Mennyit ér egy átlagos reptéri poggyász?

Nem tudom, téged mennyire izgat ez a téma, de én rengeteget repülök (most is épp repülőn írom e sorokat), és ilyenkor mindig átfut az agyamon, hogy miért nem viszi el (értsd: lopja el) senki a feladott csomagjaimat a poggyász szalagnál. Ott keringenek rajta, sokszor 20-30 percig többnyire egyedül, mire az utasok, a poggyász tulajdonosai odaérnek. Könnyű préda, gondolhatnánk.

Talán otthon ez a probléma fel sem merül. Ha viccelni szeretnék, akkor azt mondanám azért, mert otthon ellopják vagy kifosztják azokat, még mielőtt a szalagra érnének. Ki ne emlékezne a nagy botrányt kavaró régi ferihegyi belső poggyászlopási ügyre? Komolyra fordítva a szót: Magyarországon és Európában a repülőtereken a poggyászokat egy, a várakozóktól – azaz a külvilágtól – jól elkülönített és megközelíthetetlen helyen várják tulajdonosaik, az utasok. Logikus tehát, hogy ez nem egy óriási probléma. Nemúgy az USA-ban.

Itt a poggyász szalaghoz bárki hozzáférhet. A poggyászok, legalábbis a helyi (domestic) járatokon ugyanoda érkeznek, ahol az utasok hozzátartozói várakoznak. Azaz nincs semmiféle elkülönítés. Gyakorlatilag tehát akárki leparkolhat a szemközti repülőtéri parkolóházban, átsétálhat az érkező járatok szintjére, levehet egy csomagot a szalagról és máris távozhat vissza a kocsijához. Több esetben az ajtó és a poggyászok közötti távolság nem több mint 4-5 méter. (lásd alábbi képet, amin bár nem olyan jól kivehető, de talán látszik, hogy a szalag végétől pár méterre, az ajtón túl már a parkoló utcája van)

Poggyász szalag Amerikában(Fotó: PrehryFarkas)

Parkolással együtt nagyjából két perc alatt megvan a zsákmány. Talán a legkönnyebb és legrizikómentesebb lopások egyike ez. Ugyanis ha a tulaj ne adj Isten épp akkor érkezne és megveregetné a tolvaj vállát, hogy az övé a csomag, amivel próbál kisétálni, akkor csak játszani kell a hülyét, miszerint csak összekeverte a csomagot az övével. Elvégre megesik az ilyesmi. Valljuk be őszintén, olyan egyformák a bőröndök, hogy nem is csodálkoznánk, ha valaki levenné a miénket a szalagról. Én is vettem már le másét véletlenül, ennek ellenére még sosem jött oda hozzám senki lopással vádolva. De ha ez valóban ilyen egyszerű, akkor miért nem hallunk ilyen lopásokról Amerikában?

Az biztos, hogy mindenkit jól megtanítottak arra, hogy semmilyen értéket ne tegyen a becsekkolt bőröndökbe, így valószínűleg a rizikó-jutalom arány nem olyan kedvező. De hogy gondolkodik a bűnelkövető erről, ha egyáltalán tesz ilyet? Vajon összeveti-e a különféle lehetőségeket és mérlegel? Tegyük fel egy pillanatra, hogy van annyi esze és mérlegel. Tudom, elég merész feltételezés, de játsszunk el a gondolattal. Milyen nyereménnyel kecsegtet (és veszéllyel jár) mondjuk egy kis bolti vagy egy benzinkúti rablás összevetve egy leemelt poggyász tartalmának értékével és a vele járó lebukás esélyével?

(Fotó: newbigblog.com)

Hát akkor nézzük a tényeket, bár pontos adatok és igazi összehasonlítás a fenti tettekről nem létezik. Az USA-ban, ha a statisztikáknak hinni lehet, akkor 27 millió bolti tolvaj van, azaz szinte minden tizedik amerikai, összesen 35 millió dollárnyi értéket rabol el naponta a kisboltokból. Igen, naponta. Döbbenetes szám. Az így eltulajdonított értékek átlagos értéke lopásonként viszont csak kettő és kétszáz dollár között mozog, vagyis nagyon alacsony az itteni átlagkeresethez képest A statisztikák szerint ellenben csak majd minden ötvenedik ilyen tolvajt fogják el, és ha ez utóbbi meg is történik, akkor is csak minden másodikat tartóztatja le a rendőrség. A másik gyakori bűncselekmény a benzinkúti rablás vagy elhajtás fizetés nélkül (drive-offs), ami már egy kicsit árnyaltabb képet mutat. Vannak töltőállomások, ahol kétszer, háromszor is történik ilyen eset egy héten, de az átlagos kár csak ötven dollár körüli, a maximum érték 100 dollár. A tulajdonosok, csak nagyon ritkán jelentik az eseteket a rendőrségnek. Tehát ezek a népszerű (értsd: pitiáner) lopások kis nyereményt ígérnek, viszont a (relatív) rizikó is kisebb. De hogy viszonyul ez az arány a repülőtéri poggyász lopásokhoz?

Nézzük először a biztosítók szemszögéből, mert érdekes az adat. A légitársaságok - bizonyos nagy értékű tárgyakat nem számítva és így azokat nem is biztosítva - még így is elég sokat fizetnek az eltűnt, vagy ellopott becsekkolt poggyászért. A maximális kompenzációs érték 3,300 dollár per poggyász, ami azért nem kevés, valljuk be. Most már csak az a kérdés, hogy ez a nagyságrend vajon köszönőviszonyban van-e a poggyászok valós tartalmának értékével. És vajon igaz-e az a közhiedelem, hogy nem érdemes lopni őket, mert a feladott poggyászokban úgysincs semmi érték? Tele van ruhával, ami nem elég vonzó jutalom egyik tolvajnak sem. Gondolják sokan. Talán tévesen.

Erre nézve nem találtam amerikai adatot, de itt van egy érdekes angol adat egy felmérésből, ami szerintem nem áll messze az amerikai valóságtól. Sőt, megkockáztatom, az amerikai übereli ezt. Bár igaz, hogy az angolok a nyári átlag utazó szokásait mérték le, valószínű, hogy Amerikában a floridai vagy a kaliforniai belső úti célok esetében a helyzet ugyanez. És nemcsak nyáron, hanem az év szinte minden napján. Eszerint az angol jelentés szerint egy feladott poggyász értéke elérheti a 2,500 angol fontot is (≈900 ezer forint). Az átlagos csomag tartalmának értéke “csak” 1,500 font volt a felmérés szerint. (lásd alábbi táblázatot az átlagos poggyász tételes tartalmáról és azok átlagos értékéről).