Akik szembeszálltak a maffiával

Akik szembeszálltak a maffiával
7 perc

Olaszországban március 21-e jóval több, mint az újjászületést hirdető tavasz első napja. Ezen a napon emlékeznek meg azokról, akik a maffia áldozataivá váltak az elmúlt évtizedekben, ártatlanul.


Becslések szerint 15 000-en veszthették el a négy nagy bűnözői szervezet: a szicíliai Cosa Nostra, a Nápoly környéki Camorra, a calabriai ’ndrangheta vagy a pugliai Santa Coronita Unita tevékenységének eredményeként valamelyik hozzátartozójukat.

A sorozat első két részében a sokak által romantikusnak képzelt szicíliai Cosa Nostra kialakulásával és történetével foglalkoztunk. A harmadik rész a másik oldalról szól. Azokról, akik elég bátrak és tiszták voltak ahhoz, hogy szembeszálljanak a maffiával.


Arról már esett szó, hogy a „la mattanza”, a második és a legvéresebb szicíliai maffiaháború 1981-ben kezdődött. Palermo utcáin mindennapossá váltak a robbantások és a lövöldözések. Olyan emberek kerültek a Cosa Nostra céltáblájára, mint Pio La Torre, a Kommunista Párt egyik vezetője, aki tagja volt a Parlamenti Maffiaellenes Vizsgálóbizottságnak és aki benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely a maffia típusú szervezetekkel való együttműködést bűncselekménynek minősítette  és lehetővé tette a maffia vagyonának az elkobzását megpiszkálva ezzel annak legfájóbb pontját: a pénzt. Ő volt az, aki nem félt nyíltan megvádolni politikusokat azzal, hogy kapcsolatban állnak a szervezett bűnözéssel. Többek között Salvo (Salvatore) Lima-t, Palermó egykori polgármesterét, a Kereszténydemokraták képviselőjét is ezzel haragította magára, aki egyébként 1979-től két cikluson át az Európai Parlament tagja volt (és aki végül 1992-ben, szülővárosában maga is a maffia áldozataként végezte, miközben barátját, főnökét, az akkori miniszterelnököt, Giulio Andreotti-t várta).


1982 őszén Palermó egyik forgalmas utcáján, az autójában ölték meg a város néhány hónappal azelőtt kinevezett rendőrkapitányát, Alberto Dalla Chiesa tábornokot harminckét éves feleségével együtt.

Illetve a két (valójában több, de fel nem sorolható) gyilkosság között történt egy harmadik, amiről beszélnünk kell. A Cosa Nostra egy autóba rejtett bombával kivégezte Rocco Chinicci vezető vizsgálóbírót is, Giovanni Falcone felettesét.

Ezt követően egy Firenzében élő, de szicíliai származású, halk szavú, nyugdíj előtt álló bíró, Antonino Caponnetto lenyűgöző és bátor lépésre szánta el magát: kérte, hogy átvehesse Chinicci posztját. Majd megszervezte azoknak a vizsgálóbíróknak a csoportját, akikkel végzetes csapást kívánt mérni a maffiára. Ők voltak: Giovanni Falcone, Paolo Borsellino, Giuseppe Di Lello és Leonardo Guarnotta.


Giovanni Falcone volt, aki 1984-ben Brazíliába repült, hogy szóra bírja Tommasso Buscettát, a két világ főnökeként ismert keresztapát, aki akkor nem, de később, miután a hatóságok kiadták Olaszországnak, hajlandó volt beszélni. De csak Falconének. Az ő vallomásával derült fény a Cosa Nostra működésére és hullt le a lepel a maffia igazi arcáról.

Falcone és Paolo Borsellino vizsgálóbírók áldozatos munkájának eredményeként pedig több, mint négyszáz ember került a vádlottak padjára Palermóban. A Maxiprocessoként emlegetett maratoni per 1986 február 10-én kezdődött a kifejezetten erre a célra épített betonbunkerben a régi börtön épülete mellett.  

Falcone és Borsellino pedig legendákká váltak Olaszországban. Mindketten Palermóban születtek amúgy, ízig-vérig szicíliaiak voltak, kollégák és barátok.

Ők voltak az elsők, akik a Cosa Nostra legfelső köréig eljutottak. Egy hónap leforgása alatt több, mint 400 embert ültettek a vádlottak padjára és nemcsak egyszerű „katonákat” a maffia soraiból, hanem keresztapákat, családfőket is. A Cosa Nostrával együttműködő kereszténydemokrata politikusokat vittek a bíróság elé, köztük Palermo egykori polgármesterét, Vito Cianciminot, vagy a Salvo unokatestvéreket, akiknek palermói luxushoteljükben olyan vendégek szálltak meg mint a már említett Salvatore Lima, sőt maga a miniszterelnök is: Giulio Andreotti (bár ő ezt később tagadta).


Falcone és Borsellino együttműködtek az amerikai hatóságokkal is, az FBI munkáját segítették, amelynek révén Amerikában is elkezdődött a Pizzakapcsolatok néven elhíresült persorozat, amelyben a maffia egész New York-i bizottságát letartóztatták. A vád: heroin- és kokainkereskedelem, illetve pénzmosás voltak. Az eljárás pedig azért kapta a pizzakapcsolatok nevet, mert a heroinelosztás legfontosabb központjai az Egyesült Államokban a pizzériák voltak.


De térjünk vissza mediterrán vizekre: Olaszországban végül 1987. december 16-án hirdettek ítéletet. Elsőfokon. Ebben összesen 2665 év börtönbüntetést szabtak ki az elítéltekre, 19 életfogytig tartó szabadságvesztést, pénzbüntetést és a 474 vádlottból 114 embert mentettek fel. Hatalmas siker volt.

Annak ellenére, hogy két ember szabadlábon volt még: a corleonei család feje, Totó Riina és jobbkeze Bernardo Provenzano.

 És még azt sem sejthette senki, hogy két év múlva már csak 60-an lesznek a rácsok mögött.

Igaz a Legfelsőbb Bíróság döntése még váratott magára.

Falconét közben áthelyezték Rómába, az Igazságügyi Minisztériumba, ahol két országos szintű szerv (DNA-Direzione Nazionale Antimafia, DIA-Direzione Investigativa Antimafia) létrehozásán dolgozott, amelyek a mai napig az olaszországi szervezet bűnözés elleni harc bázisaiként működnek.

1992 elején pedig a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta az ítéletet.

A Cosa Nostra bosszút esküdött, mely bosszúra nem váratott sokáig magára.

Galéria: Giovanni Falcone és Paolo Borsellino vizsgálóbírók

1992. május 23-án Falcone a feleségével együtt Rómából Palermóba repült, hogy szokás szerint otthon töltsék a hétvégét. Rómából Palermóba 40-50 perc repülővel az út, nem több. Falconét mint mindig, most is testőrök kísérték. Négyszáz kilogramm robbanóanyaggal szemben azonban ők is tehetetlenek voltak. A maffia emberei a reptértől a Palermóba vezető úton, Capacinál várták a konvojt. Az első két autóban mindenki meghalt, Falcone és a felesége is.


Paolo Borsellino ezután versenyt futott az idővel, elvesztette munkatársát és barátját, tudta, hogy a Cosa Nostra rá is kimondta a halálos ítéletet, amelynek árnyéka minden másodpercére rávetült az életének. Kétségbeesve dolgozott éjt nappallá téve azon, hogy igazságot szolgáltasson. Nem sok ideje volt. 1992. július 19-én, vasárnap délután épp csak annyi pihenőt tartott, hogy az édesanyját meglátogassa. Vele és kíséretével is bomba végzett. A robbanást fél Palermóban hallani lehetett.


Borsellino másnap ment volna az ügyészégre, hogy elmondja, mire jutott a nyomozásában Falcone és a felesége, valamint a kíséretük megölésével kapcsolatban. Borsellino ma már felnőtt lánya tavaly épp megerősítette, hogy apja naplóját soha nem találták meg.


1992-1993-ban egyébként a Cosa Nostra, hogy a kedvezőtlen ítélet miatt bosszút álljon az államon, több városban is robbantott, méghozzá műemlékeknél: Milánóban, Rómában és Firenzében is. Ez utóbbira talán többen emlékeznek, ekkor történt az Uffizi melletti robbantásos merénylet. 

De az egykor oly mélyen hívő maffia már olyan szinten letett a valaha volt elvei követéséről, hogy nem riadt vissza attól sem, hogy papot öljön. 1993-ban a születésnapján ölték meg az azóta boldoggá avatott Pino Puglisit, palermói presbitert, aki igen komoly harcot folytatott a maffia ellen, és akinek tanítása nélkül gyermekek, fiatalok válhattak volna a maffia követőjévé.

Éppen ezért volt veszélyes és gyűlölt a maffia szemében, hiszen a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendett és az ő szavainak hatására az emberek fejében megváltozott a kép a maffiáról.


Végül a corleonei klán fejét, Totó Riiniát 1993-ban tartóztatták le, állítások szerint egy alku eredményeként. Helyét a „szolidabb” irányvonalat képviselő Provenzano vette át, őt 2006-ban kapták el végül.

Azóta a Cosa Nostra próbál háttérben maradni és nem szembeszegülni az állammal, legalábbis úgy tűnik.

Mégis, ha megkérdezel egy szicíliait a maffiáról, nagy valószínűséggel azt fogja válaszolni, hogy á, már nem létezik. Az amolyan régi hagyomány volt, ésatöbbi. Erre csak annyit mondhatunk, hogy régen, a nagy maffiaháború előtt is ezt mondták az a "tiszteletreméltó férfiak", akiket elkaptak.

Hiába, a régi mondás, miszerint a „legszebb szó az, amely el sem hangzik” talán kitörölhetetlenül bevésődött a szicíliai emberek világába.

Abban azonban lehet valami, hogy az erőviszonyok az utóbbi években átrendeződtek, Milánó környékén napjainkban nagyobb az üzlet, több a pénz. A nápolyi maffia kegyetlenebb és nagyobb a hatalma. Szicília pedig egy alapvetően szegény régiója Olaszországnak. De azért Olaszországban a hagyományok, a gyökerek erősek. És mivel a maffia sem más, mint egy üzleti vállalkozás, alkalmazkodik a viszonyokhoz és mindig azzal kereskednek, ami pénzt hoz. Ha az a heroin, akkor droggal, ha az embercsempészet, akkor emberrel, ha pedig az EU-s pénzek felvételéből lehet elsikkasztani, akkor értelmetlen építkezésekbe kezdenek a támogatások megszerzéséért. Ezek azonban olyan hatalmi játszmák, amelyekbe belelátni nagyon nehéz és nagyon veszélyes is.


Mindenesetre a mai napon a maffia áldozataira emlékeznek. A megemlékezésnek idén éppen a szicíliai Messina ad otthont. De ebben az évben először több, mint ezer másik olasz településen is tartanak programokat az áldozatokra emlékezve, továbbá Párizsban, Brüsszelben és a svájci Lausanne-ban is.

Két éve maga Ferenc pápa is részt vett az eseményen, tavaly pedig talán nem véletlenül utazott ezen a napon Nápolyba.

A négy nagy maffia éves bevételéről amúgy lehet becsléseket találni az interneten, vannak szervezetek, amelyek szerint évi 100 milliárd euró, van, amely szerint 180 milliárd eurót keres a maffia. 5-7 %-át tehát az olasz GDP-nek.

Egy élő, létező jelenség, mégis még mindig oly keveset tudunk róla.

Falcone és Borsellino munkája éppen emiatt számított mérföldkőnek. Buscetta vallomásával ugyanis kvázi egy új nyelvet tanultak meg, ahogy Falcone fogalmazott. A maffiáét. Ez pedig a kiindulópontja a szervezett bűnözés elleni harcnak. A kérdés már csak az, hogy lesz-e elég erős akarat meg is vívni azt. 

Padre Puglisi szavai magyarul talán annyit tesznek: Nem félek az erőszakosok szavaitól, de annál inkább a becsülesek hallgatásától. (Kép: blogsicilia.it)


A Cosa Nostra történetéről bővebben:


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: Szicília , Bűnözés