Habla español? – Avagy túlélni Amerikát

Habla español? – Avagy túlélni Amerikát
2 perc
Azzal gondolom mindenki tisztában van, ha egy külföldi országban próbál új életet kezdeni, előbb vagy utóbb, de el kell sajátítania az adott ország nyelvét. New York Cityt leszámítva az Egyesült Államokban itt rögtön két nyelvről is beszélünk: az angol (amel ugye hivatalos) és a másik a spanyol. Szinte az egész országban használják mindkét nyelvet.

Tisztában voltam vele mielőtt kijöttem, hogy nem lesz egy leányálom egy idegen országban új életet kezdeni, ráadásul úgy, hogy egy másik kontinensről beszélünk, de ilyen nagy nyelvi akadályokra nem számítottam. Emlékszem már a kiutazás előtt fél évvel ráálltam kőkeményen az angol tanulására, de azzal, amivel itt szembesültem, arra nem számítottam. Az első hónap szó szerint olyan volt, mintha egy teljesen idegen bolygón lennék. Teljesen más angol volt ez, mint amit én otthon tanultam. Mindent témát és az ahhoz kapcsolódó szavakat újra kellett tanulnom: a bevásárlástól kezdve a munkán keresztül a szórakozásig. Az első fél évben mivel egy szállodában takarítottam, így javarészt jamaikaiakkal dolgoztam együtt. Róluk tudni kell, hogy ők aztán igen egy furcsa angol nyelvezetet beszélnek. Általában mi magyarok csak"jamangol"-nak szoktuk mondani. 

Majd ezt követően bekerültem egy gyárba szalagmunkásnak, ahol viszont rajtam kivül az első időszakban összesen hárman voltuk magyarok, mindenki más spanyol ajkú volt, akik természetesen nem beszélték az angol nyelvet. Viszont nem is kell beszélniük! Ugyanis az Egyesült Államokban hivatalos nyelvnek számít a spanyol. Eleinte nagy problémát okozott ez nekem, hogy a velem szemben álló hondurasi nő a 12 órás műszak alatt megállás nélkül csak mondja, mondja, mondja a szöveget (tudni kell a Dél-Amerikaiakról, hogy őket aztán nem érdekli, hogy te érted-e, hogy mit mondanak, ők akkor is elmondják neked az anyanyelvükön a mondandójukat) majd kb. másfél hónap múlva azt vettem magamon észre, hogy válaszolok neki spanyolul. Persze nem tudok folyékonyan beszélni, de szerintem egészen jól megtudom magamat értetni, és én is megértem ha velem kommunikálnak.

Mexikóiak Amerikában (Fotó: Wikimedia)

Ha valaki a déli államokat választja úticéljául, akkor javaslom, hogy egy alapfokú spanyolt próbáljon elsajátítani, vagy szerezzen be egy spanyol-magyar társalgási könyvet. Texasban volt szerencsém ahhoz is, hogy amikor a lakótársammal elmentünk hivatalos ügyeket intézni, az ügyintéző kimérten nézett mind a kettőnkre, hogy miért nem értjük amit ő mond nekünk. Itt nem ritka az sem, hogy először spanyolul szólnak hozzád, majd utána angolul. Ott több helyen is előfordult, hogy felül volt a spanyol felirat, alatta pedig az angol. Nincs is ezzel egyébként semmi baj....

"Felnézek a dél-amerikai népekre azért, mert teljesen mindegy, hogy Hondurasból, Venezuelából, Mexikóból vagy éppen Kolumbiából jönnek, hihetetlenül összetartóak, és mindenben segítik és támogatják egymást. Mi magyarok pedig példát vehetnénk róluk. "

Azt mondom, hogy egyáltalán nem kell félni, ha az ember egy új országba költözik mindenféle nyelvtudás nélkül. A legtöbb nyelv, mint a spanyol vagy az angol, rád fog ragadni. Ha az ember keveset mozog magyarok között, akkor rá van kényszerülve arra, hogy valahogyan megértesse magát és előbb vagy utóbb, de meg fogja tanulni az adott ország nyelvét.

Végezetül pedig érdekességként egy videó 21 féle spanyol akkcentusról. (A szerk.)