A kis kacsa története, aki tényleg elment Lengyelországba

Ez egy rendkívül lelkes beszámoló lesz, mert egyszerűen imádom Zakopanét. Sőt, egyenesen szerelmes vagyok belé. És már most utálom írni ezt a cikket, mert szívem szerint azonnal indulnék vissza. A lengyel kisváros ugyanis az egyik legjobb hely, ahol valaha jártam. Ha lenne (márpedig van!) kedvenc helyeim a világban listám, akkor Zakopane ott lenne az első háromban (ott is van!). Hegyek, erdők, tél, hó, szerpentinek, sajt, zloty, pokoje, noclegi, hóember, hóangyal. Elmondom és meg is mutatom nektek, mitől annyira király hely Lengyelország legdélebbi városa. Úgyhogy akkor szevasztok és induljon a nóta.

Kezdjük azzal, hogy Zakopane rohadtul közel van Magyarországhoz A lenti térképen például csak 4 centiméter, de a valóságban sem lehet sokkal több ennél.

Mégis. 321 kilométer. Budapesttől ezt nagyjából hat és fél óra 70-90 km/h-s átlagsebességű kocsikázással lehet letudni. Oda-vissza egy telitankkal megoldható a kirándulás, ha nem bóklászunk Zakopanéban túl sokat. Ha mégis, az sem gáz, mert egyelőre még olcsóbb a benzin a lengyeleknél. Eleve sajátítsuk el nagyon gyorsan a hetvenes szorzótáblát, mert az én utam idején és a cikk írásakor is még 1 lengyel zloty = 70 magyar forint. Hát mennyivel jobb bosszankodni az utazás közben azon, hogy bezzeg a lengyeleknél ez meg az csak ennyi és annyi, nem?

No, de akkor induljunk el. Mivel hosszú útra készülünk, egy alapos mosdással tiszteljük meg jövendőbeli utastársainkat, akikkel órákon keresztül zötykölődünk majd Lengyelországig.

"Kis kacsa fürdik..."

Egy barna tóban, ami a történet szempontjából lényegtelen(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

Mester, nézzük meg a képet valami filterrel. A tónak feketének kellene lennie, barnáról szó sincs a dalban. Értem én, hogy valóság, meg őszinteség, meg ilyenek, de ez itt a média.

"...fekete tóba'..."

Egy teljesen másik tóban, ami fekete(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

Na, így már mindjárt más. Köszönöm, Mester.

Szóval Zakopane az a hely, ahova megérkezel áprilisban tavaszolni egyet, de azért nem árt, ha van sapka-sál-kesztyű a bőröndben.Az őslakosok szerint nagyjából május 20-ig ugyanis bármikor kialakulhat egy néhány napos spontán tél. Így esett meg ez velem is. Hiába volt az érkezés másnapján ragyogó, 6 Celsius fokos tavasz, két nap múlva már meg is jött a cudarság, hóesés, miegymás. Mondjuk én pont ezért (is) jöttem, úgyhogy csak ne sírjon a szám (csőröm).

"...anyjához készül..."

Ideális idő kacsáskodásra(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

A hóesésre később majd még visszatérek, de előbb az útról. Akkor vagy jó nyomon, ha Budapestről Vác felé indulsz el és utad során ezeket a városokat érinted, miután átértél Szlovákiába: Sahy, Zvolen, Banská Bysrica, Ruzomberok, Donovaly, Dolny Kubin, Suchá Horá. Utóbbi a szlovák-lengyel határváros, ahonnan már meg is érkeztél Lengyelországba. Az első lengyel kereszteződésnél jobbra tarts és addig mész, amíg Zakopanéba nem érsz. A városba érkezve nem árt, ha tisztában vagy néhány alapvető kifejezéssel, amikbe úton-útfélen bele fogsz botlani:

Pokoje = szobák. - Az egyik leggyakoribb útszéli felirat, tulajdonképpen a helyi "Zimmer frei!". Mondjuk nem egészen világos, hogy a külföldi népeket hogyan akarják becsalogatni a házakba, mert azért valljuk be, a pokojéra kevesen ugranak világszerte..
Noclegi = szállás. Ugyanaz, mint a pokoje, csak választékosabban. Nem ritkán előfordul a pokoje és a noclegi is egy táblán, de hogy mi lehet a kettő között a különbség, azt fedje örök homály.
Serki = sajt. Zakopane környékén aki nem szobakiadásból él, az biztosan sajtot árul. Mindenhol. A főutcán, az autóút mentén, az üzletekben, a piacon, pult alól és pult felett. Nagyon komoly sajtozás folyik errefelé.
Dziękuję = köszönöm. Ezt nem látod sehol kiírva, neked kell néha használni. Körülbelül ez az egyetlen szó, amivel esélyed van valamilyen kommunikációba bocsátkozni a helyiekkel, mert az idegen nyelvekkel hadilábon állnak. A bennfentesek szerint a lengyelek beszélnek angolul, csak szégyellik. Ilyet...

"...Lengyelországba..."

Kacsa vs. kocsi - csak két magánhangzó az eltérés(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

Ha már eljutottál Lengyelországba, akkor érdemes egy napot rászánni egy krakkói kirándulásra is. Ez Zakopanétól kocsival mintegy 120 kilométeres út lesz. Ha nem vagy Krakkóból expert, akkor érdemes elolvasnod ezt a cikket: Egy hétvége Krakkóban - Minden, amit muszáj látnod a városban. Ezekhez esetleg még hozzátenném, hogy a külvárosban mindenképpen ugorj be a Carrefourba, ahol elképesztő a választék, és kiválóan lehet vele villantani otthon a haverok előtt, hogy ja, te már olyanban is voltál, nem nagy szám. Hardcore versenyzőknek a hipermarket szomszédságában elhelyezkedő Cinema Cityben ajánlott program lehet mondjuk a Star Wars aktuális része lengyel alámondással. Igen, jól tetszik olvasni. Nem szinkron, hanem alámondás. Errefelé ugyanis ez a divat. Meg a sárkány és a pápa.

Többnyire nem együtt, de aztán ki tudja. Nem véletlenül pörögnek ezen a krakkóiak egyébként: II. János Pál 1938-1978 között itt élt, tanult és dolgozott, konkrét turistaútvonalak vannak a városban, melyek az egykori pápa életútját követik végig. A sárkány pedig azért fontos, mert a legenda szerint a Visztula folyó partján egy barlangban élt egy példány és tizedelte a környék élőlényeit. Aztán persze pórul járt. Emlékét pedig manapság már egy szobor őrzi a Wavel-dombnál, ami ötpercenként tüzet okád a szájából. Nem aprózták el.

A sárkány egyébként mindenféle színben, formában megvásárolható (pólón, bögrén, kulcstartón, hűtőmágnesen vagy bármin), és a különféle pápás termékekkel sem fukarkodnak Krakkóban.

"...síkos a talpa..."

Út a Gubalówkára(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

De kit érdekel Krakkó, ha ott van nekünk Zakopane? És a Gubalówka. Ami 1123 méteres magasságával itthon már hegy lenne, a lengyelek azonban csak dombnak csúfolják. És úgy járnak fel a tetejére, mint a budapestiek siklóval a várba. Ezt amúgy a fenti képen is láthatod. Ebből a csarnokból indul a kis zöld felvonó, ami pikkpakk felér a csúcsra. Ahol egyébként minden van, ami szem-szájnak ingere:, úgymint:

Sajt - ahogy mondtam, ez mindenhol van.
Kürtős kalács - magyarul, ékezetekkel, két helyen is legalább.
Magyar turisták - főleg hétvégén, akik természetesen kürtős kalácsot vesznek, érthetetlen módon.
Itt a piros, hol a piros - tolják a játékot ezerrel, mindenféle verzióban. Nem a magyarok, még mielőtt bárki azt hinné.
Lovak - Zakopanéban ahol turista van, oda ló is kell.
Télvíz idején hó és ebből kifolyólag szánkózás, síelés, snowboardozás.
Hütték - fából készültek, télen nagyon hangulatosak, tavasszal pedig inkább nevezzük őket éttermeknek.
A világ legjobb vállalkozása ever - ami nem más, mint egy fickó, aki egy kis bárányt simogat. Néhány zlotyért cserébe a kezedbe nyomja a bárányt, amivel csinálhatsz pár közös fotót. Amíg te rajta vagy a "de édes a barika!" csodán, addig ő egy gombaszerű faizébe (később kiderült: mogyorótörő) pillanatok alatt belevés egy általad kért szöveget (vigyázat, csapda: külföldiül nem beszél!) és már mehetsz is utadra bárányszagúan, egy vésett valamivel. Tudtad követni? Én nehezen. És ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el sem a mutatványt, sem a szolgáltatásért kígyózó sorokat.

Ebből a szögből majdnem akkora vagyok, mint egy hegy(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

Itt gyorsan meg is borítanám a cikk koncepcióját, mert ezt a képet sehova nem tudnám beszuszakolni, viszont kihagyni meg kár lenne. Ez lennék itt elöl én, a Gubalówka tetején, kb. 1123 méter magasan, a háttérben lévő csúcsok átlagosan plusz egy ezressel feljebb vannak még. Na, húzzunk innen lefelé, vissza a városba, egyenesen a Krupówkira, ami kábé a zakopanei Váci utca.

"...magos a sarka..."

Kacsa vagyok a hegyről, lejöttem én egyből(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

Ahogy leérsz a dombról, megérkezel a piacra. Itt izomból tolják a mit? Úgy van: a sajtot. De mint az állat. Némely árusok az első véletlenül édes anyanyelven elejtett szó után már mondják is a kínálatot magyarul: kecske, tehén, birka - szinte tökéletes kiejtéssel. A helyi specialitás ugyanis az oscypek, egy speciális formájú és ízvilágú sajt. Árfekvését tekintve az egy falásnyit már 1 zlotyért hozzánk vágják, ugyanez a méret helyben grillezve, lekvárral 2.5 zlotyt kóstál, a durván negyedkilós verziók 7-10 PLN között kaphatóak, a még ennél is nagyobbak pedig 20-25 zlotyért elvihetőek. Bár nem szeretem a sajtot, de a többiek azt mondták, hogy a grillezett, lekváros verzió valami isteni. És hát a hangja, miközben rágják... Mintha egy marék befőttesüvegre való gumit fogyasztanának. Mutatom grillezve, a lekvárt mindenki képzelje a tetejére:

Sajtos kacsa(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

Ehhez állítólag érdemes kipróbálni a másik helyi, lengyelországi specialitást, a golonkát. Nem tudom, nem vagyok húsevő kacsa, így csak a többiek elbeszélésére tudok támaszkodni. Ez nagyjából megfelel a magyar csülöknek, csak grillezik, Mustárral ajánlott a kipróbálása, a ketchuptól mindenki óvakodjon: Zakopanéban ennek a szósznak egészen konkrétan paradicsomleves-íze van. Készült közös fotóm a golonkával is::

Nem kacsa: a golonka finom(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

"...fordulj ki, fordulj ki, aranyos Mariska."

Laza áprilisi havazás Zakopanéban(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

Ahogy átrágtad magad (szó szerint) a piacon, kezdődik is a Krupówki utca, ami a helyi menőzés színtere. Aki számít, az itt van, a többiek meg az utca két oldalán na mit árulnak? Persze, hogy sajtot. Olyan 40 méterenként nagyjából. Ezen felül van itt minden, a nettó parasztvakítástól (7D mozi - az mi?), a lehúzós éttermekig (nem nevezzük nevén a Pstrag górskit, ahol úgy tette el a pincér a visszajárót, hogy egészen egyszerűen vissza sem adta) az elmaradhatatlan amerikai gyorséttermekig (McDonald's és Subway biztosan). Mindezt még áprilisban is olykor (ahogy a mellékelt ábra mutatja) termetes hótakaró fedi be, de olyan, hogy a látványtól és a hangulattól azonnal nekimennél az erdőnek egy megfelelő fáért és már lélekben csomózod a karácsonyfa égőinek kábelét. Aztán ha elillan a hó, akkor tavasszal marad egy nem túl tolakodó lószarszag, ami diszkrét válaszfalat képez a turisták és a nekik mindent eladni igyekvő kacatárusok (faragvány, bögre, kamu sportcuccok, kerámia, ja, meg sajt) közé, ezzel is megóvva a pénztárcák tartalmát. Amit egyébként ilyen tételek terhelnek utunk során, csak hogy az életben maradáshoz legfontosabb tételeken gyorsan végigmenjünk:

1 liter 95-ös benzin: 4.20 PLN (294 HUF)
1 óra parkolás a belvárosban: 3 PLN (210 HUF)
30 perc parkolás a Tesco mellett: 0.50 PLN (35 HUF)
1 éjszaka, 3 csillagos panzióban reggelivel: 198 PLN (13.860 HUF)
1 palack másfél literes ásványvíz: 1.5 PLN (105 HUF)
1 db 42 cm-es négysajtos pizza: 27 PLN (1890 HUF)
3 fogásos ebéd a belvárosban, 2 fő részére: 90 PLN 6300 HUF)
1 db közepes méretű, kb. 25 dkg-os juhsajt: 8 PLN (560 HUF)
1 doboz hasmenésgátló tabletta: 19 PLN (1330 HUF)
1 db sárgarépa, hóember építéséhez: 0.5 PLN (35 HUF)

Egyébként Lengyelországban Zakopane kifejezetten drága helynek számít. Egyébként...

"Lengyel mondja, szép kis menyecske, öleld, csókold, akit szeretsz, kapd be!"

Saját kezeimmel építettem ezt a hóembert. Oh, wait! Nincsenek is kezeim...(Fotó: Kis Kacsa & Co.)

A fenti hóemberkét nap intenzív havazás után készült, rögvest egy szabályos hóangyal után. Hogy ne csak mindig magamat futtassam, itt van néhány kép Zakopanéról hóval és hó nélkül, hogy könnyebben átérezzük a város hangulatát: