Ügyintézés olasz módra, avagy ki belépsz a 101-es szobába, hagyj fel minden reménnyel!

Igen, létezik! A 101-es szoba Gagliano del Capoban van, a Comune-nak nevezett hivatal első emeletén. Itt kell intézni a hivatalos ügyeket, papírokat. Az asztal mögött ül Signorina El Úgysemintézed, aki profi a kínzásban, akárcsak Orwell regényében a Szeretetminisztérium.

A 101-es szoba(Fotó: Schatz Roberta)

A kínok már azzal kezdődnek, hogy megkeresed az interneten a hivatal nyitvatartási idejét, és naivan odaautózol 20 kilométert az összes papíroddal. Nincs nyitva! Sőt, aznap már nem is lesz. Semmi gond, a Gagliano del Capo-i emberek is pont olyan segítőkészek, mint a leucaiak. Szívesen elmondják, hogy két nap múlva próbálkozzak, ha lehet, akkor 11-kor, REGGEL. (Az olaszok mindaddig tüneményesen kedvesek, amíg nem egy asztal mögött ülnek, és nem hivatalból intézkednek). Amikor sikerül ott találni végre El Úgysemintézed kisasszonyt, akkor egy perc múlva távozhatsz is 16 tonna papírral, amit leszel szíves kitölteni – azonnal. Ide egy kb. középfokú olasz nyelvtudás kevés, tehát hazamész szótárazni. Kész, megvan. – Az a 4-5 üresen maradt rovat úgysem tűnik fel nekik, hiszen olaszok... Visszamész (minimum kétszer, hogy harmadszorra ott is legyen Signorina) és boldogan átadod neki az irathalmazt. Félszemmel ránéz, és kéri a szerződést a házibácsival, ami igazolja, hogy ott laksz, ahová a papírjaidat szeretnéd transzferálni. Jó, semmi gond, felhívod a házibácsit, aki várhatóan két napon belül majd vissza is hív, hiszen neki nem sürgős. (Senkinek nem sürgős semmi, ne feledjük, ez itt Olaszország!) Aztán egyik este fél 12-kor beállít Luigi, a házibácsi, aki minden szeretetét elhozta, csak a papírt hagyta otthon. De nem simán otthon hagyta, hanem igazán a felesége az, akinek a papírt alá kéne írni, de ő éppen a rokonoknál van, és csak szerdán jön haza. A „melyik szerdán” kérdés teljesen felesleges, ez a kijelentés ugyanis annyit tesz itt, hogy sohanapján. Újabb négy nap, és megvan a szerződés! Juhéj! Lehet visszamenni a 101-esbe! Sajnos  Signorina El Úgysemintézed azóta férjhez ment, és már Signora Féllábbal Nyaralok a neve. Arra még hajlandó, hogy közölje, az irataim semmire sem jók, mert ő ebből egy szót sem ért, legyek kedves hivatalos fordítást benyújtani a papírjaimról. Azt hiszem, már említettem, hogy az idegen nyelvekről tolmácsszintű fordítás, nem tartozik a dél-olaszok erősségei közé. 

Férjhezment...(Fotó: Flickr/Flavio Lorenzo Sánchez)

Soha nem lehetek elég hálás Mark Zuckerbergnek, mert tényleg igaz, hogy négy lépésben az ember bárkihez eljut, mindenkinek van egy ismerőse, aki ismer valakit… A FB-on sikerült találnom egy lányt, akinek hivatalos fordítóirodája van itt Olaszországban. A lehető leggyorsabban lefordította, hivatalosította és postázta a papírjaimat.

Most, hogy megvan minden papír, már úgy vagyok vele, mint a nyuszika a fűnyíróval. Amihez ez az egész papírosdi kellett, az már közel sem annyira fontos és halaszthatatlan. De hiszen ezért jöttem én ide! Azért, hogy rájöjjek, az olaszok élnek jól, ők gondolkoznak normálisan. És tessék! IGAZUK VOLT MEGINT! Mit ugráltam én annyit? Elintéződött minden papírok nélkül is.

A 101-es szoba nekem nem a hivatali útvesztő.  Az igazi 101-es szoba az, hogy olyan dolgok miatt aggódunk egész életünkben, amik vagy megoldódnak maguktól,- vagy nem….. de akkor megint csak azt mondom, hogy meg kell tanulni élni, és el kell jönni a csizma sarkára!

Taranto(Fotó: Flickr/Paolo Margari)

A csizma sarkát egyébként Salentonak hívják. Nevezetes városai: Taranto, Gallipoli, Otranto és Lecce. Mindegyik egy kis ékszerdoboz, mindegyiknek van történelmi városrésze, és modern, nyüzsgő, minden fiatalt kielégítő bulinegyede is. Engem sokkal jobban érdekelnek a történelmi  részek. Sorban fogok haladni, ma Tarantoról írok:

A város a Salentinoi-félsziget tövében fekszik, ez a Tarantói-tengeröböl legfontosabb kikötője. Valaha Tárász néven a spártaiak gyarmata, a görög telepek védője az italicus lukániaikkal és a japygokkal szemben. I.e 280-ban Róma ellenfele volt, de nem tudták védeni a várost, így Tarentum néven római gyarmat lett. 927-ben az arabok teljesen elpusztították. Csak Niképhorosz Phokász bizánci császár jóvoltából emelkedett újra fel. Ez az Niképhorosz Phokász egyébként ugyanaz a bizánci császár, aki 968-ban úgy beijedt I. Szvjatoszláv kijevi fejedelemtől, (aki  átkelve a Dunán legyőzte II. Borisz bolgár cárt, és megdöntötte a kijevi birodalmat), hogy megpróbált a bolgárokkal szövetségre lépni. Ez egy igen komplikált „ki-kivel-van” része a történelemnek, szóval inkább térjünk vissza Tarantóba.

A mai város 3 részből áll: az északi, állomás környéki Borgo a kereskedelmi kikötővel a tenger felé, a másik, a legrégibb, a Tarantó-öböl és városrész mögött elterülő kétkarélyos belső öböl (Mare Piccolo) közti sziget, és végül a déli oldalon lévő szárazföld a tengerparti és a Mare Piccolo közti város.A szigeten lévő régi városrészt 2 híd köti össze a Borgóval és az Újvárossal: A Ponte di Porta Napoli (a hajózó főcsatorna felett) és a Ponte Girevole. Két említésre méltó műemléke a Castel S. Angelo valamint a XII. századi Dóm, ami görög, bizánci és barokk, szóval eléggé eklektikus stílusjegyeket hordoz. A Museo Nazionale-ban az állandó ásatások során előkerülő gazdag sírlelet gyűjtemény látható. Ha mindezt végigjártuk, ne restelljünk segítséget kérni a helyiektől, hol ehetünk a legjobb helyen, hova vihetjük be Bélát ( aki kutya).Amit értetlenül fogadnak, hiszen minden hely speciálisan dél-olasz és mindenhova be lehet vinni kutyát is, és felejtsük el a 101-es szobát egy jó pohár borral.