Ha most megkérdezném, hogy mondj egy híres finn filmet, tudnál mondani? Az a vicces, hogy még nekem is kutatni kell az emlékeim között. Előbb ugranak be a karizmatikus finn rendezők nevei, mint a munkáik.
Az első természetesen Aki Kaurismäki, aki a"A múlt nélküli ember" (2002) és a"Külvárosi fények" (2006) c. filmjeivel (csakúgy, mint az összes többivel) a finn csend gazdag világát tette a szavakhoz szokott európai közönség elé.
Aki Kaurismäki a Juha c. némafilmjét mutatja be a MÜPÁban(Fotó: Vilisics Feri 2008.)
Számos komoly tudományos elismerés létezik a világon, és mi – nem tudósok – mégis csak a Nobel-díjat tudnánk említeni, legalábbis én így képzelem. Így van ez a filmekkel is. A Nagydíj Cannes-ban (A múlt nélküli ember, 2002) fantasztikus eredmény, de a pálmát mégis az Oscar viszi, ha egy átlagembert (amilyen én is volnék) a filmvilág legfontosabb díjairól kérdeznénk. Finnországnak pedig van Oscar-díja, még akkor is, ha a filmet a finnek "testvéri ellensége", Svédország jegyzi. A Fanny és Alexander (1982) a svéd Ingmar Bergman filmdrámája, a színészek svédek, nyelve svéd. A díjat a filmben producerként közreműködő finn Jörn Donner vette át, első finnként a finn...azaz filmtörténelemben.
Jörn Donner író, filmrendező, producer és 2015-ig a finn parlament képviselője a finnországi svédek (RKP) képviselőjeként. Gazdag svéd kereskedőcsalád leszármazottja, különféle közeli és távoli rokonsága hatalmas vagyon és meglehetős hatalom felett diszponál. Elég csak az ún. Donner-házat említeni Kruunuhaka tengerparti sétányán. Én is álmodoztam már arról, hogy egyszer egy egész panelház lesz az enyém, és abban minden nap egy másik lakásban alszom majd… De Donneréknak konkrétan egy egész bérház jutott. A személy vagy család itt most nem is lényeges, annál inkább egy család jólétének évszázados kontinuitása, amely Magyarországon is létezett egykor, de a tudjukkik miatt megtört.
Volt szerencsém Donner és családjának három lakásába is ellátogatni, köztük kettő két szomszédos házban van, egy pedig egy szeles, szikla-félszigeten valahol Helsinki és Turku között. Művészről és egyfajta modern-kori arisztokratáról lévén szó nem is meglepő, hogy mindhárom lakás könyvekkel és műalkotásokkal van roskadásig zsúfolva. A magyarok számára az a polcsor lehet érdekes, amelyen a Közel-Keletről és Kelet-Európáról szóló könyveket gyűjtötte, köztük az angolul kiadott “Erdély története” (benne a Helsinki Magyar Nagykövet üdvözletével, 1982-ből) címűt.
Jörn Donner alapvetően népszerű figura, aki soha nem rejti véka alá véleményét, miközben a jó italok és szép nők iránti kitüntetett figyelme is közismert. Ha őszinte akarok lenni, hozzá hasonló kaliberű, jelenleg is élő és alkotó magyar reneszánsz embert nem tudnék mondani. A dél-finn"fjordok" között eldugott tengerparti házukban találkoztam vele, és bevallom, ideges voltam, mert az idős mester nem könnyű személyiség. Ragaszkodik a dolgaihoz, időbeosztása és szokásai egyes vallások szabályrendszereivel vetekszenek, ráadásul ki nem állhatja az idegeneket a házában. Már korán reggel dolgozni kezd a vendégszobák feletti dolgozószobájában, ezért a vendégeknek szigorú"csendrendelet" lép életbe.
Donner fiatalkorában igazi Don Juan volt(Fotó: Vilisics Feri)
A 80 felett járó, hajlott hátú egykori Don Juan ma morózus, de nem udvariatlan, az aktuális hírekkel tisztában lévő ember. Donner többször járt Magyarországon, ezért az ország régi és mai helyzetéről hosszasan diskuráltunk. A téma politikai töltete miatt szokásomtól eltérően ezúttal nem térek ki a részletekre.
Kilátás a Donner-birtokról egy őszi reggelen(Fotó: Vilisics Feri)
Az Amerikai Filmakadémia legjobb külföldi filmnek járó díja Donner egyik belvárosi lakásában Kruunuhakában, Helsinki egy régi negyedében, egy nem különösebben elegáns gangos ház ötödik emeleti konyhájában szakácskönyvek között porosodik. A díjat Ingmar Bergman adta Donnernak, aki producerként vett részt a filmben. Donner az 1984-es díjátadón annyit mondott a pódiumon... Tudják mit? Tessék inkább meghallgatni a 3:10-től.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Vilisics Feri
