Indonéziában a harmadik napon a nedvesség miatt teljesen bedöglött (az amúgy rohadt drága és alig 4 hónapja vásárolt) laptopom, másnap beleejtettem a mobiltelefonomat a tengerbe (az is pont új volt), majd szintén elromlott a nálunk lévő plusz mobil is, aztán teljesen tönkrement az egyik töltőnk. Bevallom még sírtam is (és nem csak egyszer), ennek ellenére az indonéziai tartózkodásunk természetesen fantasztikus volt. Nézzétek csak ennek a két képnek a hangulatát:
Na igen, szerintem itt történhetett meg a baj, bár a nedvesség nem haladta meg az Apple által ajánlott maximális szintet! Igen, kivittem a laptopot a teraszra, hiszen a háromhetes szabadság második és harmadik hetében dolgozni szerettem volna, meg blogolni is, meg a Hello Magyaroknak is írni. Nem sikerült. Ellenben nagyon kikapcsoltam az alatt az egy hét alatt, amit Indonéziában töltöttünk el.
Teljes relaxálás a parton lévő teraszon(Fotó: Laslavic Tímea)
Indonéziát szinte mindenki dícséri, és szerintem jogosan. Talán soha ilyen érdekes emberekkel nem találkoztunk eddig a szabadságaink során, mint most itt. Az egyik legjobb dolog az utazásban pedig szerintem éppen az, hogy megismerhetsz más kultúrákat, másmilyen embereket, másmilyen ételeket és italokat. Persze a természet változatos szépsége vagy egy-egy város építészeti stílusa is vonzó, de mondjuk ezeket meg lehet nézni az interneten vagy egy dokumentumfilmben, ellenben a direkt és személyes kapcsolatokat megtapasztalni egészen más dolog. Ázsiában meg tényleg nyitottak az emberek és könnyen szóba lehet elegyedni velük. Ha meg nincs közös nyelv, marad az egymásra mosolygás, és ez is nagyon fontos kontaktus.
Hello Kitty azért mindenhol ott van a világban(Fotó: Laslavic Tímea)
Mivel mi általában olyan helyeket keresünk, amelyek nem annyira felkapottak, most is egy olyan szigetet választottunk ki, amely kevésbé ismert. Ez pedig a Riau Islands térség és szigetcsoport egyik szigete, a Bintan sziget volt - azon belül is Teluk Bakau falu. Komppal érkeztünk Szingapúrból, a Tanjung Pinang nevezetű kikötővárosban szálltunk partra a szigeten, majd onnan taxival kerültünk át a sziget másik oldalára, ahol a szálláshelyünk volt.
Bintan szigete Szingapúrtól kb. egyórás hajóútra van, onnan is érkezik a legtöbb turista. A Riau Islands térség és szigetcsoport legnagyobb szigete és mindössze tíz kilométerre fekszik a Batam szigettől, amely fontos ipari központ. Történelme a III. századik nyúlik vissza és az idők során volt kínai, brit és dán gyarmat is. 400 ezer lakosa van és márciustól novemberig érdemes meglátogatni, amikor száraz az éghajlat. Vannak jól kiépült részei is, fancy szállodákkal és resortokkal, de mi egy kevésbé ismert részén voltunk, bár tőlünk nem messze is voltak felkapott és drága szálláshelyek, például a Bintan Agro Beach Resort vagy a Trikora Beach Club. Nagy fejlődésben van a hely és a jelek szerint hamarosan nem lesz már annyira ismeretlen. Talán annyira varázslatos sem - attól függ, hogy nézzük.
Ezek is szálláshelyek(Fotó: Laslavic Tímea)
Amikor nekünk Bintanra esett a választásunk, két fő szempontot tartottunk szem előtt: legyen közel Szingapúrhoz (mert oda repültünk) és ne legyen zsúfolt. Ráadásul itt bukkant rá a férjem egy olyan szálláshelyre, amely végleg meggyőzött: oda kell elmennünk. Megkérdezte, készen állok-e arra, hogy úgy lakjunk, mint a helybéliek? Hogy kipróbáljuk milyen az egyszerű lét, modern komfort nélkül; szeretném-e megtapasztalni? Legyen – mondtam, egyszer mindenképpen érdemes. Most utólag azt tudom mondani, hogy tényleg megérte, de egy alkalom nekem elég is volt. Nagyon bejött, de huzamosabb ideig nem tudnék így élni.
Mikor kicsit tátva maradt a szám a szálláshely láttám, a férjem rögtön megjegyezte:
- De hiszen mondtam, hogy nincs légkondi meg ilyesmi.
- Jó, jó, de arról nem volt szó, hogy mennyezet sincs! :))
Na de ki ez a Michel, a mi elragadó francia vendéglátónk? Egy volt francia főszakács, aki a szülőhelye elhagyása után nem kevesebb, mint 20 évet élt AZ ÓCEÁNON - majd Indonéziában telepedett le, ahol feleségül vette az elragadó Amie-t, akivel hagyományos esküvőt tartottak, melyhez szükség volt a feleség vallásának a felvételére is a férj részéről. Nézzétek meg a linkeket, nem fogtok csalódni.
Michel, a vendéglátónk mindig mosolygott(Fotó: Laslavic Tímea)
Már az első pillanattól kezdve világos volt, hogy nagyon jól ki fogunk jönni. Amikor megérkeztünk, csak a felesége fogadott. A férje épp Jakartában van - mondta, és mi azt gondoltuk, valószínűleg valami elintéznivaló miatt. Amikor hazajött és megismerkedtünk, elmondta, hogy jazzkoncerten volt. Lévén hogy mi is rajongói vagyunk a jazznek, egyből volt közös téma. Ráadásul egy kubai zenész, Arturo Sandoval koncertjén járt, mi pedig éppen kubai Cohiba szivart hoztunk neki ajándékba. Micsoda véletlen!
Ez a hangulat kísérte végig amúgy indonéziai tartózkodásunkat: a teljes relax, a hosszú beszélgetések, séták a szinte teljesen üres tengerpartokon - ez az, amit szeretünk. Amikor nincs nyüzsgés, nem tapossák egymást az emberek. Kora reggel, amikor nem volt még hőség, bejártuk a partokat. Délben mindig megébedeltünk a "kedvenc éttermünknek" becézett teraszon, amelyről ha képet küldtünk az otthoni barátoknak, erős csodálkozást váltottunk ki belőlük. Aki járt már Ázsiában, az tudja, hogy van ez, a többieknek viszont erős sokk, miként néznek ki ezek az utcai kifőzdék: szegényesek és mocskosak. A kaja viszont a legtöbbször nagyon jó!
Megfizethetetlen ez a fajta szabadság és csend, amit mi Indonéziában megtapasztaltunk. Ennyire nem kapcsoltunk ki talán soha - fantasztikus nyugalom volt a szigetnek ezen a részén: ha dél felé, ha észak felé vettük az irányt a tengerparton, alig találkoztunk turistákkal. A kifőzde is egy csendes hely volt, délben, ebédidőben meg este, vacsorakor azért természetesen tele volt, de a hangulat akkor is kellemes volt. A falu utcái is nyugodtak és csendesek voltak, csak az iskolások zsivaja zavarta meg néha. Kirándulni nem mentünk, bár akárcsak Malajziában, itt is kínáltak szentjánosbogárleses kiruccanást, illetve meg lehetett nézni a mangrove erdőket. A mi választásunk egy kelongra esett: a Bintan Black Coral halászainál tett látogatás, a horgászás és a vacsora, valamint a halászlakon eltöltött éjszaka egy olyan élmény volt, amit soha nem felejtünk el. De erről majd a következő részben!
A sorozat további részei:
Három hét alatt három ország Ázsiában – összes
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Harmincz Rita
Laslavic Tímea
