Szeretőt tartani nem bűn, de garantált fájdalommal jár. Nem te vagy az egyetlen, akinél ketten is helyet kapnak a szívben. Készülj az ingázásra, a másik utáni vágyódásra, és a lelkiismereted okozta kínzó fájdalomra. Aki egyszer kipróbálta miről is szól ez, meglehet, élete végéig a rabjává válik. Egy valami biztos – soha nem szeretheted őket egyformán: a hazádat és az új otthonodat.
Azt ígérte jobb lesz, de nem így lett
Kapcsolatban élsz már hosszú évek óta. Minden megszokott, már annyira rutinszerű és evidens. Régóta hazudsz magadnak - de legbelül tudod, hogy teljesen belefásultál. Az igazság az, hogy te már akkor örök hűséget ígértél neki, amikor még beszélni sem tudtál. Ő az első szerelmed, de könnyen lehet, hogy nem az utolsó.
A HAZÁD - akitől a nevedet és a szokásaidat kaptad. Életed kiirthatatlan része. Ha elbuktál, zokogtál, és készültél mindent feladni, ő némán tűrte a gyengeséged. Tökéletes kényelem volt ez, 93 036 négyzetkilométernyi komfortzóna.
Aztán jöttek a problémák. Már egyre többször fordult elő, hogy nem tudta megadni neked azt, amire vágytál. Nézeteltérések sorozata és a fájdalmas döntések utáni néma csend. Azt ígérte jobb lesz, de nem így lett. Neked már kevés, ahogy a csendes Duna partot mos, te vízesésre vágysz és háborgó tengerre.
És akkor megfogalmazódott benned egy érzés: “szeretlek, és minden erőmmel azon leszek, hogy ez így is maradjon - de már nem vagy elég nekem.”
(Fotó: Mórocz Ági)
Hogy juthattunk el idáig?
A kapcsolat addig tart, amíg érezzük, hogy hova tartozunk. De még mentegeted magad, hogy nem vagy érzelmi szajha, csak azért, mert egy szép napon valaki közétek állt. Mert van az úgy, hogy a régi már nem elégíti ki a szükségleteidet. Elkezdődik a kaland az újjal, a flört, a tánc, az az egész átkozott huzavona. Ülsz a kanapédon és nem tudod, hogy mitévő legyél. Gyűjtöd a kifogásokat, mellette és ellene. Pedig már tudod: hamarosan eljön a pillanat, hogy önző legyél, hogy a saját érdekeidet helyezd előtérbe. El kell hogy szakadj mindentől, ami a régihez köt.
“Hogy juthattunk el idáig?”
Állsz a reptéren – ahol az újhoz fűződő bódult vak remény és a gyökereidhez kötődő hűtlenség kavarodik benned. Tudod, hogy nem helyes, de mégis olyan bódítóan jó érzés. Vajon ennyire bátor vagy, vagy inkább ennyire felelőtlen? A géped megállíthatatlanul gyorsul a kifutón, és utolsó késdöfésként hasít a szívedbe a pillanat, amikor a kerekek elemelkednek a talajtól. Még visszanézel. Szereted. De már máshol várnak rád. Eléred a repülőmagasságot és az ablakon kinézve a felhők felett már a jövőképedet látod.
(Fotó: Mórocz Ági)
Otthon mindig várnak rád
Hat íme, az új világ: minden más, minden szokatlan. Most ott áll veled szemben a választottad. Van egy rossz hírem, mert ez is benne van a pakliban: lehet, hogy egy olyan büdös nagy pofont kapsz, hogy megszédülsz. Mert ha csak elhitetted magaddal, hogy mindenért a hazád a hibás, akkor te újra a kanapén fogsz kikötni, a fejed pedig az öledben. Mi van, ha te tévedtél? Mi van, ha a szeretőd nem az, akinek gondoltad? És ha te csak hinni akartál neki, miközben hazudtál magadnak? Lehet, nem kérte, hogy itt legyél. De adhatsz még egy esélyt magatoknak, de az is megeshet, hogy tiszavirág életű kapcsolatotok gyorsabban múlik el, mint egy pillanat. Nem lesznek itt érzelmek, nem is baj, tudod már, hogy nem oda való vagy. Ne félj visszafordulni, ha szükséges. Otthon mindig várnak rád.
(Fotó: Mórocz Ági)
Az idő és a távolság megszépíti
De te nem térdelsz le, mert nem azért vagy itt. Tudod miért szerethető az új? Mert imádod azt, aki mellette lehetsz. Imádod, ahogy elkápráztat, lenyűgöz, inspirál és motivál. Nincs itt többé “Gondolkodj a dobozon kívül” – mert a kartonodtól már rég elbúcsúztál a szelektív hulladékgyűjtőben. Megléptél valamit, az ezzel járó összes felelősséggel és áldozattal a nyakadban. Míg szerelmed mindig csak azt hajtogatta, hogy mit nem szabad, addig szeretőd bűnre és cselekvésre csábít. Szabad vagy, látsz, élsz és tapasztalsz. Nincs kötöttség és változnak a szabályok. Minden nap egy kicsit beleszeretsz valami újba.
A dacos gyerekből megbékélt felnőtt lesz. Még a fejedben ott vannak a “mi lett volna, ha...” és az “emlékszel, amikor…” kezdetű mondatok. De szépen lassan ezek is elhalványulnak. Mert a szeretőd nyújtja számodra mostantól az új otthonod. Vele születnek az új emlékek, amíg a szerelmeddel már csak a meglévőt őrzöd, de az is lassan kopik. Ami meg marad, azt az idő és a távolság megszépíti.
(Fotó: Mórocz Ági)
Itthon vagy, és ez most jó
Hetek, hónapok és évek. Az újdonság megbabonázó (hát)szele felgyorsítja a pillanatok múlását, és csak egy születésnap vagy egy karácsony távlatában veszed észre, hogy az élet bizony nem áll meg. Boldog vagy. Rohamosan fogynak az elmédből a kérdések mert folyamatosan megszületnek a válaszok. Már előre tervezel, úgy igazán kezded megismerni, és jól érzed magad vele. Szereted az életet, amit közösen építettetek fel.
Elkerülhetetlen pillanat, hogy rég,i lezáratlan ügyek, vagy a közös hozzátartozók újra össze ne hozzanak téged az elhagyottal. Tudod, hogy csak rövid időtök van egymásra, de jó lesz újra látni. Tudni akarod, hogy van, hogyan boldogul nélküled. Az maradt-e, akinek őrzöd magadban, vagy változott, ahogy ígérte?
Megint a Liszt Ferenc Reptéren vagy, soha nem fogod megszokni. Egy hely, ami megannyi örömteli vagy épp szívtépően fájdalmas pillanatot okoz nap mint nap az emberek számára. Egy vegyes érzelmekkel teli gomolygó felhő kísér fejed felett. Ismerős arcok, egy testvér, egy szülő, vagy egy barát fürkésző tekintete virít ki a tömegből. Repülnek a puszik és egyesítenek az ölelések.
Itthon vagy, és ez most jó.
És itt van ő, újra a nyelveteket beszéled, és újra a talaját koptatod a lábaddal.
Mint a kisgyerek az édességboltban, csak próbálod felfogni amit a szemed lát, mert most minden annyira más, és annyira “hazai”. Ezt az érzést senki nem tudja elfeledtetni veled – te birtoklod őt és ő birtokol téged – ez az a megmagyarázhatatlan kapcsolat köztetek. Falod minden percét az együtt töltött időnek, még ha nem is mindig édes. De most önzetlenül kínálja neked azt, amije van és te szemezgethetsz belőle.
(Fotó: Mórocz Ági)
Mindenütt jó, de a legjobb... A fene se tudja!
Hogyan tovább? Ez valójában csak töprengés, mert te már biztonságban vagy itt is, és ott is. Meg kellett értened, hogy tudnak ők egymásról, és jól elvannak együtt. Igazság szerint, csak te reagáltad túl a helyzetet. Béke van, de mégis háború folyik benned. Az új életed oda köt, a régi meg ide. Most minden annyira jó ott, de akár talán itt is az lehetne. Ez már rég nem arról szól, hogy ki, mivel kápráztat el, a kapcsolataid értékének mutatója, hogy mennyit fejlődsz benne és mit tudsz kihozni magadból.
Szóval meddig mehet ez így tovább? Megtörtél a helyzet alatt most, vagy egy-két évben gondolkodsz? Kialakult a mindent felégető szerelem a szeretőddel, és gyönyörű múltadnak tartod meg a hazád? Vagy még nincs meg az a várva várt katarzis, és várod az érzelmi hullámvasút újabb állomását? Adj magadnak időt, csak vedd figyelembe, hogy milyen rövid idő alatt te magad is mennyit változtál.
Még egy utolsó napod van, hogy bámuld a Balaton kékjén lebegő vitorlásokat; az utolsó estéd, hogy a várost kettészelő Duna hídjainak fényében gyönyörködj. Még egy gulyásleves, még egy sajtos pogácsa, de azt az ischlert már elvitelre kéred, jó lesz az a hosszú úton, visszafelé. Itthon vagy, de otthon már ürítened kell a postaládát, a szomszéd már alig várja, hogy visszaadhassa a kutyádat. A kollégáid gyorsan ráébredtek, hogy fontos része vagy a csapatnak, és bizony le kéne engedni azt a mélyhűtőt, mert indulás előtt már alig bírtad bepréselni a kaját a jég miatt. Eszedbe jut a barátaiddal hétvégére megbeszélt bowling, jó lenne ha most időben odaérnél, mert múltkor sem jártál jól amikor a kijelzőre ők választottak neked nevet. Jó lesz már egy picit otthon lenni, mindentől távol, a saját kis rutinban, abban a bizonyos új komfortzónában. Hiányzik az utca, ahol a laksz, és a kávézó, ahol már ismernek, akárcsak a kisboltban a sarkon. Ez az elvágyás, de az igazi problémád már, hogy mindenütt jó.
(Fotó: Mórocz Ági)
Alázat és őszinteség
Nem bűn szeretőt tartani. Tudnak már egymásról, jól meglesznek ők ketten a szívedben, ha te megfelelő érzelmi intelligenciával tudod kezelni a helyzetet.
Sokan vagyunk ebben a szituációban veled együtt, mindenki más indokkal szállt ki a régi kapcsolatából, és valószínűleg a tervünk is meglehetősen különböző. A döntést egyszer már meghoztuk, innentől kezdve – nagyképűen, de - kijelenthetjük, hogy rutinunk van benne. Egy pontos helyzetértékelés és a megfelelően levont tanulságok tökéletesen fejlesztik az önbizalmunkat. A túlélésed zálogát jelentheti, ha van benned alázat és őszinteség – leginkább magad felé. Nem mindig a helyes válasz a legfontosabb, sokszor a megfelelően feltett kérdés fogja megmenteni a helyzetedet. És addigra a megoldást már tudni fogod.
Kösz mindent, Magyarország! De azért szeretlek...
(Fotó: Mórocz Ági)
Tetszett a cikk? Akkor ezt is szeretni fogod!
Annika Bjørn: Magyar vagyok, de turista
"Biztos vagyok benne, hogy nem csak velem fordul elő olykor, hogy keveredik az itthon és az otthon fogalma egy-egy mondaton belül. Például: „Otthon hagytuk azt, de jó mert itthon van helyette ez.” Amikor újságoljuk valakinek, hogy hazamegyünk három hétre, de majd, ha hazajövünk (vissza ide) akkor találkozunk újra. Ezek a helyzetek mindenkinek ismerősek lehetnek, aki külföldön él. Egy idő után lesz"itthon" és"otthon". Sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hogy hol is van egy migránsnak a haza, hol az otthon. Mi a különbség a haza és az otthon között?"
Geréb Orsoly
Annika Bjørn
Messziről Jött Ember