nem ment. Anyu azért sokszor unatkozik, és néha hallja, ahogy a szülők valami számokkal teli papírokon veszekednek. Ilyenkor Sanyika csak néz, nem tudja mi az a pénz, de nagyon fontos lehet, ha ennyit veszekednek rajta.

Sanyika oviba megy

Eltelt pár év, Sanyi jön-megy, labdázik és beszél. Az oviban – ahol most már egész napokat eltölt – egy kedves óvónéni játszik vele meg a barátaival. A néni év közben tanítja őket, játszik velük, és anya azt mondta, hogy egészen az iskolakezdésig vele marad majd egy csoportban. Anyák napján verset szavalnak, virágot adnak, év végén is van éneklés, és sokat nevetnek. Az oviban van játszótér, de néha messzebbre is kirándul a csoport. Délutánonként mindig anyu fejét keresi Sanyi, messziről megismeri a hosszú fekete haját, amikor a fejével bekukucskál az ajtón. Sokszor apu viszi reggel az oviba, de néha a nagymama is elkíséri – bár ő a lábával néha nehezen jár. Hétvégeken sokat sétál a család, vagy az új autóval kirándul.

Nola az anyukájával Anyák napján(Fotó: Bessenyei Éva)

Sanyika iskolaérett

Eljött a nagy nap. Az iskolatáska akkora, mint Sanyika felső teste, és tele van mindenfajta fura holmival, amik nagyon, de nagyon nehezek. Anya reggelente mindig kapkod, hogy időben odaérjenek az iskolába. A tanító néni mérges ha késnek. A nagyok iskolája sokkal zsúfoltabb, mint a kis óvoda volt, és játszótere sincs, csak nagy udvara. A menzán Sanyika szereti a burgonyafőzeléket, de ha káposztás tészta van, akkor azt mindig ott hagyja. Idővel lesz különórája is, tanul hegedülni, de azt gyorsan megunja. Elkezd úszni és azt szereti. Meg az angol is jól megy. A felső tagozatban új az osztályfőnök, ő is kedves, de kicsit szigorúbb, mint az alsóban volt. Amikor a sulinak vége – délután kettő körül – még nem túl fáradt, bár hetente kétszer van úszás, és az iskola fél nyolckor kezdődik. Lassan készülni kell a felvételire, el kell dönteni merre tovább. De a gimnázium már biztos, csak az nem, hogy angol tagozatra vagy inkább valami sportosabbra.

Sanyika egy átlagos tinédzserre serdül, a szüleivel jó a kapcsolata, sokat utaznak együtt és mindig érdekli őket, hogy mi jár a fejében, ezért miután felnőtt, egyetemre ment, megházasodott, nem csak az aktuális ünnepkor hívja fel a szüleit, komolyan törődik velük, és osztoznak egymás életének részleteiben. Egy család, egy jó kis csapat.

Alexandre - Franciaország, Párizs

Alexandre (ahogy franciául hívnánk Sanyit) anyukája marketinges egy internetes cégnél, az apukája ügyvéd. Párizsban születik, és a kórházból egy szűk lépcsőházas, öreg szagú, recsegős lépcsőjű házba viszik haza. Van lift, de olyan pici, hogy a babakocsi nem fér el benne – ezért apu inkább a hordozóban szállítja le és fel a kisbabát. Az anyatej finom, és van is belőle bőven. De valahogy, minden átmenet nélkül egyszer csak egy üveget meg annak a puha – de nem testszerű – tetejét tuszakolják a szájába. A lötty íze, ami belőle jön nem olyan jó mint a tejé, de idővel hozzászokik Alex. Anya Alexnek hívja, apu Bajnoknak, az új fekete bőrű néni meg kis bolhácskámnak. De csak amikor anya és apa ott vannak, különben nem hívja semminek, csak valami fura idegen nyelven beszél egész nap. Azt nem tudja Alex, hogy kihez, mert más nincs a szobában, csak egy zsinór lóg a füléből. A parkba is szokott a nénivel menni, de csak nagyon ritkán tud felülni a lovacskára. Anya mindig felrakja hétvégén, akkor is ha még nem tud rajta magától ülni – de ilyenkor anya biztatja, hogy „majd megnősz, pár hónap és olyan egyenesen ülsz majd mint egy katona”. A fekete néni nem szereti a lovakat. Csak a padot, ezért ott sokat ül. Hiába mondja neki, hogy „dadaaa”, az ő nyelvét nem beszéli. Sokszor ül a babakocsiban, pedig onnan aztán nem lehet jól látni, hogy a nagyok milyen homokvárakat építenek (majd ha Alex megnő imádni fogja az ujjával széttúrni a homokot). A fekete néni otthon is inkább a játszóparkba rakja, de érthető, mert láthatóan sok a dolga, felmos, porszívózik, nincs ideje kocka tornyot építeni. A fekete néni után jön egy alacsonyabb kevésbé barna bőrű, aztán egy nagyon hangosan beszélő, mindig mosolygós fiatal lány. Anyuék sokat dolgoznak, csak akkor érnek haza, amikor Alex aludni készül. Később már a vacsorára is.

A munka dandárja(Fotó: Szerencsés Hella)

A dadák és a kisdedek(Fotó: Szerencsés Hella)

Dadák a játszótéren(Fotó: Szerencsés Hella)

Óvoda

A "kis iskolában" van játszótér az udvaron, de nagyon furák a szabályok. Alex legjobb barátnőjére rászólt a tanárnéni, mert csat volt a hajában. Aztán Alex dadájával vitatkozott, mert az gumicsizmát adott rá. Ő mondta "dehát nagyon esik az eső", a tanár nénit ez nem érdekelte, egész nap a gyerek nem lehet műanyag csizmában. A sálról már nem is beszélve – jó-jó,  állítólag valamikor régen történt valami szerencsétlenség. Alex szerint veszélyesebb egy kígyó mint egy sál, de a felnőttek csak jobban tudják a dörgést. Délután mindig álmosan dörzsöli a szemeit, mindig ebéd után, de muszáj játszani, itt a nagyok már  nem sziesztáznak. Mire apu érte jön, már alig várja, hogy hazamenjenek. Délután egyszerre jönnek mindenkiért, ilyenkor nagyon figyelni kell nehogy apa eltévedjen, mert a sok kispadon valahogy minden gyerek egyforma. De idővel megtanulja, hol van az osztálya. Van amikor nem tud érte jönni, olyankor a dadával mennek haza. A következő évben új tanár néni van, őt jobban szereti majd mint az előzőt, és sokkal jobban mint az azután jövőt. Az évek gyorsan telnek, anyuékat néha elhívja az aktuális tanár néni, hogy megnézze a termüket, de egyébként a felnőttek nem nagyon jönnek be (ami kár, hiszen annyi verset meg éneket tanulnak év közben és a szülők meg sem hallgathatják).

Száguldás a Montmartre-on(Fotó: Szerencsés Hella)

A nagyok iskolájában kicsi az udvar, játékok sem férnek be. Itt is van jó sok szabály, aminek se füle se farka – például nem lehet a nagyobbak térfelére menni, akkor sem ha pisilni kell, de ők viszont jöhetnek. A tanárok minden évben mások, sokszor cserélődnek az osztálytársak is. Alexnek egyre több különórája lesz, főleg szerdán, amikor csak fél napon van tanítás. Csakúgy mint a kis iskolában, a nagyobban is a főbejáratnál várják a szülők, nagyszülők és dadák a gyerekeket. Ilyenkor állatkerti hangulat van, mindenki egyszerre indul el, aki már megtalálta a csemetéjét az a sűrű tömegen keresztül fúrt alagúton juthat csak ki. Év közben kevés időt tölt együtt a család, inkább hétvégéken de akkor is sűrű a program – jönnek a barátok vagy anyuék mennek el szórakozni. Ellenben Alexéknek van egy teljes hónapja nyaranta velük, minden augusztust a család dél-franciaországi nyaralójában töltenek.

Vitorlások a Tülriák kertjében (Tuileries)(Fotó: Szerencsés Hella)

Alex egész jól tanul, az érettségije is jól sikerül. Észre sem veszi, de véget ért a középiskola. A több mint egy évtizedes tanulás és a nívós iskolák meghozták az eredményét: felveszik a legjobbnak számító Science-Prora, ahol majd mérnöknek tanul. Az átlagos párizsiak életét éli, házibulik, hátizsákos ázsiai körutak, robogó, az első saját 16m2-es garzonja. Az egyetem után egy jó presztízsű cégnél lesz gyakornok, ahol később véglegesítik. A szüleivel néha összefut, de eléggé leköti a karrierje, a reggeli futás, a csajozás. De később legalább Karácsonykor összeülnek, vagy egy-egy hosszú hétvégére – a nyugdíjas szülei Nizza-ba költöztek. Nem akarja, hogy a gyerekeire is idegenek vigyázzanak, ezért a felesége marad aktív dolgozó, ő pedig otthon marad a babával...a cumisüvegezés neki is jól megy majd.

Vége - FIN