10 teljesen átlagos élethelyzet Brüsszelben

10 teljesen átlagos élethelyzet Brüsszelben
7 perc

Hogy milyen is az élet Brüsszelben? Tényleg mindenhol öltönyös figurák rohangálnak? Modern épületek között tökéletes autóutakon lehet cikázni és mindenki élvezi a fasorokat? Ugyan! Brüsszel kicsi. Ez az a hely, ahol teljesen indokolatlan útlezárások vannak. Ahol nem lehet olcsón sampont venni. Ahol simán megkísérelhetünk spanyolul beszélni (még ha nem is tudunk). Ahol teljesen normális az, hogy senki nem tudja, hogy hova menjünk péntek este bulizni. És persze aktualitás: amit nem került el a terror, de aztán helyreállt a rend (na jó, mondjuk pár napja pont hat rendőrautó, végtelen rendőr, illetve rendőrkutyák voltak mindenfelé a város legfontosabb bevásárló utcáján, a Rue Neuve-ön, de ez már ugyanúgy  a városkép része, mint a pisilő kisfiú vagy a waffelárus autó). A következőkben néhány véletlenszerűen kiragadott, teljesen hétköznapi példával  illusztrálnám a Brüsszelben élés esszenciájának egy szeletét. 

1. Nyelv 

A Brüsszelben élők nyelvhasználata elképesztő. Valamikor hat éve elhagytam Magyarországot és Bukarestbe költöztem két évre, de nem tanultam meg románul. Akkor azt mondtam magamnak, hogy ej, hát mikor fog az nekem kelleni? Hát például Brüsszelben. Itt elég tipikus az, hogy az emberek igencsak kihasználják a nyelvtudásukat. Egy fontos ív mindenképpen az, hogy a fő nyelvek a francia és a holland, az expatok körében meg az  angol. Teljesen normális dolog a kitettség miatt az, hogy ha valaki beszéli például a latinok (francia-olasz-spanyol-portugál-román) egyikét-másikát, akkor a többit is megtanulja. Ugyanez igaz a germán (angol-német-holland) nyelvekre. Sőt, vannak olyanok is, akik huncutul mindkét kupacot tolják. Aztán ha nem is beszéled őket, egy idő után már kitalálsz dolgokat. Ehhez mindenképpen ide tenném ezt a kiváló képet, mely az európai nyelvek egymáshoz képest elhelyezkedését ábrázolja.             

Igen, az a kis basz jobbra oldalt az a magyar. Igen, tényleg nehezebb megtanulni nyelveket, mert a magyar nem segít (közben egy román anyanyelvű körülbelül  tanulás nélkül megérti az olaszt és a spanyolt, a német pedig a hollandot). Ettől függetlenül mégis tolja az ember, mert nincs annál viccesebb, mint amikor olyan mondatokon keresztül értik meg, amik tartalmaznak angol, francia, svéd (viccen kívül) és olasz szavakat.  

2. Drogerie Markt, Aachen, Németország

Na igen, ez egy másik mókás faktor. Az van, hogy Brüsszelben drága a sampon. Viccen kívül. Meg a tusfürdő. Meg a pelenka is (bár az annyira nem kell). Szóval valami olyasmiről van szó, hogy simán megéri 130 kilométert utazni  egy másik országba, mert az ember csak a mosószeren nagyjából 10 eurót spórolhat (meg hát Aachenben ehet például kiváló Schnitzelt is, ami megint csak egy hiánycikk Belgiumban). 

3. A télikabátot sosem tesszük el 

Mármint ezt most nem úgy értem, hogy  november és március között, hanem úgy, hogy november és november között. Teljesen értelmezhetetlen fordulatokra képes az itteni időjárás: néha 48 órán keresztül ugyanannyi a hőmérséklet (értsd: 8 fok van napközben,  kora este, éjjel és másnap reggel  is), máskor egyik nap -2 fok  van, aztán meg +12.  

4. Városnézés

Brüsszelben a városnézés legalább olyan minőségű program, mint mondjuk a Morrisson’s 2-ben felolvasóesten részt venni. Nincsen túl sok látnivaló. Vagy én vagyok béna. Vagy mindkettő. Azt szokásom mondani, csinálni, amikor idetéved egy-egy kispajtásom, és igénybe veszi a  tour guide szolgáltatásaimat, hogy  járjuk körbe egy kicsit a parkokat, a  belvárost, üljünk be egy sörre, vagy nem sörre, de semmiképpen ne kezdjünk a szabvány dolgokkal.  Mert mik is azok? A pisilő kisfiú? Ó, ugyan kérem. A kisfiú szobra, aminek a micsodájából folyik a víz, valóban érdekes  attrakció lehetne, ha például nem árulnának a mellette levő kisboltban műanyagból készült, nagyobb replikát (ami ugyanúgy vizel). Vagy ha például nem egy eldugott utca sarkán lenne,  és nem kéne áttaposni 73 emberen azért, hogy lássa az ember. Vagy ha mondjuk lenne olyan napszak, amikor ha szeretnénk képet készíteni a  dologról, akkor nem  kellene elfogadnunk, hogy legalább három japán, két svéd és öt és fél amerikai turista is rajta lesz a képen. Ennél már egy fokkal jobb a Grand  Place: az épületek tényleg szépek,  lehet panorámázni, csodálkozni. A hármas sorszámú darab az  Atomium (kilenc nagy bogyóka egy fémrúdon, és elég nagy a cucc). Ez is mondjuk igen cuki, de kint van a halálban, körülbelül 2,6 percig érdekes, és bár be lehet menni és az elkészüléséről egy kiváló tárlatot megnézni, de nem. Tényleg next time is inkább veszek öt waffelt a sarki indiaitól. 

5. Buli

A bulikára legalább olyan kiváló potenciálok igazak, mint a városnézésre. Ezalatt azt értem, hogy kábé szó szerint nincs semmi. A belvárosban inkább kávézók vannak, de elszórtan van pár szórakozóhely. Ezek általában dugig tele vannak, és a zene is kérdőjeles. Brüsszelben jelenleg nagyon megy  a funky, a hip hop, meg a  szoftos elektró (deep house, asszem ez a neve). Általában nincs túl sok esemény, azokra is nehéz bejutni, és például italt is majdhogynem lehetetlen szerezni. Ezen felül említést érdemel még a tipikus brüsszeli szórakozóhely kialakítása is. Sok hely a kicsi, vékony házakban van kialakítva. Ez azt jelenti több hely esetében, hogy ha például a felső szinten van a ruhatár, akkor a hely alkalmaz egy embert, aki közlekedési lámpaként koordinálja a vendégeket (viccen kívül, teljesen tipikus: jöhetnek lefelé, álljanak meg, most kijönnek a földszinten a bulizós részről  emberek, most kimennek emberek, bejönnek emberek). Mindezt azért, hogy utána egy heringpartira jusson be az ember.  

6. Versenyvizsga

A mindenki által futtatott témák egyike még az Európai Bizottság beválogató versenye, a concour. Ezzel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények,  én ezt hívom a lokális „szép időnk van, nem?” kérdésnek. Általában ennek az az oka, hogy az ember beszélgetőpartnere ugyanúgy jelentkezett arra a 30 ezer embert megmozgató kiválasztásra, ugyanúgy utálta a nyelvi kérdéseket, ugyanúgy  nem tudta, hogy mi a következő ábra, és ugyanúgy elképesztő elméletei vannak arról, hogy hogyan fog jövőre felkészülni (ha meg valaki  véletlenül  sikerrel veszi az akadályokat, akkor Messiásként tekintenek rá és a bölcsek kövéért mindenre hajlandóvá válnak az emberek).

7. A tüntetések a mindennapok részei

Néha olvasom a magyar médiában megjelent híradásokat, hogy már megint kimentek a farmerek az utcára, már megint szanaszéjjel fröcskölték az utakat tejjel a dömpingárak miatt, és ugyanúgy ott felejtették  a traktorjaikat. Amikor az ember nem érintett a témában, úgy már teljesen nyugodt szívvel vág át a petárdázó, délben söröző tömegen, vagy  a Schumannál gond nélkül elmegy a  palesztin  tüntetők mellett, akik elsőre igen ijesztőnek is tűnhetnek (félreértés ne essék,  komolyan van véve a dolog, sőt, nagyon jó, hogy ennek van kultúrája, mert történnek tényleges változtatások). Múltkor mondjuk majdnem ráléptem  egy tyúkra. Na jó, nem. 

8. Schuman metró

Ja, erről csak azért akarok  írni, mert amikor három éve ideköltöztem, akkor felújítás alatt volt az egész és ez most is így van. Meg néha nincsenek mozgólépcsők. Igazából soha nincsenek mozgólépcsők. Meg mondjuk néha felbukkan a semmiből egy vonatállomás. De lehet, hogy már azt is lezárták (ezt mondjuk nem tudom, mert reggel óta nem voltam ott). 

A Schuman (Fotó: Flickr/R/DV/RS)

9. Belga barátok

Az embernek nem nagyon vannak belga barátai. Ez annak tudható be, hogy valamiért a belgák kevéssé vegyülnek a mindenféle nációkkal. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy például ahogyan többeknek Magyarországon vannak  külföldi barátai, azért az ember alapvető társasága döntő többségében magyarokból áll, ami teljesen érthető: egyszerűbb a nyelv, magunkat megértetni, a közös előélet rengeteg poén kiaknázására ad lehetőséget, meg hát ugye az sem mindegy, hogy 15 ezer szóból gazdálkodunk, vagy 3 ezerből (vagy valami hasonló). Ezt én például szoktam hiányolni, mert néha  jobb  lenne jobban  megismerni a kultúrát, azt, hogy mi foglalkoztatja igazán az embereket itt, de azért ez a tudás pótolható.  

10. És végezetül: az Anspachlaan

Na hát az a legjobb az egészben. Valamikor tavaly ősszel a brüsszeli önkormányzat úgy döntött, hogy lezárja az  autósok számára, és megnyitja  a gyalogosoknak. Ezzel kapcsolatban semmi  kifogásolnivaló nincsen, hiszen végül is ki ne akarna hajléktalanokkal focizó srácokat látni, élvezni a penetráns szarszagot (jó, az  már nincs), vagy csak egyszerűen masszívan berúgott fiatalok tömegén átvergődni? 

Viccen kívül: Brüsszel mindezekkel együtt szuperélhető. Eszméletlenül sokat tanul az ember más kultúrákról, sokkal megértőbbé, elfogadóbbá válhat, és még a végén be is áll focizni a hajléktalanok közé. 


(Borítókép: Flickr/Baudouin)


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!