Isztambulon és a török fővároson, Ankarán kívül tavaly tavasszal volt szerencsém Antalyába is elutazni. Régóta szerettem volna már látni Törökország egyik legfelkapottabb üdülővárosát. Különösen örültem hogy még az előszezonban, a rengeteg turista és a hatalmas forróság előtt sikerült ide eljutni. Antalya nem okozott csalódást, gyönyörű város, mint minden, amit eddig Törökországból láttam. Azonban teljesen más, mint amilyennek képzeltem.
Itt ugyan úgy megtalálhatók a márkás üzletek, bazárok, friss zöldséget-gyümölcsöt kínáló termelői piacok, kulturális programok. És persze a hajókirándulás lehetősége is, mint Isztambulban. A város nyüzsgő, lüktető, óriási és gyönyörű.
Az Óváros főterén feldíszített lovas hintók várakoznak a várost körbekocsikázni vágyókra. Ezek a hintók pont olyanok, mint amilyenekkel Büyükadán találkoztunk. A forgalmas, turistákkal teli Köztársaság téren Atatürk lovas szobra emelkedik a magasba. Itt, az óvárosban olyan érzése támad az embernek, mint ha egyszerre lenne benne a múltban és a jelenben. A történelmet idéző romokat meghagyva alakították ki a város jelenkori látképét. A városalapító II. Attalosz király szobra, a Mehmet Pasa Dzsámi, a régi óratorony, valamint Antalya szimbóluma, a Yivli minaret mind olyan nevezetességek, amik előtt sokáig el lehet időzni. Egyik érdekesség például, a Yivli minaret melletti mecset kialakítása, amelyet úgy terveztek, hogy a régi vízvezetéket meghagyták, így az egy üveglap alatt most is látható. Felemelő érzés, amikor ennyire tapintható közelségbe kerül az emberhez a történelmi korok emléke.
Az óvárosban lévő bazár pedig szinte ráépült a régi városfalra, így még hangulatosabb környezetben vásárolhatunk, válogathatunk a török bazárokra jellemző hatalmas, minden terméktípust felvonultató kínálatból.
A kikötőbe érve aztán a szemünk elé tárul a tenger csodás látványa. A régi kikötőben hajók teljes flottája várja a turistákat, hogy a Taurus hegység sziklás partjai mentén végigvezessék őket. A monumentális hegycsúcsok és a végtelen víz panorámája felejthetetlen élmény.
A nevezetességeken túl, az óvárost elhagyva a városi séták során is sok szépséggel találkozhatunk Antalyában. A parkok, közterek és úgy általában az utcák szépen gondozottak, tele citrom és narancs fákkal, óriásira nőtt kaktuszokkal, pálmafákkal és tulipánligetekkel. A házak tetején lévő vízmelegítő tartályok látványa is szembetűnő, itt ugyanis kihasználva a napsütéses órák magas számát, a nap energiáját használják arra, hogy a háztartásokban meleg víz legyen. Mivel nyáron szinte elviselhetetlen a forróság, a buszmegállók várói egyre több helyen légkondicionáltak.
Antalyának számtalan látványossága van még, ilyen például a mindössze 10 km-re lévő Düden vízesés. Ide mindenképpen érdemes ellátogatni annak, aki a természet egyik legszebb alkotását látni akarja. A városközponttól hozzávetőleg 10 kilométernyi távolságban lévő, kettős elágazású, alsó és felső szakaszból álló 60 km hosszúságú vízesés a Toros mészkőhegységből ered. Az alsó Düden, vagyis Karpuzkaldiran vízesés 20 méteres zuhataggal ömlik a Földközi tengerbe, melyet szerencsére a repülőből le is tudtunk fényképezni.
A vízesés egy természetvédelmi parkban van, ahol akár egy egész napot is eltölthetünk. A park bejáratát kő oroszlánok díszítik, mellettük elhaladva azonnal érezhető, hogy különleges helyen járunk. A víz felett fa híd ível át, amin keresztülhaladva szépen gondozott füves, gazdag növényzettel teli piknikező részre érkezünk. Az egész park nagyon kényelmes, sok pad és piknikasztal közül választhatunk ha meg szeretnénk pihenni kicsit, így tökéletes program akkor is, ha családostul érkezünk. Sétáló utak, kis tavak, amikben kacsák úszkálnak, szépen gondozott növényzet veszi körül az egész parkot. Friss és tiszta levegőre, nyugalmas környezetre számítson az, aki ide látogat.
Magához a vízeséshez lefelé, egy barlangrendszeren áthaladva jutunk el, ahonnan apró réseken keresztül lelátunk a mélybe, ahova a víz is lezúdul. Érdemes zárt cipőben érkezni, aminek nem csúszik a talpa, mert a barlang talaja meglehetősen síkos. Sok keskeny, kacskaringós lépcsőn kell lemenni, úgyhogy csak óvatosan!
A gazdag zöld növényzet, a monumentális vízesés látványa leírhatatlan, csakúgy mint az óriási sebességgel lezúduló víztömeg hangja. A víz, a sziklákon lévő moha és a Toros hegységből kioldódó mészkővegyületek hatására smaragd színű. A parkot úgy alakították ki, hogy a vízesés egy-egy szakaszánál kis pihenőket helyeztek el, ahol fényképeket készíthetünk, vagy akár hosszú perceken keresztül csak gyönyörködhetünk a természetnek ebben a csodaszép alkotásában.
Közvetlen az óriási sebességgel folyó víz mellé is épültek éttermek és piknik helyek, így akár abban a felejthetetlen élményben is részünk lehet, hogy már-már szinte a vízbe érintve a kezünket szürcsölhetünk el egy jó török teát. A vízesés mentén haladva egy óriási, több mint 27 méter magas platán fával találkozunk, ami a mellette lévő tábla szerint 500-600 éves. Itt érdemes leülni és elmerengeni kicsit, hogy milyen gyönyörűséges a minket körülvevő környezet. Az egész hely atmoszférája, a természet szépségei megnyugtató, igazi kikapcsolódást ígér annak, aki ellátogat ide.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!