Ugorj át Horvátországból Velencébe!

Olaszország eléggé ismeretlen még számomra, hiszen csak Velencében jártam eddig. Éppen csak, hogy megkóstoltam azt is – hogy úgy mondjam. Mindössze egy fél napot töltöttünk el ott. Horvátországból, Medulin-ból ruccantunk át az olasz városba egy egynapos hajós kirándulás alkalmával. Nagy élvezet volt az egész, úgy, ahogy volt.

Már többször nyaraltunk az Isztriai félszigeten (nagyon szeretjük Horvátországot a férjemmel) és ezért épp ideje volt egy kicsit változtatni is a programon: ezért 2012-ben úgy gondoltuk, kipróbáljuk a hajós kirándulást Velencébe. Lépten-nyomon kínálták reklámjaikon a helyi turisztikai irodák. Ráadásul mázlisták is voltunk: szinte féláron kaptuk meg a két jegyet, ugyanis annyit gondolkoztunk azon, melyik nap is tegyük meg az utat, hogy végül egy hirtelen elhatározással záróra előtt 15 perccel tértünk be a kiszemelt irodába. Még volt két hely a másnap reggel induló hajóra és akcióban kínálták őket.  Azt hittük szerény kirándulás lesz, ám amikor kora reggel Póla kikötőjében megláttuk, micsoda katamaránnal fogunk utazni, nagyon megörültünk, különösen a párom, aki azt mondta, nagyon régen szeretett volna már ilyennel utazni. (Én szégyenszemre akkor hallottam először ilyesmiről.)

A katamaránunk(Fotó: Laslavic Tímea)

Csendes volt az Adriai-tenger, nem voltak nagy hullámok. De a szokásosnál lassabban kellett haladnunk, ugyanis egy nagyon forró nap volt. Több, mint 20 fokos volt a víz és állítólag emiatt nem mehetett a szokásos sebességgel a katamaránunk, az Adriatic Jet. Sebaj, mi élveztük nagyon a hajókázást, nézelődtünk az ablakon keresztül, bent kellemesen hűvös volt a légkondinak köszönhetően, időnként pedig felmehettünk a teraszra is, hogy mélyen magunkba szívjuk a friss (és forró) tengeri levegőt. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

Az út alatt az idegenvezető szinte folyamatosan beszélt: angolul, németül, oroszul ecsetelte Velence történetét, a főbb látnivalókat, valamint a hasznos tudnivalókat. A minél nagyobb számú extra csomag eladása érdekében azonban mindenáron arról akarták meggyőzni a turistákat, hogy ha nem velük látogatjuk meg a várost és nem rajtuk keresztül vesszük meg az ebédünket, éhen, sőt szomjan is fogunk halni Velencében. Folyamatosan visszatért a témára:  dugig van minden étterem, egy pohár vízért is sorba kell állni, el fogunk tévedni stb. Mi nem ijedtünk meg és nem vásároltuk meg az extra (és borsos árú) csomagot, mivel a férjem már kétszer is járt korábban a városban és ismerte a terepet. 

Érkezés a velencei lagúnába(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Körülbelül 3 óra múlva, déltájban érkeztünk meg a velencei lagúnába. Rögtön a leszállás után fejbe kólintott a nagy hőség, de azonnal találtunk is ásványvizet a kikötő közelében lévő Billa üzletben, így nem kellett egy fél óráig sorba állnunk drága vízért – mint ijesztgettek – hanem folyamatosan tudtuk hidratálni magunkat séta közben. Igaz, itt éppen egy kólát fogok a kezemben..., de azt ritkán iszom egyébként! 

(Fotó: Laslavic Tímea)

A Szent Márk (olaszul: San Marco) téren természetesen nem hagytam ki a galambok etetését. Ami egyébként tilos, ezért csak gyorsan „terítettem meg” nekik a gondosan elkészített kenyérmorzsával – és már ott is volt mellettünk egy önkéntes, aki szólt, hogy ezt nem szabad. Mentünk is tovább, megvolt az élmény és éppen elég fotó is készült. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

És nem haltunk éhen sem, azonnal kaptunk enni egy szűk kis utca icipici, hangulatos teraszán, ahol életem legfinomabb lasagne-jét fogyasztottam el. Nagyon szeretem és a velencei különösen ízlett. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

Nagyjából mindent láttunk, amit egy fél nap alatt meg lehetett nézni. A kikötőben megbeszélt találka előtti utolsó fél órát mégis egy ház tövében, árnyékban töltöttük el, a lépcsőkön ülve, mert nem volt már erőnk a tűző napon sétálni. És egy jó fél órát eltöltöttünk egy hűvös teraszon is, hideg sörrel. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

Nem közlekedtünk gondolán és a vaporettót sem próbáltuk ki. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

A velencei lagúnában érkezéskor és távozáskor is döbbenet töltött el: akkora összevisszaságban közlekednek ott a különböző vízi járművek és olyan zsúfoltság van, hogy csodálkoztam, hogy nem láttam balesetet. Látszólag káosz van, de azért végül mindig szépen elhaladtak egymás mellett a kisebb-nagyobb járművek. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

Már a kólás képen is látni, hogy jól lebarnultam séta közben – hiába szenvedtem annyit a tengerparton, ott nem volt olyan eredményes a napozás, mint Velencében, amikor nem is akartam barnulni. Este sajnos már pontosan lehetett látni, milyen ruha volt rajtam aznap. A visszaúton azt mondta az idegenvezető, hogy idén eddig ez volt a legforróbb nap Velencében. Jókor mentünk mi is – gondoltam...

(Fotó: Laslavic Tímea)

Az utazással együtt eltelt egy egész nap, de végül is szerintem éppen elég volt az a pár Velencében töltött óra. És megérte. Medulin és Velence között a távolság hajóval mindössze 130 km. Érdekességként említeném még meg, hogy miután képeket tettem fel a személyes facebook-oldalamra a kirándulásról, egy budapesti ismerősöm a következő évben rákeresett az interneten a katamaránra és horvátországi nyaralása alatt szintén befizetett egy ilyen útra – ugyanabban az irodában. Néhány hónappal később találkoztunk, és akkor mesélte el, mennyire élvezte a család az én facebookos képeim által ihletett  kirándulást.