8 óra vezetés, 8 óra sörözés, 8 óra (le)vezetés - nagyjából erre készülj, ha Budapestről kocsival indulsz el az Oktoberfestre. Az egyik legfontosabb dolog, hogy ehhez a programhoz be kell palizni egy barátodat, aki nem szereti a sört, de legalábbis hajlandó egy korty elfogyasztása nélkül vezetni. Mert őrült lesz a hangulat, meg ezek a németek, na és persze a csajok és a dekoltázsok, és különben sem látott még ilyet sose. Én tavaly ott voltam és tényleg minden stimmel a fenti felsorolásból – kivéve az, hogy én voltam a pali.
Szóval ez itt egy csökkentett alkoholtartalmú beszámoló lesz a müncheni sörünnepről, amivel semmi gond nincs, én ugyanis nem tudtam az elmúlt 30+ évben megkedvelni ezt a sörözés dolgot. És amúgy sem olyan egyszerű sörhöz jutni a Theresienwiesén – de erről majd később. De a buli jó, az kétségtelen, egyszer mindenkinek ajánlott.
Odafelé nyolc órás kocsikázásra kell készülni, néhány apró megállót beiktatva. Az utolsó, München előtti megálló legyen mondjuk az, ami kb. 60 kilométerre van a várostól: könnyen felismerhető egy McDonald's-ről, egy Burger Kingről, egy benzinkútról és egy Bayern München shopról. Napkelte környékén érkezve a pihenőhelyre, a kocsiból kiszállva azonnal ez a látvány fogadott minket, ezzel köszönti Németország a megfáradt vándorokat:
Szóval kutyával csak óvatosan(Fotó: Fiers Gábor)
Nem bízták a véletlenre. Egy simán, hetykén sétáló kutya nem elég, azonnal ábrázolni kell a naturalisztikus valóságot. No kutya, no kaki. Jó hír, hogy valószínűleg akkor a lábemelős, fához állós megoldás ettől még működik, nem jár érte ejnye-bejnye. Aztán szemmagasságtól eltérve azért ez a látvány fogad minket a táblán túl:
Itt tehát azonnal lehetőségünk nyílik egy, az asztal lapjától jelentősebben elemelkedő készpénzmennyiség elköltésére – már ha vagyunk akkora lúzerek, hogy megvárjuk a reggeli nyitást. Ne tegyük! München tele van mindenféle Bayern München-es holmikkal, kikerülni szinte lehetetlen ezeket. Úgyhogy bátran folytassuk utunkat. Mindenképpen úgy kalkuláljunk, hogy dél előtt érkezzünk a bajor fővárosba, mert a nyitónapon 12:00-kor indul a mulatság.
Ha egy napos túrát terveztünk, akkor érdemes beiktatni egy gyors városnézést még a fesztivál előtt, közben úgysem hagyjuk el majd a helyet, utána meg lényegesen csökkenni fog az agyunk befogadóképessége, ami nagyjából majd a "hol a kocsi?"-kérdéskörre korlátozódik nagy eséllyel.
Valami csodálatos véletlen (vagy rafinált üzletpolitika?) folytán a tavalyi nyitónap épp egybeesett az új iPhone 6 forgalomba kerülésével. Úgyhogy ezt is meg lehet ünnepelni, mert szinte biztos, hogy ez az alkalom idén is majd a fesztivál idejére esik. Erre készüljünk a belvárosi Apple üzlet környékén:
A hívők az oltárhoz járulnak(Fotó: Fiers Gábor)
Érdemes még körbenézni a városban is, mert szép, meg hangulatos, de ez most kit érdekel? Inni jöttünk vagy mi. Pontosabban egy kulturális eseményen szeretnénk részt venni, amit sokszor, sokan a világ (egyik) legnagyobb népünnepélyeként szoktak aposztrofálni. Annyiban pontosítanék, hogy ez az egész Oktoberfest nem más, mint egy jó szemmel nézett, világi – nincs rá jobb szó, elnézést – bebaszás. De úgy istenesen.
Szóval, ha úgy kényszerből letoltuk a városnézést, megvannak a kötelező fotók a látnivalókra éhező családtagoknak, akkor a következő, amire figyelnünk kell az egy ágyúszó lesz, valahol a messzi távolban. Ez az nyitónapon esedékes kizárólag és azt jelzi, hogy ez a buli bizony megnyitott. Pontban délben verik csapra az első hordót. A város polgármestere egy méretes kalapáccsal teszi meg mindezt, majd az első korsót saját kezűleg csapolja a tartomány miniszterelnökének.
Ha időben érkeztünk a Theresienwiesére, akkor láthatjuk, hogy már 12:01-kor talajrészeg emberek (nagyjából a talaj közelében egyébként) sokaságával van tele a hely. Ne kérdezd, mi a trükk. Jobb híján arra gondolok, hogy ők már otthon vagy a belvárosban alapoztak. Ez persze hatalmas hiba volt, mert itt vannak olyan pillanatok, amikor mindenkinek kötelező (újra) innia. Leginkább akkor, amikor felhangzik ez a dal:
De most még hagyjuk a sört, derítsük fel a helyet!
Az Otoberfestet hagyományosan a müncheni Theresienwiesén (Terézia-mező) rendezik meg. A méreteit úgy tudnám érzékeltetni, hogy egy nagyjából három Felvonulási tér méretű placcot képzelj el, ami csurig van emberekkel.
A tér egyik felén állnak a sörsátrak. Itt is hibás a megnevezés, mert a nagyjából 30 építmény távol áll a mi fogalmaink szerinti vásári sörsátraktól. Inkább azt mondanám, hogy ezek sörtescók vagy sörauchanok: hatalmas, többségében fából épült monstrumok, amik külön-külön is több száz ember befogadására alkalmasak. Ezekbe bejutni szinte lehetetlen, oda vagy születni kell, vagy már jó egy évvel az aktuális Oktoberfest előtt muszáj helyet foglalni a kiválasztott sátorba. Ha nincs karszalagod, senki vagy, esélytelen a bejutás, maradnak tehát a kerthelyiségek.
Ha nem sikerült tökéletesen elképzelni a fentiek alapján a sörsátras oldalt, akkor mutatom egy saját készítésű videóban:
A tér másik felén egy gigantikus méretű vidámpark kapott helyet, igazí búcsúhangulat van: körhinták, hullámvasutak, dodzsem, céllövölde, miegymás. Ez pedig így néz ki:
A fenti videókban is jól látszott, hogy az ünneplő tömeg jelentős része a helyi népviseletben van.Aki nem ezt a hacukát hordja, az szinte biztosan turista. És azok közül is jónéhányan csak pár napra érkeztek, akik felöltik ezt a cuccot. Elsőre furcsa egyébként, hogy a Sat1, az ORF és a Pro7 szombati esti műsorai megelevenednek a közvetlen közeledben, de idővel gyorsan megszokod. Ezen adott esetben néhány sör is könnyen tud segíteni, sőt, az este folyamán pedig azon kapod magad, hogy a kocsi felé ballagva a boltok kirakatait nézed, hogy mennyibe is kerül egy ilyen szett. Nem olcsó, egyébként. Ha minőségi, azaz igazi szarvasbőrből készült gatyát akarsz venni, akkor az simán több száz euró is lehet. A felszerelés szerves része egy térdzokni és a megfelelő bakancs vagy cipő is, illetve az apró kockás (jellemzően piros-fehér vagy kék-fehér) ing a férfiakon. A hölgyek felszerelése is nagyjából 200 euró környékén kezdődik, plusz cipő.
Elég fontos információ lehet, hogy az egész fesztivál területén nincsenek külön ülőhelyek, padok. Tehát vagy a sátorban, vagy a kerthelyiségben ülsz, egyébként sétálj. Így az ember egy-egy dobogó sarkának is rettenetesen meg tud örülni két óra bóklászás után. Ekkor pedig ez a látvány fogadja, hiszen szemmagasságba kerülnek az emberek, deréktól lefelé:
Na, de akkor most már tényleg pár szót erről a nyavalyás sörről.
Bármilyen nevetségesen is hangzik, sört szerezni az Oktoberfesten egyáltalán nem egyszerű. Azt már említettem, hogy a sátrakba bejutni előzetes helyfoglalás nélkül lehetetlen, cserébe a kerthelyiségek asztalaihoz is kihalásos (vagy kidőléses) alapon tudsz leülni. Célszerű mindig ellenőrizni, hogy van-e valaki az asztal alatt, mert ha igen, akkor az a hely foglalt és az illető előbb-utóbb magához tér annyira, hogy visszaüljön a padra. Ja, és persze senkinek a fogyasztását nem akarjuk mi fizetni.
Ha minden stimmel, üres hely van (csoda!), akkor csak helyet kell foglalni és pillanatokon belül jön valaki (többnyire egy dekoltázs és a hozzá tartozó pincérnő), hogy felvegye a rendelést.
Ehhez egy igen egyszerű, végletekig lecsupaszított nyelvet használnak a fesztivál ideje alatt: eins, zwei, drei, vier, fünf. Azaz csak a mennyiséget kell megadnunk németül és már hozzák is postafordultával az egy literes kiszerelésben kapható frissen csapolt söröket. Itt ugyanis senki nem ér rá beszélgetni: az egyik dolgozik, a másik iszik. És ha nem lett volna elég világos: pohár, pikoló, korty? Felejtsd el! Liter!
Persze lehet kaját is rendelni, amik többnyire elképesztő csülkök és bratwurstok formájában materializálódnak.
Ha nagyon szépen könyörögsz, akkor az egyik marcona ajtónálló megengedi, hogy karszalag nélkül is belépj pár lépést a sátorba és csinálj egy fotót arról, ami odabent zajlik. De egy másodpercre sem téveszt szem elől, nehogy még véletlenül bejuss a kiválasztottak közé és ész nélkül elkezdj pénzt költeni. Ez nem az a világ, itt rend van, kérem szépen. Szóval ilyen esetben elégedj meg egy ehhez hasonló paparazzi-fotóval, aztán utána rövid úton kiteszik a szűrödet a helyről:
És akkor könnyen bele is kerülhetünk egy végtelen spirálba: sör, hullámvasút, sör, céllövölde, sör, sör, dekoltázs, dodzsem, sör. Sör volt már? Sör.
Ha esetleg még mindig lennének kérdőjelek a buli méretét illetően, akkor néhány adat:
- Évente kb. 6-7 millióan érkeznek a fesztiválra, jó esetben ugyanennyien dülöngélnek hazáig;
- 12.000 ember dolgozik az Oktoberfesten, ebből 1600 pincérnő (3200 kebel józanon, 6400 ittas állapotban);
- Egy rutinos pincérnő 1.5 másodperc alatt csapolja teli az 1 literes korsót;
- A fesztiválon 100.000 ülőhely van és nagyjából még egyszer ennyi fekvőhely az asztalok alatt;
- Évente mintegy 1000 tonna hulladék keletkezik a több hetes rendezvény ideje alatt;
- Belépő nincs, úgyis leiszod az árát.
Hát ez van, dióhéjban. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, még akkor is, ha hozzám hasonlóan nem vagy sörkedvelő. A hangulat, a méretek mindenért kárpótolnak. Összességében pedig sikeresnek tekintheted az egy (két) napos kiruccanást, ha:
- hazafelé az autóba olyan részegen ülsz be, hogy a világodat nem tudod (nehogy vezess!);
- sikerül megúsznod a bulit anélkül, hogy beruháznál egy szarvasbőr gatyába;
- hazáig el tudod viselni a többiek óbégatását és alkoholos kipárolgását, ha te vezetsz;
- ötnél kevesebb alkalommal kell megállni út közben hazafelé az autópályán.
Prosit!
Zsák Kata
Som Andrea 
Czett Petra