Képzeljük el azt a lehetetlen szituációt, hogy a prágai közlekedési társaság, a DPP Budapestről szeretne utasokat átcsábítani a cseh fővárosba: “Gyakran érzi úgy, hogy a hisztérikus sírás kerülgeti, mire leszáll “a hetesről”? Pánikrohamok gyötrik, mielőtt felszállna a 3-as metróra? Napi szinten foglalkoztatja a tömeggyilkos karrier 45 percnyi utazás után? Kérje kezelőorvosa beutalóját a prágai DPP hálózatára!” És akkor most beszéljünk nyíltan az érzelmeimről! SZE-RE-TEM a prágai közlekedést, teljes szívvel, őszintén, életre szólóan. Hogy hogyan vett le a lábamról a DPP, az a továbbiakban kiderül.
Borravalót adhatok?
Ülj le, beszélnünk kell! Pénzről lesz szó. A tények a következők: a havi bérlet ára 550 korona (kb. 6293 HUF), ha nem valamilyen hosszabb periódusra veszed, mert akkor olcsóbb. Az éves bérlet pl. 3650 korona, ami azt jelenti, hogy havonta kb. 304 koronából (kb. 3480 HUF) kijön. Ha a prágai közlekedés ugyanannyiba kerülne, mint a budapesti, már az is pofátlanságnak tűnne, mert az utazási élmény, illetve a járatsűrűség annyival jobb, de ha még az átlagkeresetet is bevesszük az egyenletbe, akkor kijön a nettó dühöngés. De igazából nem most leszel ideges, hanem mire az oldal aljára érsz és feldolgozod, hogy ezekért az árakért milyen szolgáltatást kap egy helyi utas. Illetve most, amikor elolvasod, hogy volt olyan kampány a helyi választások alatt, ami meglebegtette az ingyenes utazás lehetőségét (tehát nem lehetetlen!).
Minden mindentől 20 percre van: tér-idő-trükk
Megint a matekkal kezdem előbb. Egy általános jegy 24 koronába (kb. 275 HUF) kerül. Ez 30 percig érvényes, ami alatt úgy trükközöl az átszállással, ahogy jólesik. Elvileg van valamilyen megkötés (talán háromszor szállhatsz át maximum és azt hiszem, csak Prága agglomerációs határán belül), de erről szerintem még senki nem olvasta el a tájékoztatót és senkit nem is érdekel. 30 perc alatt nagy valószínűséggel eljutsz A-ból B-be (és nem valószínű, hogy háromnál többször átszállnál), az ellenőr pedig csak azt fogja nézni, hogy letelt-e már az időd vagy sem. Ha találkozol ellenőrrel.
Ha hosszabb útra mennél, akkor választhatod a 32 koronás (kb. 366 HUF), 90 perces jegyet. Ezt sokan arra használják, hogy ha például el kell intézniük valamit egy hivatalban, és tudják, hogy nem fog sokáig tartani, akkor oda-vissza megjárják a munkahely és a hivatal közti utat ezzel az egy jeggyel. És akkor ugye értjük, hogy ebben elég sok átszállás benne van és még mindig csak 32 koronát költöttünk!
A 30 perces jegy egyébként nyilván nem véletlenül van kitalálva. Valaki anno úgy legózott a központi és az attól nem annyira távol eső kerületekkel, illetve a metró- és villamoshálózattal, hogy nagyjából bárhova el lehet jutni 20 perc alatt.
A buszokat nem véletlenül hagyom ki a sztoriból. Ezek mennek ki a külsőbb kerületekbe és egy buszút alatt azért már el lehet jutni a “ki a gyilkos?”-részig egy könyvben. De nem mutatnak olyan jól a képeken, úgyhogy most nem kapnak szerepet.
Vannak még ilyen utassimogató szolgáltatások, mint mondjuk a sikló használata, ami ingyenes, ha van havi bérleted, de a bérlettel nem rendelkező utasoknak is csak a sima 24 koronás jegyet kell megvenniük rá. Most gyorsan megnéztem, a Budavári Siklóra a jegy 1200 forint, a retúr 1800. Nagyon röhögök. (Nem.) ((De.))
A bérlet egyébként egy pár múzeumban és a könyvtárakban kedvezményekre jogosít, de néhány helyen akár parkolást is lehet vele fizetni.
Be is fejezhetném az ingerlést, de még csak most térek át a járművekre.
Siklik(Fotó: DPP)
A város, ahol mindenki Škodával jár
Ráadásul tömegesen! A Škoda közlekedésmaffiának valójában elég hálásak lehetünk, mert kijöttek egy pár elég tisztességes metró-, villamos- és buszötlettel. Sőt, még szupercuki minibuszuk is van. Így azért nem nehéz eljutni a népjármű szintre.
Egyébként nemcsak cseh igényekre gyártanak, a honlapjukon találtam egy egész csinos kis miskolci villamost is. (Valaki nem kérne be tőlük egy árajánlatot Budapestre, csak a vicc kedvéért?)
A járművek közös pontja, hogy mindegyik piros-fehér, tiszta és nem nyikorog, nem ijesztget, nem füstöl, csak megy. Mit megy, halad, sőt, vonul. (*insert szimfónikusok*)
A villamosokból több évjárat is furikázik az utcákon, így jó képet lehet kapni a Škoda design-evolúciójáról, ami a retró, egyvagonos kapszuláktól a legújabb, 2015-ös áramvonalas modellig terjed.
De nem ezért hoztam elő a témát. Hanem mert nagyon menőnek találom, hogy egy országnak ebből a régióból sajátgyártású márkája van minden létező tömegközlekedési igényre. Sóhaj, függöny.
Ha már design, akkor érdemes megemlíteni a “zöld” vagyis az “A” metróvonalat, aminek a megállóit tuti, hogy a Nespresso rendelte meg. Mutatom:
Mi az, amit nem, vagy elvétve lát egy prágai a tömegközlekedési eszközökön? Hajléktalanokat, kéregetőket, zenés performanszokat, beazonosíthatatlan, testnedvekre emlékeztető foltokat. Ennek az okaiba most nem mennék bele, csak azért jegyzem meg, mert korábban el sem tudtam képzelni, hogy a rendezettebb utazási körülmények mennyit változtatnak az ember teljes napi hangulatán.
Amíg otthon szendvicseket vagy kekszet csomagoltam “az útra” reggelente, felkészülve a 4/6-os utazóközönségére, itt nem is kerültem még olyan helyzetbe, hogy erre szükség lett volna.
Na de ugorjunk inkább a kedvenc témámra!
A kedvenc témám
A prágai villamoshálózat és én rögtön a kiköltözésem után közel kerültünk egymáshoz.
Az egész úgy indult, hogy kitaláltam, úgy fogom megismerni a várost, hogy minden hétvégén rábökök egy pontra a térképen és oda valahogy elkavarodom, majd hagyom magam elveszni, hogy szokjam, mi merre van, és hogyan lehet ide-oda közlekedni.
A tervemet nagyban beárnyékolta a nullához közelítő térképolvasási készségem. És ne gyere nekem az okostelefonokkal, mert ha a térkép nem segít, a kis mozgó nyilacska sem fog. Nemúgy a DPP! A nagyobb metrómegállókban ugyanis ki vannak téve szórólapok, amik közül az egyik általában a villamos- és metróvonalak hálózatát mutatja. Ebben nincs semmi különleges, mert ez minden városban létezik, de azzal, hogy odateszik az ember orra elé kinyomtatva, többet segítenek, mint bármilyen applikáció vagy honlap, mivel ez nem egy klasszikus térkép és az olyan csöki látásmódú embereknek is segít, mint én. A szüleimet is ezzel küldtem el városnézésre, amíg én dolgoztam, így kiiktattam a programjukból azt a lépést, amikor a Vencel tér közepén állva vizsgálják a telefonjukat nagyítóval.
De miért vagyok mégis ráfagyva a villamosokra? Valójában a város tehet róla. Prága ugyan kisebb, mint Budapest, de nem sokkal. Az, ami mégis barátságosabbá, illetve olyan megmagyarázhatatlanul romantikussá teszi, a városrendezésnek egy trükkje: a központi részeken nem nagyon vannak széles, többsávos utak vagy sugárutak. A kisebb utak miatt pedig a villamos a legélhetőbb közlekedési eszköz, mivel a buszok nem is nagyon férnének el, illetve valószínűleg ellehetetlenítenék az amúgy is kaotikus forgalmat. A végeredmény pedig egy szebb összkép.
Egy másik cikkben már említettem, hogy a központi részeken elég jól lehet közlekedni a metró kiiktatásával is. Én mára már kikísérleteztem, hogyan tudok elvillamosozni olyan helyekre, ahová metróval könnyebb lenne eljutni, még úgy is, hogy így kicsit tovább utazom. Hogy erre mi oka lenne bárkinek is, azt csak a képek magyarázzák meg igazán.
A villamoshálózat számomra nem jelent mást, mint napi szintű városnézést a bérletem áráért. Mivel egy vonalon általában több járat is megy, ráadásul elég sűrűn, így én mindenképpen szívesebben bambulok a föld felett, mint alatta. És ez éjszaka sincs másként. Minden éjszakai járat átlag 20 percenként jár. Van egy központi megállójuk (Lazarská), ahol minden fontosabb járat találkozik és kb. 10 percig várakozik, hogy az éjszakai figuráknak még legyen épp elég idejük felkelni a sörmámorból, körbenézni, feldolgozni a látottakat és átkúszni a hazatartó járatra.
A jolly joker városnéző villamos a 22-es, ami a fontosabb központi helyeken és turistalátványosságokon vagy áthalad vagy legalábbis megközelíti őket. Aki épp most készül kilátogatni egy prágai hétvégére, jegyezze fel egy post-itre: ha bárhol eltéved, elég megtalálnia a 22-es villamost és azzal egy ponton biztos, hogy vissza fog jutni a városközpontba.
Kilátás a jolly jokerről(Fotó: Bajor Anikó)
A büszke lokálpatrióta
A csehek alapvetően szeretnek cseh dolgokat szidni (ismerős mentalitás, ugye?) úgyhogy a közlekedést sem hagyják ki.
Az árral és a szolgáltatással is van elég bajuk, de a kedvencem azért mégis mindig az, amikor elpanaszolják, hogy legalább 30-35 percükbe telt odaérni valahová. Persze, ők még nem próbáltak meg Rákospalotáról Gazdagrétre kiérni dolgozni vagy Pestszentlőrincről be a VI. vagy a XIII. kerületbe.
Ellenőrzés, jegyeket, bérleteket…
Az az elméletem, hogy van az a pszichológiai határ a jegyek árazásában, amit az ember gyomra egyszerűen bevesz és igazságosnak érez, így aztán az agy nem kezd el trükközni, hogy hogyan lehetne kikerülni a fizetést. Jobb esetben ez a pszichológiai határ egybeesik azzal az átlagárral, amit az utasok nagyobb hányada meg is engedhet magának. Szerintem a prágai árazás ilyen.
Ezt támogatja még az automata-rendszer, mivel lényegében minden forgalmasabb megállóban van működő jegyautomata. De ha mégse lenne vagy nem működne vagy elfogyott volna az aprónk, akkor ott van az SMS-jegy.
Tegyük fel, hogy a kaland kedvéért mégis bliccelnénk egyet Prágában. Ehhez mondjuk először is kerítenünk kellene egy ellenőrt. A kamikaze bliccelők kedvéért mondom, hogy vagy ebédidőben kell villamosozni, amikor tudják, hogy sokan kiugranak valahová pár villamosmegállóra vagy egész nap a metróaluljárókban kell körözni, heti minimum öt napban és akkor talán havonta kétszer ki lehet fogni a szürkekabátosokat egy közös szelfi erejéig. Szépen meg kell becsülni ezeket a ritka pillanatokat, mert tényleg nem sokszor látni őket - Budapesthez hasonlítva semmiképp -, ráadásul a villamosokon előfordul, hogy csak néhány kiválasztotthoz lépnek oda.
A bünti egyébként 800 korona (kb. 9000 HUF) helyben, illetve ha 15 napon belül befizeted. Ha azon túl sikerül csak, akkor a 15. nap után 1500-ra ugrik.
A DPP valóságshow-ja
Az első és az utolsó negatívum, amiről a témában szó lesz!
A nyári iskolaszünet a DPP szempontjából két okból fontos: ilyenkor végzik a felújításokat és meggyőződésem, hogy ilyenkor 0-24 figyelik a megzavarodott utasokat és két hónapig rajtunk röhögnek.
Szerintem ugyanis ez történik: a DPP kinéz egy útvonalat, amit felújítana. Első körben eltereli az adott járatot, de a biztos félrevezetés érdekében beállít egy pótjáratot is, így a kettő néha párhuzamosan megy bizonyos szakaszokon. Az akcióról kitesz egy kizárólag cseh nyelvű tájékoztatót az érintett megállókba, meg esetleg a fontosabb központi helyekre. Ezután kihelyezi rejtett kameráit, melyeken a cseh Maksa-híradóba fog heti 60 percnyi anyagot összevágni rólunk, utasokról. Ahogy a felújítás halad, az eredetileg elterelt villamos fokozatosan visszaáll a megszokott útvonalára, majd napról-napra több megállóval tovább is halad, de közben más járatok is beszállnak a keringőbe, amiket épp most tereltek át a saját vonalukról. Közben a pótjárat vonala is változik, de párhuzamosan jelen van továbbra is. Ezekről mi utasok mit sem sejtünk.
A megállókba kitett tájékoztatókat mindig éjszaka cserélik. Többször voltam szemtanúja, amikor késő éjjel mentem haza. Nem, nem képzelődtem. A szalonspicctől pedig még látok rendesen. Reggelente senkinek nem jut eszébe megnézni a tájékoztatót, mert tudja, hogy el van terelve a vonala, kitették a papírt már előző nap, mi változott volna? Ezután az áldozat felszáll mondjuk a pótjáratra, ahol bemondják, hogy “Nagyon sajnáljuk (höhö), most, hogy már felszálltál, szólunk, hogy már visszaállt az eredeti járat is, mi meg inkább másfelé megyünk. Ja és éjszaka még három másik járatot átvariáltunk és eszméletlenül jól szórakoztunk már akkor is az irányítóközpontban.”
Nem egyszer jöttek be a cseh kollégáim nyáron habzó szájjal és 30 perc késéssel, mert nem bírták lekövetni a változásokat, és akkor mit szóljak én, aki nem is értem a nyelvet? Én kérem, elengedtem ezt a problémát. Nyáron vagy beérek vagy nem. Szeptembertől meg úgyis minden megy tovább a maga rendjében.
Mivel már október van, folytatódik a közlekedési zen.
Kapcsolódó cikk:
Vendégszerző
Laslavic Tímea