Az előző részben már kaphattál egy kis ízelítőt az ellentétek városáról, ahol óriási a kontraszt a gazdagok és a szegények között, ráadául még a drogbárók kedvelt központja is. A folytatásban a közlekedésről, az időjárásról és a környék természeti adottságairól olvashatsz.
A közlekedés
A vezetés amúgy is meglehetősen veszélyes foglalatosság, így nagyon is érdemes odafigyelni mindenre, ami körülöttünk zajlik. Több osztályba lehet sorolni a közveszélyes vezetőket. Elsőbe a kubaiak tartoznak, akik agresszívak es nagy ívben tesznek a kreszre. A második csoportot az úgynevezett “soccer moms” alkotják, a családanyák, akik hatalmas SUV-okkal közlekednek, és nem igazán fogják fel, hogy van körülöttük más is az úton. Gond nélkül váltanak sávot jelzés nélkul, vagy épp szorítanak le az útpadkára. Vannak még a gazdag ürgék sportkocsikon/motorokon, akik szerint az autó/motor teljesítményét a gyorsforgalmin lehet demonstrálni legjobban, így előfordulhat, hogy 80 mérfölddel hajtasz a Dolphin Expressway-en, és elzúg melletted valami olyan gyorsan, hogy a vöröseltolódásból úgy gondolod, a te autód nem is mozdul. Vannak még a rendőrök, akik persze fölötte állnak az előírásoknak, így gond nélkül vezethetnek a pálya mellett a füvön (vagy épp a szembejövő sávban, megkülönböztető jelzés nélkül), esetleg éjjel leállnak az út közepen, ugyancsak jelzés nélkül, úgyhogy nem tűnik fel, hogy a rendőrautó nem mozdul egész addig, amíg a közelébe nem érsz – hetven mérföldes sebességgel. Végül Florida demográfiájának az egyik legnagyobb százalékát adó népesség, a nyugdíjasok. Egy ismerősöm a “fejetlen lovasnak” hívja őket (a Sleepy Hollow című filmre utalva), ugyanis általában csak a kormányt görcsösen markoló kezeket látni belőlük. Ha egy autó az Interstate középső sávjában folyamatosan indexelve 40 mérfölddel halad, akkor abban biztosan egy 90 éves veterán ül. Megfordulni egy hatsávos úton? Gond nélkül megy. A közlekedési lámpa, a STOP tábla ugyancsak a fiatalok sportja. (A nyugdíjasok érdekvédelmi lobbija évtizedek óta sikerrel küzd a bizonyos életkor fölött kötelező egészségügyi vizsgálat ellen.)
Úton(Fotó: András)
Ha gyalogosan vagy biciklivel közlekedik az ember, akkor viszont teljesen mindegy, ki ül a kormány mögött; elcsapnak akkor is, ha a zebrán mész át, és akkor is, ha csak a járdán mész, és az illető éppen ki akar fordulni az útra egy lejáróból. Egyik baratnőmet a South Beach-en ütötte el egy furgon, ahogy átkelt a zöld jelzésnél, és a rendőr még őt szidta le, hogy gyalogolni merészelt. (Hozzáteszem, a hölgy fekete, így ennek is lehetett benne szerepe. Erről kicsit többet talán majd később írok.) Az autó amúgy nagyon is jó ötlet, ugyanis nyáron nagyon könnyen hőgutát kaphat az ember, ha sokat van a szabadban.
Miami(Fotó: Flickr/Mário Macedo)
Az időjárás
A természet egész egyszerűen elkepesztően buja; nyolc év alatt nem sikerült betelnem a környezettel. A felhők különösen szépek, és állandóan villámlik valahol (ami komoly veszélyt is jelenthet éppenséggel). A nyári esős évszakban a “nagy napi” zivatar általában 13-17 óráig tart délutánonként, de napközben bármikor lezúdulhat annyi eső percek alatt, hogy a parkolókat bokáig érő vízzel tölti meg. Az eső után pedig megint süt a nap, mintha mi sem történt volna. Itt láttam életemben először zivatart"kívülről". Annyira lokális lehet az eső, hogy az utca egyik végén süt a nap, a másik végén pedig már zuhog, mintha dézsából öntenék; a látvány kicsit olyan, mintha vibrálna a levegő a távolban. Telente az időjárás kellemesen száraz, és a hőmérséklet 20-25 fokos – ideális a túrákhoz, vagy szabad ég alatt végzett sportokhoz. A tengervíz hőmérséklete nyáron felmehet 25-27 fokra, ami néha kifejezetten kellemetlen; de egész évben elég meleg ahhoz, hogy ússzon benne az ember. (Tavasszal a portugál gályák közé tartozó medúzák lepik el a vizeket, így nem éppen ideális a tenger a fürdéshez. A csípésük kellemetlen, de nem veszélyes.) Nagyon sok floridai barátom életében nem látott még havat, amit meglehetősen furcsának találtam; és amint a hőmérséklet leesik 15 fok alá, előkerülnek a nagy pufi télikabátok, ami kifejezetten vicces.
A légkondicionálás természetesen létszükséglet; a gond ott van, hogy túlzásba viszik mindenhol. A kinti 40 és a benti 20 fok között óriási a különbség, és nagyon kellemetlen tud lenni az átmenet. A benti levegővel a további gond az, hogy folyamatosan egy száraz, hideg légáramlat éri az ember szemét; én például azóta nem tudok kontaktlencsét viselni, amióta Floridába költöztem.
A természet
A természet, mint említettem, elképesztő. A ház mellett, ahol lakást béreltem, egy avokádó fa nőtt; mangófából is nagyon sok volt a város azon részében, így augusztusban az egész környék bűzlött az erjedő mangótól. Amikor mangóérés tájékán egy barátomnál voltam egy bulin, lehetett hallani a tompa puffanásokat odakint, ahogy a mangók becsapódtak a földbe. (15 mangófa nőtt a kertjében.) Orchideák, mosómedvék, alligátorok, teknősök, keselyűk, ibiszek, oposszumok, és egy rakás más, számomra egzotikus állat és növény állandó élménnyel szolgált. Az University of Miami kampuszán levő tóban például egy észak-amerikai krokodil élt (amíg valami elmebeteg meg nem ölte). Két figyelmeztető tábla volt a parton: az egyik a villám-szirénára hívta fel a figyelmet (ha megszólal, akkor fedett helységbe kell húzódni), a másik a kis pikkelyes barátunkra. Egyszer láttam csak, amikor egy szabadtéri jazz-koncert közben napfürdőzött a parton, miközben a piknikező koncerthallgatók tisztes távolságban ültek körülötte, és élvezték a zenét. Mit lehet tenni; ez egy kulturkrokodil volt.
De nemcsak a helyi flóra es fauna virágzik; jegesmedvék kivételével gyakorlatilag bármilyen, véletlenül vagy szándékosan szabadon engedett élőlény megél ezen a termékeny vidéken. Iguánák és papagájok mindenhol megtalálhatóak (engem reggelente kék-sárga arak ébresztettek, mert hajnalban mindig nekiálltak óbégatni valahol a közelben). Az Evergladesben pitonokat találtak, Dania Beach környékén majomkolóniák léteznek, és a tengerben épp az ázsiai tűzhal okoz borzalmas pusztítást a korall ökoszisztémában. Vannak kígyók, olyanok is, amelyek mérgezőek, de nagyon keveset láttam csak.
Leginkább azonban a hat centis óriáscsótányok (palmetto bugs) és az oltári nagy pókok jelentik a gondot. A legnagyobbak a golden orb weaver családba tartoznak, és ártalmatlanok, ha eltekintünk a szívroham indukáló képességtől. A fekete özvegyek is élnek a környéken, de ezeket is keresni kell, hacsak nem farmon dolgozik az ember. A legirritálóbb pók egy barna, viszonylag nagy faj, amelyik nappal rejtőzködik, és éjjel feszíti ki a hálóját. Általában egy gyalogutat keresztezve, és biztosan fejmagasságban természetesen, úgyhogy ha az ember nem szerencsés, akkor egy éjjeli séta vagy kocogás alatt elég könnyen letüdőzhet egy öt centis pókot.
A sorozat további részei:
Amerikai Peti
PrehryFarkas