3 dolog, amiért szeretem Kambodzsát

3 dolog, amiért szeretem Kambodzsát
6 perc

Kétségtelen, ha az ember európaiként Ázsiába költözik, akkor drasztikus változásokon megy keresztül, mind lelkileg, mint pedig fizikailag. Ezek inkább hoszabb távon, és főként akkor jönnek elő, ha a helyiekhez hasonló életvitelt folytatsz. Persze vannak dolgok, amik kopogtatás nélkül is,  mindenki életében csak úgy hipp-hopp beköszönnek. Szuszádáj! Kambodzsában vagy!

A kambodzsai emberek pozitivizmusa

Kambodzsát a mosolyok országának is hívják, ami tényleg nem csak klisé, vagy egy turista csalogató szlogen. Az itt élő emberekre nagyon igaz az optimista szemlélet, az egész napon át tartó jókedv. Teljesen mindegy, hogy mióta élsz ebben az országban, hány éves vagy, mit viselsz és milyen anyagi háttérből érkezel. Ha kedves vagy, akkor mindenki szimpatizál veled az első pillanattól kezdve. Még ha nem is beszéltek közös nyelvet, a mosolyt mindenki érti, és mindenki viszonozza is. A földrajzi, kulturális, szocializációs, és nyelvi különbségekre fittyet hányó mosoly erejét itt az ember tényleg szinte minden percben megtapasztalja. Sokuk elég nehéz gyerekkort, fiatal felnőttkort élt meg. Nemcsak az éhezés vagy a szegényes otthoni körülmények miatt. A 70-es és 90-es években lezajlott háborúkban többen elvesztették nagyapjukat, édesapjukat, bátyjukat, férjüket. Mindezek ellenére egy pozitív, jókedélyű nemzet a kambodzsai. Ha valamilyen hétköznapi gondjuk akad, nem sokáig agonizálnak rajta, sőt előszeretettel csinálnak viccet egymás problémáiból. Mindaddig poénos ez számodra is, amíg a saját bőrödön nem tapasztalod meg a dolgot. Na akkor aztán olaj a tűzre... Az embernek bizony el kell számolnia nagyjából 100-ig, hogy ne mondjon semmi bántót. Persze, ha jó természettel vagy megáldva, akkor pár perc múlva már te is inkább jót mosolyogsz magadon. Szóval a nevetőráncok mellett egy kis hajhullás is garantált! :)

A híres kambodzsai mosoly (Fotó: Márki Edit)

Ázsiai kaja

A kambodzsai gasztronómia nagyjából úgy írható le, hogy mindenből képesek maximum 15 perc alatt ételt készíteni. Rendkívüli kreativitásuk valószínűleg abból is fakad, hogy bizony nem sokszor áll rendelkezésükre egy jól megtömött amerikai hűtő, de még egy füstölt kolbásszal és szalonnával teli magyar kamra sem! Így hát a halászat, vadászat, gyűjtögetés – ősi életforma elég erősen befolyásolta a főzési és étkezési szokásaikat. Simán beleteszik az ételbe a vöröshangyát és annak petéjét is, ami nagyjából a magyar Vegetának felelhet meg, persze csak funkcióját tekintve. Egyébként meglepően jó ízt ad az ételnek! :) 

A kambodzsai Vegeta – a vöröshangya és annak petéje (Fotó: Márki Edit)

A ház körül növő zöldnövények, illetve eső idején a sült béka is az asztalodra kerülhet. Több étteremben rendelhetsz kutya- és krokodilhúst is, de az családi étkezéseknél ez itt sem gyakori.

Konyhatechnikai tehetségük aztán annyira magabiztossá tette őket, hogy a tartósítás terén is elég érdekes dolgok kerekedtek ki. Sokszor az ember a piacon járva meglehetősen extrém szagokat is érezhet... Például találhatunk nagy műanyag hordókban erjesztett különféle gyümölcsöket és zöldségeket, aminek köze nincs a magyar savanyúsághoz; napon szárított polipot, halat, amit porrá őrölve a rizs ízesítésehez használnak; főtt tojást, amiben a Kinder meglepetés egy kiskacsa vagy kiscsibe; kartonlapon árult nyershúst; illetve prahát, ami sóval erjesztett apróhal masszát jelent. Ezt angolul sajtnak nevezik, de ez ne tévesszen meg senkit! Valószínűleg egy korábban itt állomásozó francia gyarmatosító adhatta ezt az angol nevet, valami rendkívül büdös francia sajt nyomán. Ezen kívül semmi köze a sajthoz, viszont zöldséggel és mogyoróval összemixelve egészen jó kis mártogatós kerekedik ki belőle! Ne félj megkóstolni! :)

Szintén elég meghökkentő lehet számodra azt látni, amikor a rákokat még élő állapotukban, sós vízben megfürdetve egy műanyag flaskába teszik. Igen, szegény jószágok ott lehelik ki lelküket, és még az utolsó kívánság sem illeti meg őket.

Rákok a piacon (Fotó: Márki Edit)

Nagyjából el lehet képzelni, hogy milyen hatással vannak ezek a dolgok egy európai gyomorra... Az biztos, hogy megedződsz, és pár hónap múlva már majdhogynem immunis leszel a szagokra. A fogyás is garantált, bár nem biztos, hogy ez a legegészségesebb módja. Kivéve akkor, ha az egész idődet western éttermeket járva töltöd.

Persze megtalálhatod itt is azokat az éttermeket, boltokat, illetve ökopiacokat, ahol az alapanyagok minősége és kezelése az európai mércének megfelelő. Ezt viszont meg kell fizetni. Másik megoldás lehet, ha korán mész a helyi piacra, ami fél 6-6 órát jelent. Egy idő után felbecsülhetetlen lehet a friss és korrekt áron elérhető hús és zöldség. Ha a reggeli futás a szenvedélyed, szintén korábban kell kellned, kivéve ha a mozgást egy száraz szaunával és napozással szeretnéd összekötni. Fél hét után – kiváltképp a száraz évszak idején – már csak a fanatikusok indulnak el.

A tervezhetőség és kiszámíthatóság

Az itteni emberek nem viszik túlzásba az előre tervezgetést, így számukra egyáltalán nem furcsa a spontán gondolkodás és életmód. Gyakran megeshet például, hogy egyik pillanatról a másikra döntenek úgy, hogy elindulnak valahova. Ha velük szeretnél tartani, kapsz nagyjából két-három percet. Ha kalandvágyó ember vagy, biztos nem szeretnél nemet mondani az ilyen lehetőségekre. Arra viszont készülj fel, hogy rugalmasnak és gyorsnak kell lenned.

Van másik két tényező, ami szinte totálisan kizárja a tervezhetőséget. Az egyik a közlekedés. Az, hogy ki van írva az indulás ideje, vagy az utazás időtartama, csak egy iránymutatás csupán. A 12 órásra tervezett út simán lehet 16 óra úgy, hogy semmi fennakadás nem történt. Egyszerűen próbálnak belőni egy időtartamot, ami még nagyjából eladhatónak hangzik. Ezek az időintervallumok körülbelül a nettó utazás idejét fedik le, amibe nem tartozik bele az étkezés, egészségügyi szünet vagy egyéb okok miatti megállás. Ha azt mondják neked, a járat nem áll meg sehol hosszabb időre, ne hidd el. Kambodzsában nincsenek közvetlen járatok, ez senkinek sem éri meg. Mindenhol lesznek felszálló potyautasok, vagy egy-két zsák rizs, vagy más nagyobb méretű potyarakomány. Ezekért a buszsofőrök némi  plusz bevételt tehetnek zsebre. Ez egyébként érthető is annak fényében, hogy havi 100-200 dollárért dolgoznak. Persze vannak busztársaságok, akik ezt már pofátlan módon csinálják, többek között ezért is érdemes kerülnöd ezeket.

A másik befolyásoló körülmény az esős évszak. Az itteni eső tényleg nem viccel. Ha azt gondolod, hogy ez hasonló az otthoni nyári viharokhoz – hát nem az. Egy-két másodperc alatt, minden korábbi előjel nélkül szakadhat ránk az ég, keresztülhúzva az aznapra szánt terveinket. Mindez nemcsak a szabadtéri császkálásra, hanem akármilyen otthoni tevékenységünkre is igaz lehet. Ugyanis a viharok gyakran okozhatnak áramkimaradást, és az internet-, illetve a telefonvonalak teljes megszakadását. Ilyenkor az ember hajlamos azon morfondírozni, hogy mikor lesz így kész az aktuális munkája a laptopon, vagy hogy fogja elvégezni a soron következő online kurzusát. Nincs más hátra, marad a gyertya, meg az otthoni társalgás, vagy az eső morajlásának hallgatása a veranda padlóján feküdve. De sose bánd ezeket a pillanatokat... Lehet, hogy életed legmaradandóbb élményei lesznek ezek. Csak hidd el, minden úgy történik majd, ahogyan történnie kell; a terveidhez való ragaszkodást pedig szépen lassan elfelejted majd.

Ezek az élmények 4 hónap itt-tartózkodás után formálták ilyen irányba a szokásaimat és életvitelemet. Nyilvánvaló, hogy a saját személyiségedet nagyban befolyásolja az, hogy mi, mennyi idő alatt, és milyen intenzíven hat rád. De ami biztos: sokkal lazább, spontánabb, pozitívabb, nyitottabb, türelmesebb és nem utolsó sorban erősebb gyomrú leszel, mint azt valaha is gondoltad volna magadról korábban.


Márki Edit

Siem Reap, Kambodzsa