A világ legjobb autóútja Romániában van

a Transzfogarasi út

A világ legjobb autóútja Romániában van - a Transzfogarasi út
A világ legjobb autóútja Romániában van - a Transzfogarasi út

Nem is túlzás azt állítani, hogy a romániai Transzfogarasi út világhírű. És van még egy káprázatos magashegyi út a szomszéd országban: ennek Transzalpina út a neve és sokkal, de sokkal kevesebben tudnak róla, pedig van olyan érdekes, mint az első. Sőt, bizonyos szempontokból még annál éppen érdekesebb is. 2012-ben és 2015-ben volt alkalmam kipróbálni ezt a két utat - bár csak az anyósülésben - és biztonsággal állíthatom mindkettőről: annak, aki turistaként érkezik Romániába, ezeket nem szabad kihagynia - de minimum a Transzfogarasi utat be kell járnia!

Úton a Transzfogarasi út felé, 2012Úton a Transzfogarasi út felé, 2012(Fotó: Laslavic Tímea)

Nagyon idilli helyek vannak Romániában, sőt, ez tipikusan az az ország, amelynek (véleményem szerint - de ezzel nem vagyok egyedül) a turizmusból kellene megélnie elsősorban. Van tengere, vannak hegyláncai, dombvidékei, van deltája, Dunája, vannak gyönyörű tavai, történelmi városai, számtalan régi kolostor, kastély, várrom és még sorolhatnám... És mégis, a turizmus Romániában éppen csak, hogy döcög. Vállalkozó kedvűeknek megéri felkerekedni, de arra számítani kell, hogy itt nincs úgy kiépülve ez a terület, mint másutt. Ennek ellenére elég sok külföldi felkeresi az ország különböző részeit - mindig látni idegeneket az attrakciók közelében. A Transzfogarasi út pedig tipikusan az a hely, amit nem szokás kihagyni, ha Romániában jár az ember. Világhírű, na, mint mondtam a bevezetőben. Jobb bizonyíték erre nem is kell, mint az, hogy a neves BBC Top Gear elnevezésű műsora a világ legjobb autóútjának nevezte  el pár évvel ezelőtt.

Ilyen szép a vidék a Transzfogarasi út mentén, 2015Ilyen szép a vidék a Transzfogarasi út mentén, 2015(Fotó: Laslavic Tímea)

Valamikor a kommunista rendszer nagy megvalósításaként tartották számon - ma turisztikai célpont. A Transzfogarasi út (románul: Transfăgărășan) 1970-1974 között hatalmas (anyagi és emberi) áldozatok árán épült meg. A hivatalosan 7C elnevezésű országút 151 kilométer hosszú: egészen pontosan a Pitești melletti Bascov falu után kezdődik és a Cârțișoara helység közelében lévő 1-es számú (Nagyszeben-Brassó) országúttal való találkozási pontnál ér véget; az igazán érdekes, szerpentinekkel teli része a Fogarasi-havasokban kanyarog 91 kilométer hosszan a Vidraru-gáttól Cârțișoara helységig. A legmagasabb pontja 2042 méter magasan van - innen egy alagúton keresztül lehet átjutni a hegylánc fő gerincén. Alagútból egyébként öt van a minket most érdeklő 91 kilométeres szakaszon, hídból és viaduktból pedig nem kevesebb, mint 578. Két történelmi országrészt köt össze: Erdélyt és Munténiát (más néven a Havasalföldet).

Útközben, 2015Útközben, 2015(Fotó: Laslavic Tímea)

Építése közben a hivatalos adatok szerint negyvenen, a nem hivatalos becslések szerint több százan vesztették életüket. Nicolae Ceaușescu  katonai szállítás részére építtette, katonák dolgoztatásával, mivel az 1968-as prágai tavaszt követően tartott a Szovjetuniótól. Az út neve az 1989-es forradalomig a román diktátor nevét is tartalmazta. 6520 tonna dinamitot használtak fel a létrehozásához, a leghosszabb romániai alagút is itt található: a Capra-Bîlea átjáró 887 méteres. Képek helyett sokkal beszédesebb az alábbi videó:

Az út elhalad a Vidraru mesterséges tó és a Bîlea hegyi tó mellett - az egyiknél monumentális a látvány, a másik hegycsúcsok között fekszik és a partján lévő vendéglátóhelyen kellemesen meg lehet reggelizni vagy ebédelni - attól függ, mikor indultunk el. Amit nagyon-nagyon fontos tudni, az az, hogy mivel ezen az úton a hó eltakarítása szinte lehetetlen és lavinaveszély is van, a Transzfogarasi út magasabban fekvő része csak nyáron van nyitva - általában június-júliustól októberig lehet bejárni (de idén például már június 16-án megnyitották). A másik dolog, amit nagyon fontos szem előtt tartani, az az, hogy ha nem tiszta az ég, szinte élvezhetetlen - a szerpentineket ugyan bejárhatjuk, de az égvilágon semmit sem fogunk látni a tájból. Igazából itt szinte csak a szerencsére hagyatkozhatunk. Mi például 2012 júniusában jártunk először a közelében és akkor a magashegyi része zárva volt, ezért igen keveset láttunk belőle. 2015 szeptemberében szintén a közelben haladtunk el és bár nem volt tervben a meglátogatása, mivel gyönyörűen tiszta volt az ég, hirtelen úgy döntöttünk: most, vagy soha, mert ilyen szerencsénk ki tudja mikor lesz még! És a kilátás akkor tényleg nagyrészt tökéletes volt (persze nálam nem volt gép, így csak telefonnal fényképeztem...) Lentről felfelé haladtunk a térképen és bejártuk az út teljes hosszát. Megálltunk egy kávéra is, de nagyon hamar felhörpintettük, mert egy adott pillanatban már nagyon felhősödni kezdett az ég és igyekeznünk kellett. 

A Vidraru tó - amennyi belefért a képbe, 2015A Vidraru tó - amennyi belefért a képbe, 2015(Fotó: Laslavic Tímea)

Valahol itt fogyasztottuk el a reggeli kávénkat, 2015Valahol itt fogyasztottuk el a reggeli kávénkat, 2015(Fotó: Laslavic Tímea)

2012-ben ehhez képest a Bîlea-vízesés felőli részhez érkeztünk meg és innen tovább már zárva volt az út - ellenben a felvonóval fel tudtunk jutni a Bîlea-tóig. A vízesés a Fogarasi-havasok északi oldalán található és 60 méteres mélységbe zuhan le, szép látvány, főleg a felvonóról - mert közvetlenül az útról elég keveset látni belőle.

Szintén a Bîlea nevet viseli a fentebb lévő gleccsertó, ez a Fogarasi-havasok legnagyobb természetes tava. Közvetlenül a partján egy szálloda és étterem működik - ami szintén a Bîlea nevet viseli. Mi itt kellemesen megebédeltünk a teraszon, a csípős hidegben és innen jó a kilátás az útnak egy részére is.

A Transzfogarasi úthoz képest a külföldön még kevésbé ismert, de Romániában már igen népszerű Transzalpina útról a következő részben. Néhány évvel ezelőtt újították fel és nyitották meg újra; ez most Románia legmagasabban fekvő aszfaltozott útja. Ez az útvonal is két történelmi országrészt köt össze: Erdély és Olténiát, és többek között számomra éppen attól is érdekesebb, hogy a két végén a gépkocsiból kiszállva merően eltérő világgal találkozik az ember. De erről majd legközelebb.

Borítókép: Horia Vârlan/Wikimedia Commons 


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!

Tetszett? Oszd meg!