"A nő a biológiai értelemben vett nőnemű felnőtt ember elnevezése, szemben a hímnemű felnőtt emberrel, a férfival."
Nemzetközi Nőnap. Az emberiséget úgy általában nem tartom nagyon sokra, de a nőkkel külön nincs különösebb bajom. Írom ezt úgy, hogy odakint, a média nagyszínpadán Müller Péter azzal borzolja az idegeimet, hogy rosszul szeretem (nemcsak én, de minden férfi) a nőket, zsarnokként ülök a nők fején és még ha azt is hiszem, hogy nem - hát dehogynem!
Ebből fakad, hogy jobban teszem, ha befogom a számat, mert egy önjelölt szobafilozófus/pszichológus, vagy Osho, vagy a bükki füvesember (credits to Dávid a kőember blogról), vagy a Pilisi Szívcsakra titkát egyes-egyedül ismerő tisztánlátó úgyis kiforgatná a szavaimat. Ezen a szép (tegnap havazott majd az egész mély latyakká lett) márciusi napon van a Nemzetközi Nőnap, amikor a férfiak egy része őszintén, másik része hivatalból erősen gondol a nőkre. A férfiak amúgy sokat gondolnak nőkre (több infó a Kensey Intézettől), de ma egyfajta tágan értelmezett, mégis egyoldalú Valentin-napként MINDEN nőt szeretni lehet, legalább egy napig. Jól van ez így, kicsit nyálas, de legalább van benne rendszer.
Finnországban nagyra tartott érték az egyenlőség. Noha vannak északi törekvések arra, hogy a nemi identitást kiemeljék a nevelésből, a gyermekeket - Finnországban legalábbis - továbbra is a nők szülik.
Nőnapi klasszikus 1.: hóvirág(Fotó: Flickr/Richard Seely)
Baljós árnyak
Néhány sötét emléktől a mai napig nem tudok szabadulni. Általános iskola, 3/A. A táblán krétafelirat, aszongya: NEMZETKÖZI NŐNAP Március 8. Izzadt markunkban piaci hóvirágokat szorongatva, sorba rendeződve állunk a tábla előtt. A jelre várunk, csak fiúk. A lányok velünk szemben, mint egy másik bolygó szülöttei. Várakozással telve bámulnak, némelyik arcán gúny, másokén büszkeség ragyog. Öröm, meghatódás? Ugyan.
Arról ugyanis nem sok szó esett, hogy a lányok, ezek a kollektíven levegőnek nézett hosszúhajú, furcsa lények milyen értelemben álltak összefüggésben az anyákkal és nagyanyákkal? Akkor az osztályteremben minden korábbinál jobban kirajzolódtak az erővonalak: ők és mi.
A tanárnő vezényelt, mi fiúk pedig meneteltünk a gyűlölt ellenség (A Lányok!) felé, virággal a kézben. A katonák is így menetelhettek Borogyinónál, elfogadva a megváltoztathatatlant, fejet hajtva egy nagyobb akarat előtt. Így mentünk mi, leszegett fejjel a lányok felé valami homályos cél érdekében, miközben a valódi cél a túlélés volt (majd a szünetben foci és felejtés!).
A virágot nyújtó kezet nem a mi akaratunk, hanem a tanár akarata mozgatta. Az elmotyogott "boldognőnapot" a tanár mondta rajtam keresztül. Az ekkorra már elfonnyadt hóvirág a kézfejemre csuklott, a lány kezébe átérve feje aláhull, és vége. A virág esszenciája a szépség, fonnyadt virág egyenlő a semmivel. Hát, legalább ennyi elégtételt vehettünk, hogy a lányok kaptak is meg nem is virágot.
Nőnapi klasszikus 2.: szegfű(Fotó: Flickr/Matty Ring)
A klónok támadása
A fiúk (a későbbi férfiak) ilyetén nyilvános, rendszeres nevelése, csituló amplitúdóval ugyan, de még nyolcadikig kitartott. A gimnáziumban aztán bekövetkezett a téboly, és a csajok kamatostul visszakaptak mindent: a fiúk maguktól vettek virágot! Napóleon kora helyett a lovagok kora köszöntött ránk, és piros szegfűkkel a kézben, ragyogó pattanásokkal a homlokunkon galoppoztunk a lányok elé, akik szerintem a pokolba kívántak minket, kis szarosokat, mert nekik az egyetemista fiúk tetszettek.
Az ébredő erő
Azóta eltelt pár év. Tapasztalat, hogy a finn nő nem is biztos, hogy érti, hogy mit akar a férfi. Mármint, biztosan akar valamit, azért hozza. Vagy tett valamit, amiért most az ő bocsánatáért kuncsorog. Mert a finn nő nem feltétlenül úgy tekint magára, mint egy hercegnőre, akit tenyerükön hordoznak a férfiak. Van neki lába, tud járni.
Akármi is legyen az ok, a finn nőnek a csoki jobb választás, azt kell mondjam.
Az egyenlőség jegyében ezúton kívánok mindenkinek remek, derűs napot!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Vilisics Feri
