Van egy sarkalatos pontja a külföldön lakásnak: hát pont a külföldön...lakás.
Amikor elindultam, hogy majd új életet kezdjek építeni a francia fővárosban, tudtam, hogy a lakáskérdéssel még meggyűlik majd a bajom.
Hallottam londoni magyaroktól is, hogy hosszú interjúzások előznek meg egy albérletbe való bejutást, a helyek nagyon limitáltak, és azoknak a minősége is megkérdőjelezhető. Mi, akik a 'keleti blokkból' jöttünk, sokszor ámulattal nézzük, hogy a nyugatiak milyen borzasztó körülményekért milyen csillagászati összegeket képesek fizetni. Egy szegedi paneldzsungel volt lakójaként azt hittem, azok a betontengerek, kőkockák az építőipar csúf viccei, annál lejjebb nem lehet. De itt kint jöttem rá, hogy néha nagyon kevés dolog elég, hogy mosolyt csaljon az arcunkra (Kb. így:"jééé itt van kád, hééé Sanyi nézd már itt KÁD IS VAN!!!"). Amikor a 600 eurós 10m2-es cseléd szobához csak egy ágy mellett álló zuhanyzó és egy folyosón lévő wc jár, rájössz, a panel a maga luxusával – négy szoba, fürdőkád, külön wc, mindez egy lakáson belül – hát annyira nem is olyan megvetendő.
Amikor 2007-ben Párizsba költöztem (pont így október tájt), nagyon nagy mázlim volt. Az indulás előtt két-három héttel találtam egy hirdetést, amiben egy magyar származású párizsi hölgy keresett egy albérlőt a lakása szobájába. Ezt a szobát sikeresen megkaptam, tágas volt, szuper elhelyezkedésű és a helyi árakhoz képest jutányos áron jutottam hozzá. Az időszakos feszültebb hangulatokat leszámítva 6,5 szép évet töltöttem el abban a szobában, és sok jó emlék (meg egyéb vegyesebb) köt oda. Számosítva: a szoba 12-13m2 lehetett, volt hozzá egy balkon, és Eiffel tornyos kilátás (tetőtéri szinten). A közös helységek a fürdőszoba és a konyha voltak, a nappali az ő felségterülete maradt, amit nem is bántam. A lakáshoz tartozott egy kivételes – és óriási – tetőterasz, amit elég gyakran én is tudtam használni, sőt még bulikat is rendeztem és sokat napoztam. A szobáért 400 eurót fizettem. De az enyém eléggé a sikersztorik kategória.
Galéria: Majdnem hét évig ez volt az 'itthon' Párizsban, a 14. kerületben a Parc Montsouris mellett (Fotó: Szerencsés Hella)
Párizsban (mint ahogy számos más több milliós fővárosban) a lakások száma nem egészen arányos az azokra pályázóékkal. Majdnem mindig több az ember, az özönlő turista, az itt tanuló diák, bevándorló, mint amennyire arra itt kapacitás van. Tehát az igényeinket jócskán le kell tornászni, vagy jó helyen van az a lakás, vagy olcsó, de a kettőt egyszerre nem lehet (csak kivételes esetekben). Egyedül lakást keresni mindig sokkal nehezebb, mint párosan, amikor is a költségek megosztódnak, és nem hátrány (sőt), ha a párod helyi, így a pofaviziteknél és a hivatalos társalgási részeknél nem a te bólogatásod vagy mély hallgatásod tölti ki a kétségbeesettségtől sötét perceket.
Ilyen hirdetések vannak kirakva az American Church-nél, érdemes arra sétálni ha lakást keresünk(Fotó: Szerencsés Hella)
Hadd szedjek csokorba pár gondolatot, amit nem árt, ha észben tartunk külföldi lakáskeresésnél:
1. Legyen JÓ SOK PÉNZÜNK. Na mármost ez ugye az élet sok területén hasznos lehet, de lakásoknál kifejezetten. Fel kell készülni, hogy esetlegesen (helyi igényektől függően) 2-3 havi kaucióra van szükség, ami ugye lakásmérettől függően elérheti az 1500-2000 eurót (az….sok pénz forintban). Nemhiába kezdi legtöbbünk társbérletben, ahol ez az ár lényegesebben kisebb, és lehet, hogy még kaució sem kell.
2. Tájékozódjunk jó előre a helyi viszonyokról. Hónapokkal előtte tessék fórumokon lógni, emberekkel beszélgetni, helyi hirdetéseket olvasni. Biztosan mondhatom, hogy a helyi magyarok mindenhol segítőkészek, a párizsi fórumon mindenképp. Az igényeket és lehetőségeket reálisan kell felmérni. Hiába szeretnénk önálló lakást, ha nem telik rá (egyelőre), vagy kényelmesebb lenne, ha a lakás a központban lenne, de akkor lehet, hogy azért irreálisan nagy árat kell fizetnünk (tessék megbarátkozni a távolibb, elővárosi lakások gondolatával is). Érdemes jó kontaktokat építeni, nem szabad félni, hogy az érdekeink önzőek (egy-két jó infóért cserébe azért illik meghívni az illetőt egy kávéra, vagy túró rudit szállítmányozni neki), mindenki így kezdte:)
3. A tájékozódás fedje le a jogszabályokat. Ha ügynökségen keresztül történne a lakáskeresés, akkor nézzünk utána, hogy mi mennyibe kerül, és ha annál magasabb árral találkozunk, fussunk, ahogy a lábunk bírja. Itt például pár hónapja új rendelet lépett érvénybe: az ügynökségek már nem kérhetnek el horribilis közvetítői díjakat (egy havi lakbér volt eddig átlagosan!), körülbelül a felére esett ez a díj, de még így is sokan nem tartják ezt be.
4. Óvakodjunk a szélhámosoktól! Sok ember akarja kihasználni az információhiányt, a hiszékenységet és a kiszolgáltatottságot (és sürgetően szorongató időt). Ne utaljunk pénzeket a vakvilágba, ha nem bizalomgerjesztő valami, akkor azt hagyjuk. Ami túl jól hangzik, hogy igaz legyen, akkor az pont annyira igaz. (Nekem elég jó az ilyen igazság radarom, és ez elég logikus, de gondoltam megemlítem azért.)
5. Franciaországban nagyon szigorúak a jogszabályok, abban a pillanatban ahogy egy albérlő beköltözik egy lakásba, az illetőnek kiterjedt jogai lesznek (ergo baromi nehéz kitenni, ha nem fizetne). Éppen ezért a lakástulajdonosok Éhezők viadalához hasonlatos ügyességi próbák során mérik fel, ki lehet a legideálisabb jelölt (egy lakásra legalább 20 ember kígyózik, a lakás már aznap elkel). Ennek egyik fájdalmas része, hogy egy járási hivatalt is megszégyenítő vastagságú dokumentumstócot kell összebarkácsolnunk: személyi okmányok, fizetési papírok, adópapírok, HELYI kezes (aki általában a lakbér 3-szorosával rendelkezik az ő bevétele formájában), a kezes részéről ugyanazok mint tőlünk, előző albérlettől való igazolás (hogy hátralék nélkül jöttél el). De persze nem elég, ha ezek megvannak, itt kezdődik a bíráló bizottság feladatköre, amikor is a jelentkező xy emberből kiválasztják azt az egyet, aki a legelőnyösebbnek tűnik a számok alapján. Ez eléggé francia különlegesség, úgyhogy ezért nem is részletezném tovább (ha valakit érdekel privátban megosztom a többit).
6. Nagy valószínűséggel nem lesz olyan mint otthon. Ezt tessék elfelejteni. Párizsban, Londonban, Hongkongban vagyunk, tessék ennek örülni. Nekem már az is nagy teljesítmény, hogy ebben a görbe tükörben megláttam, milyen jó is az a 'kevés' ami otthon van, egy kád lett az új jacuzzi, a lakáson belüli wc meg az amerikai konyha, és a pince tárolóhelység lett a luxus dressing. Minden mérce más, a külföldi kicsit kisebb mértékegységű.
7. Ezt már említettem: ne tessék megkövezni, de szinglik, megint egy dolog, ami miatt nehezebb az élet, ugyanis ketten lakni JOBB! Az én párom francia, tehát ez duplán segít – igen, igen, a franciák rendkívül toleránsak (köhögés), egyáltalán nem számít a bőrszín és a származás (szemöldök felhúzás), de mégiscsak jobb az ő akcentus nélküli franciája...ahh nem kell mélyre ásni, meglátják a családnevét és már az is jó. A költségek ilyenkor feleződnek, sőt itt például még jobb elbírálást kap adó szempontból is, illetve lakástámogatás igénylésekor. Most nem arra buzdítanék, hogy harcra fel, párosodjatok és sokasodjatok a lakásért, de hát a kellemest...a hasznossal….az soha nem árt. Persze egyedül is megoldható...ha középvezető vagy :) vagy belgyógyász.
8. A lakbérbe tessék bekalkulálni a hozadékos költségeket: bár ez nem ördöngösség, de nem árt felmérni a fűtést – vajon vagyonokat kell-e fizetni, ha elektromos (ez főleg olyan országokban fontos, ahol 5 hónapot vagy tovább tart a zimankó), mindenképp kössünk biztosítást (itt ez kötelező), tessék megnézni a közlekedést: valóban megéri-e 100 eurót spórolni, ha már a sokadik zónában van a belvároson kívül, ezért a bérlet annyival drágább lesz (plusz egy órával több utazás).
Most hirtelen ennyi jutott eszembe az intelmeket illetően.
És most jöjjön a mókásabb rész, a párizsi ingatlan piac torzszülöttjei:
1. Ezt a lakást (LAKÁST:) 590 euróért lehet kivenni.
Itt az a jó, hogy nem kell olvasólámpával bajlódni, hiszen magában a lámpában olvashatunk:) egyéb kétszemélyes tevékenységet el sem tudok képzelni, hogyan folytatható le….talán a lenti tágasabb nappali részen, rögvest a zuhany fülkében? Vagy az attól karnyújtásnyira lévő konyhában? De amíg ezt eldöntjük, kicsit elidőzhetünk legalább a csodás kilátásban….
2. Variációk a zuhanyra és WC-re, párizsi style szerint:
Galéria: A mosogatónál alul kigördülő WC legendás, még párizsi körökben is!
Minden jó, ha vége jó, tavaly július óta egy szuper – bár magyarországi méretekhez képest pici - 32m2-es lakásban lakunk a párommal. Ez volt az egyetlen lakás-interjú, ahol a tulaj (fia) szimpátia alapján döntött, és nem szőrözött túl sokat azon, hogy a papírjaink nagyon nincsenek rendben (például akkoriban a barátom épp új munka után nézett). De elsőre megszerettük az otthonos színeket, azt hogy tágas a fürdő (káddal), és a kis udvarunk egy citrusfára néz. A lakásunk Boulogne Billancourt-ban van, egy metrómegállóra Párizs 16. kerületétől. 860 eurót fizetünk havonta, ami ketté osztva nagyon jutányos. Sőt még tárolónk is van a pincében!
Galéria: Jelenlegi lakásunk Boulogne-ban..Itt beköltözés előtt, még üresen (bútorok nélkül vettük ki). Azóta már jól belaktuk!! (Fotó: Szerencsés Hella)
Aki még előtte áll annak sok sikert és kitartást! További infót találhattok az erről írt blogomon.
Kapcsolódó cikk:
Szerencsés Hella
