Az én szabadságaim

Az én szabadságaim
3 perc

Nem. Ez a cikk nem a szabadidőmben eltöltött utazásokról fog szólni. Az érzésról. A szabadság érzéséről, ami különböző országokban, küldönböző szituációkban és formákban talált rám. Nincs logikai vagy időbeli sorrend.

Viana, Spanyolország

Ülök a templomtéren. Hátamat nekivetem a sárga kőfalnak és majszolom a csomag gumicukrot amit nagy öngyőzködés után vettem a most lábam alatt elhelyezkedő gumicukorboltban. Meleg van, de lassan megy le nap, jobb lesz. Minden ember egy irányba, kiöltözve halad. Csak én ülök egy helyben sortban, túraszandálban. Tényleg, vasárnap van! Családok, barátok, szomszédok mennek együtt istentiszteletre. Végre egyedül. Kis bűntudattal, de megkönnyebbüléssel emlékszem vissza az egy órával ezelőtti történésekre. Nem bánom, erős vagyok, így jobb lesz. Épp mikor kiértünk volna a városból és ereszkedtünk volna le Logronóba, megtorpantam. Én itt maradok. Te csak menj tovább.

(Fotó: Jakab Erna)

Marsaskala, Málta

Apu leteszi óvatosan a koktélt a homokba. Várjatok! Egy kép! Mi átöleljük egymást, koktélok a kézben, lábunk félig a sós vízben. Még hideg. A kép címe Freedom.

Csopak, Magyarország

Már hét órája tekerek. De most pihentem. De tök hangulatos és dombtetőn van. Ráadásul van még egy napom. Engedek a csábításnak és begurulok a kis kertbe. Keleti kényelem, tehenek, szellő, tűző nap, széna illat keveredik a tóéval. Elfoglalok egy napozóágyat, a telefonomat leadom töltésre, elég ramaty ha megy a GPS. Lábamnál a Balaton, kezemben limonádé. Vajon mit csinálhat most? Arra ébredek, hogy kalimpál a szívem. Indulni kell tovább, tartani kell a szintidőt.

(Fotó: Jakab Erna)

Sliema, Málta

Imádom őket! Már egy hónapja viszem a csoportot, jól összeszokott, kedves társaság. Egy egész világ szorult ma a termembe. Szinte minden kontinensől van valaki. Ma nem leszek szigorú annyira. Hadd lubickoljanak egy kicsit abban, amit már tudnak. „Good morning everybody! How do you feel about a game today?”

Budapest, Magyarország

Holnap ZH. Tanulni kéne. Gondolkozom, közben ütök egy béna gyakut a boxzsákba és beállok a sor végére, hogy javítsam. Majd hajnalban szánok rá egy órát. Nem érdekel. Ülünk a körúton, undorító cukros VBK-mámorban. Hát ilyen egy sportember? Egy holnap ZH-zó sportember? A csípős Üllői úti szél majd helyre hoz. Tekerek haza. Helyre hozott. Reggel 4-kor kelés!

(Fotó: Jakab Erna)

Helsingor, Dánia

15 éves vagyok és arról álmodozom, hogy Dániában élek majd. Shakespeare egy zseni és a Hamlet annyira csodálatos mű! Még a monológot is bemagoltam angolul.

25 éves vagyok. És ez még csak félút. Vissza is kell jutni Koppenhágába. Ülök a világítótorony tövében, a komp jön-megy, Hamlet vára áll, a túlparton Svédország. Ő az egyetlen barátom most. Megsimogatom a kormányát, de jó hogy elhoztam. Meg az ebédet is. Megborulnék nélküle visszafelé. Már megint bulgur hallal. Már rühellem, de olcsó és tápláló, már három hete ez van. Jobbára.

(Fotó: Jakab Erna)

Marsaskala, Málta

Hogy én önszántamből öt kilométernél többet? Haha! Szembe röhögném magam nyolc évvel ezelőtt. A korzó tele van. Meleg decemberi este, főleg így futva. Egyenletesen veszem a levegőt. A zene ritmusában szedem a lábam. Egyre gyorsabban. Tudom melyik rész jön. És most a refrén. Sprint. Cikázom az emberek között. Sportot űzök belőle. Utálnak. 

(Fotó: Jakab Erna)

Budapest, Magyarország

Könnyes szemmel nézem a monitorban, ahogy Bulcsú és Pillangója felemelkedik a mozgólépcsőn a fény felé. Én is oda megyek. Még kilenc nap.

(Fotó: Jakab Erna)

Címkék: Utazás , szabadság