Ha úgy alakul az életünk, hogy külföldön születik meg a gyermekünk, akkor azon kívül, hogy nem árt, ha beszéljük a nyelvet, muszáj tisztában lenni a terhesgondozás és a szülés helyi sajátosságaival is.
Az előző részben az alapokat írtam le, vagyis, hogy Spanyolországban mi a terhesgondozás menete, hova kell fordulni, mire lehet számítani. Ebben a részben arról beszélek, hogy az utolsó három hónapot követően mi vár ránk a nagy napon.
Mivel a férjem itt dolgozik, ezért volt lehetőségem mind az állami, mind a magán terhesgondozást megismerni. Az biztos, hogy az állami orvosi intézményekben nem szentelnek különösebb figyelmet az embernek, ami azt jelenti, hogy az orvos gyorsan megvizsgál, elvégzi az ultrahangot, a szükséges vizsgálatokat, pár mondatot mond, majd elköszön, még mielőtt a kismamának eszébe jutna őt kérdezni. Ha valamivel kapcsolatban bővebb kifejtést igényelnénk, feltehetjük a kérdésünket, de számíthatunk arra, hogy a válasz nagyon rövid lesz. Erre mondják itt, hogy érdemes magánvizsgálatokra is járni, hiszen, ha biztosítása van a kismamának, akkor azon a jogcímen minden ingyenes. A privát ellátás során a nőgyógyász egyfajta pszichológus is, aki valóban beszélget a kismamával, hiszen fontos számára, hogy ne csak egy jó kapcsolat alakuljon ki a pácienssel, hanem a bizalom is megfoganjon. Ilyen magatartással találkozva nyilvánvaló, hogy magasabb osztályzatokkal értékelik az adott kórházat az ott szülő nők.
Mind az állami, mind a privát orvosi ellátás része a kismama foglalkozás (educación maternal), ami privát ellátásban 6 alkalmat jelent. Az anyukaképző tematikusan van felépítve, vagyis minden alkalommal más témát jár körül a matróna, aki a szülésznő és a védőnő keveréke itt, de például a szülőszoba és a kórházi szoba látogatása is része a képzésnek. Még ha annyira nem is kifogásolhatatlan a spanyol nyelvtudás, ezek nagyon jó alkalmak találkozni más anyukákkal, és felmérni picit az itteni terepet.
Amikor aztán közeledik a nagy nap, gyakoribbá válnak az ún. CTG-vizsgálatok, amikor is nézik a baba szívverését, a köldökzsinór-áramlást. Ha eljön a szülés, akkorra már célszerű kitalálni, hogy állami vagy privát kórházat választunk. Én magánkórház mellett döntöttem, mivel számomra fontos volt, hogy saját szobám legyen, ahol a férjem is bent alhat. Ezt például egy állami kórházban nem tehettem volna meg, ott osztozni kell másokkal is, amit én nem bírtam volna elviselni egy ilyen ritka eseménykor.
Amikor indul a szülés, azonnal irány a sürgősségi, legyen akár állami, akár privát. Viszont államiba csak akkor mehet a kismama szülni, ha megvan az itteni TAJ kártyája (tarjeta sanitaria), vagy legalább egy egyedi számmal regisztrálva van a rendszerben. Ha egyikkel sem rendelkezik, akkor nem fogadják. Egyébként azért is fontos a regisztráció a helyi Centro de Saludban, egészségközpontban, mert ha a magánkórházban esetleg komplikáció lép fel, azonnal az állami kórházba szállítják az anyukát és a kisbabát. Tehát biztos, ami biztos, regisztráljuk magunkat!
A szülést nem fogom részletezni, viszont az fontos, hogy itt hagyják vajúdni az anyukát, nem jönnek ellenőrizni félóránként, hogy mekkora a tágulás, a kismama pedig akkor hívja a matrónát, amikor akarja, ha már nagyon nem bírja cérnával. A matróna az utolsó, kitolási szakaszig ott van a kismamával, kvázi szülésznőként segíti, érzéstelenítőt ad neki, beszél hozzá, támogatja, légzést gyakorol vele, ha kell, egyedül hagyja, de mindvégig ott marad a közelében.
Akár magán-, akár állami kórházban szül a kismama, megnyugodhat, hogy itt Spanyolországban, de legalábbis Málagában a maximális figyelmet kapja meg.
És hogy hogy teltek az első napok a kis jövevénnyel? Hamarosan megírom!
A sorozat további részei:
Gyereket vállalni Spanyolországban - összes
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!