12 bizonyíték arra, hogy Prága nem olyan, mint Budapest

“Hagyjad már, Prága olyan, mint Budapest. Ugyanaz a kultúrkör, hasonló történelem, ott is van ugye a budai, meg a pesti oldal, a hidak, meg a vár, nem? Itt van egy köpésre, bármikor hazajöhetsz, hát de nem? A pörkölthöz valót meg tudod venni, az a lényeg! Tejföljük is van, na látod! Nem Berlinbe mentél, mint az Erzsiék lánya, mit kell ezen megszokni?”

3,5 éve lakom itt, de még mindig belefutok a klasszikus kétfelvonásos beszélgetésbe, melyben az első felvonás ismerteti a drámát, miszerint, nekem nagyon rossz lehet, mert biztosan rettenetesen hiányzik a hazai.

Ezt szünet nélkül követi a második felvonás, melyben a mesélő elsimítja a szálakat, így megtudom, hogy 500 kilométer az kérem nem távolság, biztosan minden hétvégén hazajárok, tehát lényegében mégis jó nekem ez a Prága.

Azok kedvéért, akik elhiszik nekem, hogy azért költöztem külföldre, mert a paprikáson és a Margit hídról nyíló kilátáson kívül más is egészen fel tud csigázni, elárulom, hogy vannak Prágának olyan jellegzetességei - nagyon figyelj, meglepetés - amik egy kicsit sem emlékeztetnek a Budapest-élményre!

Összeszedtem párat a prágai 12 pontba, hogy bebizonyítsam, tényleg egy másik országban élek.

1. Mindenkinek van kutyája

És macskája is, amit onnan tudok, hogy minden ablakból figyel egy. A kutyát meg onnan szúrtam ki, hogy mindenhol ott vannak (nem vágnak át): parkokban – és ráléphetnek ám a fűre, veled együtt, őrület ez a Nyugat! – éttermekben, boltokban, munkahelyeken. Lehet, hogy még a parlamentjükben is vannak.

A velem szomszédos kerületben már pumát is sétáltattak párszor, de lehet, hogy ez még nem annyira elterjedt szokás. (Van sztorija, de nem most van itt az ideje.)

Mindenesetre Prága a legállatbarátabb hely, amit valaha láttam és az egyik legkedvesebb helyi gesztus, amit nap mint nap megtapasztalhat az, akinek kutyája van, hogy az éttermekben szinte mindenhol tartanak kutyatálat és kérés nélkül hozzák a friss vizet, ha megjelenik egy eb. De van olyan hely is, ahol az étlapon szerepel állateledel is.

2. Mindenhol van egy park

Mész, teljesen felkészületlenül, a kutyádban már semmi nem maradt jelölésre, hiszen most hagytatok el legalább két másik parkot, a tüdőd betépett a szokatlanul sok oxigéntől és még egy jóvágású hajléktalanba se szaladtál bele, erre megint jön egy zöld terület.

Pár hónap után hozzá lehet szokni, hogy úgyse mész haza a melóból anélkül, hogy ne akadnál fenn egy ligetes sörkerten vagy hogy ne döntenél úgy, hogy inkább hazasétálsz a bevásárlásból, mert úgyis lesz egy ismerős a füvön 200 méterrel lejjebb. Amin viszont évek múltán is megakad a szemed az az, hogy az emberek “használják” a parkokat - a fűben piknikeznek, napoznak, eltöltenek ott komplett hétvégéket, és az mégis nő!

3. Prága a macskakő-maffia városa

Nyilván azt hitted, hogy a macskakő arra van, hogy a városok főtereit, illetve a múzeumok és a templomok környékét körbeburkolják vele a legjobb instagramos képkivágásokhoz igazítva, szigorúan a turisták által járt utcákkal határolva. Nemúgy itt, ahol soha, semmilyen körülmények között nem jut el az ember lánya A-ból B-be magassarkúban, de tulajdonképpen semmi másban sem, aminek nincs legalább 3-4 cm vastagságú talpa, mert mindenhol, minden kerületben – gondosan ügyelve a pár centis kihagyásokra – ott figyelnek a macskakövek. De legalább szép.

Macskakő(Fotó: Bajor Anikó)

4. A hétvége jelszavai: dermesztő csend és gomba

Hétvégente csak külföldiekkel futsz össze az utcán, de ez is csak a szigorúan vett belvárosban fordulhat elő, egyébként üres a város. És csendes. Nagyon csendes.

Eleinte persze titkos vírusfegyverekre gyanakszol, magad mögé nézel, hogy beértek-e már a zombik, de hétfőnként megtudod a kollégáidtól, hogy csak gombászni mentek. Tényleg azt írtam, olvass csak vissza, gom-bász-nak. Az egész város cseh lakossága kollektíven kivonul a környező erdőkbe, tunyulnak a kis fakunyhóikban és gombát szednek unásig.

5. Minden zöldséges vagy kisközértes vietnami

Arra tippelek, hogy a cseh után a vietnami lehet a legelterjedtebb nyelv. Mondjuk ennek köszönhetően legalább minden sarkon van egy jó pho-hely, csak itt nem divatból, hanem muszájból. (Hosszú életet és jó egészséget kívánok a vietnami közösségnek, mert imádom a konyhájukat, ígérem, továbbra is csak náluk veszek barackot, mert máshol mondjuk nem is tudnék.) Abba most ne menjünk bele, hogy milyen párbeszédek zajlanak le a csehet törve beszélő magyar és a vietnami akcentussal beszélő “kofa” között. Erre szebb időkben biztos, hogy vicceket építettek.

6. Van piac, csak épp díszlet

A helyiek igényei nem túl magasak az alapanyagok tekintetében, így 5-10 éve kezdődött a piacforradalom, köszönhetően a sokkal nyűgösebb expateknek. Azóta pár forgalmasabb prágai ponton szerdánként és szombatonként megjelenik egy kis pop-up piac, aztán annyi, kezítcsókolom. Felvonul kb. 10 kofa, abból egy biztosan hipster-barista a saját pörkölésű guatemalai kávé-matcha-sörével, egy meg hippi-muffinos, aki újabban kalés cupcake-kel próbálkozik az amerikai kolónia kedvéért. A többinél vehetsz krumplit, paradicsomot, káposztát és almát.

Jó, sarkítok, rengeteget fejlődtek, de eleinte tényleg inkább kedves kis díszletnek tűnt ez a kezdeményezés, mára már egészen kinőtték magukat (fejsimi).

7. A biciklizés extrém sport

A prágai kerekezés aranyszabályai:

Bárhová mész, mindig hegymenetnek kell tekerned. Ez valami helyi Inception-térrendezés lehet.
Bárhová mész, mindig macskakövön haladsz (ezt mondjuk már kipipáltuk a 3-as pontban). Ha mégis aszfaltra térnél, az egy idő után át fog fordulni macskaköves útba.
Mindig rád fogja húzni egy jóravaló sofőr a kocsiját. Ha épp nincs autós az utcán, akkor valahol pontban abban a pillanatban indítják el őket, amikor letérsz a járdáról.
Bárhol tekersz, mindig kiver a frász, hogy épp most fogod rossz szögből bevenni a csúszós villamossíneket, mert mindenhol ott vannak és mindig csúsznak.
Életed első biciklis balesete biztosan Prágában fog megtörténni.

Az én első biciklis balesetem(Fotó: Bajor Anikó)

8. Az éjszakai bárokban, szórakozóhelyeken bántóan világos van

Ha mégsem, akkor a tulaj már járt külföldön és látott már éjszakai bárokat, szórakozóhelyeket.

Ezen nagyon nincs mit magyarázni, érthetetlen helyi jelenség, meg kell szokni és sokat kell inni hozzá. Bocsánat, fordítva: sokat kell inni, aztán megszokod.

9. Kerületenként van legalább öt lovas szobor vagy egy tetszőleges David Černý szobor

(Lehet, hogy több is.) A fétis részébe nem szeretnék belegondolni, de alapvetően semmi baj nincs ezzel, szeretik a szépet. David Černý viszont nemcsak nekik nagy kedvencük, én is imádom a fazont, és bár az alkotásaival is könnyen a szívembe lopta magát, azért itt szerettem bele végérvényesen.

Elég addiktív dolgokat csinál, a TV-tornyon fel-le mászó óriás babákról például nem tudok lejönni. Csak azt tudom hozzátenni, hogy most szépen mindenki másolja át a nevét a keresőbe és kezdje el nézegetni, hogy miket művel ez a szimpatikus művészember.

10. Valószínűleg a prágai a legbékésebb Pride a világon

Van erről egy elméletem, miszerint a csehek egyszerűen annyira nem szeretnek konfliktusba keveredni, illetve annyira nehéz őket kimozdítani az érdektelenség édes kómájából, hogy végül inkább mindent elfogadnak szépen csendben, harc nélkül. A másságot is.

Itt a Pride egy nyugis, zenés-táncos családi mulatság, ami a rendőrök évi legunalmasabb munkanapjával esik egybe. Ez egyszerűen szép, megnyugtató és szeretnivaló.

Feszültség a prágai Pride-on(Fotó: Bajor Anikó)

11. Minden menő(nek számító) étterem a fusion design alapján lett berendezve

Nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán ez a fogalom, de ha igen, akkor Prágából ered. Mint már említettem, a helyiek gasztronómiai érzéke mondjuk úgy, hogy mérsékelt. Éppen ezért, elég könnyű dolga van itt a vállalkozó kedvű vendéglátósnak, mert egy “jó étterem” annyit tesz, hogy szép a berendezés. Meg a képek a falon. Na de mit jelent a szép “csehül”? A stílus, mely félelem és reszketés nélkül ötvözi a közel-keleties, ázsiai, mediterrán, minimál és szláv tradicionális elemeket. Egy kis aranyozott Buddha már csak nem fog összeszólalkozni a “Farkasverő Honza almákkal (olaj, vászon, Ostrava, 1893-94. táján)” című remekművel, miközben egy japán tatami felett pihiznek egy IKEA-polcon. Mit tanultunk ebből? Soha ne kérdezd meg cseh felebarátodat, hogy ismer-e egy jó helyet!

12. Egy belváros, ahol nincs értelme a metrónak

A helyi közlekedésről biztos, hogy egyszer írok még ódákat, folytatásos regényt és egy pár kiadásos tudományos folyóiratot, de addig is, álljon csak itt ez az ünnepélyes pont a téma tiszteletére. A város eleve teljesen élhető méretű, de az a része, ahol az ember nagyrészt az életét éli, még annál is élhetőbb. Egy jól felszerelt, Walt-Disney-stílusú falu. Az alapfeltevés szerint az átlag utazási idő A-ból B-be 20 perc, de ebben már benne van a séta is. A villamosok meg csak jönnek-mennek. Szóval ha már úgyis olyan keveset kell utazni, miért vonulnál le önként a föld alá, és miért ne nézelődnél inkább minden áldott reggel úgy, mint egy turista, még 3,5 év után is?

Közlekedik a tömeg(Fotó: Bajor Anikó)