Avagy hogyan készítsünk paellát, akárhol is van az otthonunk.
Körülbelül egy éve készítettem életem első paelláját valamelyik magyar gasztroblog receptje alapján. Teleraktam mindenféle zöldséggel, meg persze kolbásszal és rákkal, és büszkén tálaltam életem párjának mint az eredeti spanyol paellát és hittem, hogy én már tudok igazi, spanyol nemzeti ételt készíteni – egészen addig, amíg ki nem költöztünk Málagába :).
De mi is a paella? A spanyolok rizzsel készített egytálétele, amelybe régiónként más zöldséget, más húsfélét raknak.
Igen, most egy recept következik, egy igazi paella receptje, amelyet Málagában, a nyelviskolámban mutatott meg az egyik tanár az érdeklődő diákseregnek.
A spanyol recept így szól 2 főre:
Magyarul a recept (elnézést, ha nem 100%-ban pontos a fordításom :)):
- 200 g kerek szemű rizs (kb. egy nagy bögrényi)
- 2 csirkecomb, darabolva
- 1 liter csirkehúsleves
- 1/4 liter fehérbor
- fél zöld spanyol sütnivaló paprika, fél piros kaliforniai paprika
- fél hagyma
- 2 fokhagymagerezd
- 4 evőkanál paella fűszerkeverék, + sáfrány, ha túl fakó lenne a paellánk
- 2 db paradicsom hámozva és kimagozva
- olívaolaj
- só, bors
- citrom a tálaláshoz
Akkor most jó alaposan olvassátok át a receptet és a mennyiségeket felejtsétek el, ugyanis a paella is pont az az étel, amiből képtelenség keveset készíteni – én legalábbis nem tudok, de nem is baj, legalább másnap is van ebéd. Tehát nem lesz baj, ha egy-két dologból több kerül a paellánkba.
Egyébként mielőtt belefognánk a főzésbe, elmondom, hogy paellát az igazi spanyolok csak és kizárólag ebédre esznek, a turisták tömik tele magukat vacsorára ilyen étellel .
Szóval akkor fogjunk is neki – nem kell félni, egyáltalán nem bonyolult kajáról van szó.
Tehát először is íme a hozzávalók még külön-külön, de egy kupacban:
Fogjuk a vöröshagymát, a fokhagymát, hámozzuk meg, és aprítsuk fel őket. A fokhagymát később fogjuk felhasználni, így azt tegyük félre.
Majd mossuk meg a kétféle paprikát, és aprítsuk fel azokat.
A paradicsomokat hámozzuk meg, magozzuk ki, és szintén aprítsuk fel.
A csirkecombokat alaposan nézzük át, mert sokszor olyan trehány munkát végeznek a hentesek, hogy a csirke szőrös és tollas marad. Én imádom a csirke bőrét, és gyűlölök pazarolni, így inkább centiről centire végigbogarászom a combját, kerüljön az akár plusz időbe.
Elő is készültünk, kezdhetünk főzni.
Elvileg szükségünk van egy paella sütő serpenyőre, de mivel az nekem nincs, így fogom a legnagyobb karos serpenyőm és azt képzelem, hogy paella sütő :).
Szóval hevítsük fel a serpenyőt, majd mehet bele az olaj, és amikor már érezzük, hogy felmelegedett, akkor dobjuk bele a vöröshagymát, és 2-3 perc múlva a paprikákat. (A recept azt írja, hogy előbb a fokhagyma kell a serpenyőbe, de mivel az gyorsan odaéghet, én később szoktam beletenni.)
Hagyjuk a zöldségeket párolódni kb. 5-6 percig, majd jöhetnek a megsózott, megborsozott pipicombok. Nagy lángon pirítjuk őket, hogy kapjanak egy kis réteget. Mikor már a husi sápadt fehérsége kezd sárgulni, mehet rá a fokhagyma és a paradicsom. 5-6 perc pirítás után ráöntjük a bort, és hagyjuk elsisteregni az alkoholt.
Ezután a húsleves 3/4-ét a serpenyőbe öntjük, és lentebb vesszük a lángot (őszinte leszek, én húsleveskockát dobok a serpenyőbe, és azt öntöm fel vízzel). Ekkor megy bele a rizs, amit nem bántunk, nem kavargatunk, csak hagyjuk rotyogni. Én ekkor szoktam belerakni a paella fűszerkeveréket. Nekem pici zacsis van, és két adagot mindig teszek bele.
Amint látom gyöngyözni, megkóstolom, ha úgy érzem, hogy szükséges, utánasózom, sőt, teszek bele egy pici erőspaprikát. Magyarosítok.
Mivel már nem vagyok kezdő sem a főzésben, sem a paella készítésében, így ránézésre tudom, mikor van kész a rizs. Viszont, mivel ez egy recept, így muszáj valami fogódzót adnom azoknak, akik ezt nem tudják. Tehát kb. fél-háromnegyed óra alatt megfő a rizs és így a paella is, de eközben én már gyakran megkeverem - bár a paella lényege, hogy kicsit kozmás legyen.
Ha a husi megfőtt, vagyis a beleszúrt kés simán átmegy rajta, és a rizs megkóstolva éppen kész van, olyan 90%-os, akkor elzárom a tűzhelyet, lefedem a paellát, és hagyom pihenni, érlelődni.
Tálaláskor citromgerezdet adok hozzá, mert az úgy finom – és természetesen málagai sört iszunk hozzá.
Ugye, hogy nem is volt nehéz?!
Természetesen millióegy variációja van a paellának, úgyhogy nyugodtan lehet kísérletezni. Én személy szerint, ha tudok, teszek bele articsókát és zöldbabot is, legyen jó bőséges.
Jó étvágyat, és irány Andalúzia!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!