Minden országban léteznek olyan különös szokások és hagyományok, melyeket a külföldiek nehezen vagy egyáltalán nem tudnak értelmezni, vagy éppen csak furcsán ítélnek meg, kellő kulturális-, és történelmi háttér-információ hiányában.
Kiváló példa erre a magyar húsvéti locsolás, mert amikor ezt a hungarikumot próbálom errefelé elmagyarázni az amerikaiaknak, azok megdöbbenve és értetlenkedve állnak a hagyományhoz kapcsolódó megannyi apró kuriózum előtt. Egyesek csodálkoznak, hogy a nők ahelyett, hogy szexuális zaklatás miatt beperelnék a férfiakat, még piros tojást is kell, hogy adjanak ezeknek a perverz versmondó magyar férfiaknak. A többség azonban máshogy viszonyul hozzá. Nekik ez a történelmileg kialakult szokás csupán egy egyszerű “képre” zsugorodik össze:
"Húsvétkor a magyar férfiak össze-vissza locsolják a nőket parfümmel vagy vízzel."
Sokan ez utóbbit is az amerikaiak tudatlanságának számlájára írják, pedig talán nem kellene, hisz valljuk be őszintén, mi is (tisztelet a kivételnek!) ugyanilyen egyszerű módon értelmezzük más népek és nemzetek különleges hagyományait, szokásait. Főleg akkor, ha azokat kevésbé vagy egyáltalán nem ismerjük.
Ez a szösszenet pont ezt a szemléletet boncolgatja egy sokak által kevésbé ismert amerikai példán keresztül.
Rengeteg itteni szokást választhattam volna, melyek a magyar átlagemberek emlékezetében egy egyszerű képpel vagy egy felületes leírással párosulnak. Ilyen például a Hálaadás, ami sokaknál otthon vagy egy sütőben izzadó töltött pulyka vagy jó esetben, egy pulykás vacsorajelenetre szűkül le. De ilyen a Halloween is, amit – bár sokan hallottak róla – a magyarok egy része egy horrorshow-nak, többsége pedig csak a hagyományos farsang egy abszurd amerikai változatának fog fel. Nem sorolom tovább, mert gondolom mindenkinek van legalább egy olyan amerikás szokással kapcsolatos emléke, amiről hallott már, de Isten igazából nem sejti, mi is az, és vajon miért is szeretik azt a jenkik.
Én egy kevésbé ismert “amerikanikumot” választottam itt, ez pedig a “Tailgate Party” vagy ahogy az Amerikaiak emlegetik a “Tailgating”. Ez egy olyan meghatározó és tipikus amerikai jelenség, amiről még kevesen hallottak Magyarországon, másrészt valóban nehéz egy mondatban megfogalmazni mi is ez, és mit is jelent ez a szokás számukra. Ebben az írásban tehát a tailgatinget járom majd körbe sok szempontból, hogy a magyaroknak ne csak a parkolói sütögetés és iszogatás jusson majd eszébe, ha ezt a szót legközelebb meghallják.
A Tailgate szó jelentése és a hagyomány eredete
Akkor kezdjük először is a szó jelentésével és a jelenség kialakulásával, eredetével, és csak ezt követően foglalkozzunk e hagyomány esetleges társadalmi jelentőségével és annak megannyi érdekes részletével.
Az angol “tailgate” szót, a kisteherautó (truck) vízszintesen lefelé nyíló, hátsó ajtajának megnevezésére használják. (A lenyíló ajtó kínálja fel azt a praktikus helyet, ahová a partizók ennivalóikat és innivalóikat teszik, de erről majd később.) Egyébként ugyanígy hívták a kocsik megjelenése előtt sokkal népszerűbb szekerek hátsó ajtaját is a múlt században.
A hagyomány kezdetét illetően egyes “helyi bulvártörténészek” azonban a múlt századnál is korábbra nyúlnak vissza. Szerintük az első tailgate partit maguk a Mayflower nevű hajóval, Észak-Amerikába először érkező angol puritánok, a Pilgrimek honosították meg nem sokkal New England-i partraszállásukat követően. Az, hogy akkoriban még nem volt sem parkoló, sem sportesemény körülötte, az ezt az elméletet kitalálókat nem zavarta. Meggyőződésük, hogy a honalapító apák első és hagyományteremtő Hálaadás vacsorája az indiánokkal nem volt más, mint egy nagy tailigating. Inkább nem kommentálom ezt az eszmefuttatást, mert ezzel az erővel a töltött pulykát is a parkolókban kellene sütögetni az amerikaiaknak november végén.
Helyette viszont itt van egy hihetőbb eredet-elmélet az amerikai polgárháború korából. Állítólag az 1861-es Bull Run-i csata előtt, a helyi lakosok elemózsiás kosaraikkal a csatamezőre érkezve, szó szerint drukkoltak az Uniós csapatnak. Ez is kicsit necces, de azt már el tudom képzelni az amerikaiakról.
Később a szurkolás ünnepléssel is kiegészült és a fegyveres csatákat a sportesemények váltották fel. Ezzel itt el is értünk a sokkal jobban lekövethetőbb eredethez, azaz a múlt század elején kezdődött, és egyre nagyobb népszerűségre szert tett egyetemi foci bajnoksághoz, ugyanis a mai értelemben vett, a sporteseményekhez köthető tailgating innen alakult ki. Akárhonnan és akármikor is indult, a lényeg azonban sosem változott:
"A helyi közösség önerőből szerveződve összejön, hogy evés és ivás közben kedvenc sportcsapatát támogassa a meccs kezdése előtt a stadion parkolójában."
A tailgate party szociológiája
De valóban csak egy kis parkolói evésről, ivásról és szurkolásról van itt szó? Szerintem nem. A tailgate party – hasonlóan a húsvéti locsoláshoz– nemcsak a locsolásról és piros tojásról szól, hanem sokkal többről. De akkor miről?
Mielőtt ennek fejtegetésébe kezdenék, érdemes azért letisztázni, hogy nem minden sportesemény előtt van tailgate party. Bár vannak apró kivételek, gyakorlatilag csak két sporteseményre korlátozódik ez a hagyomány. Az amerikai focira és az autóversenyzésre. A kettő közül is inkább az amerikai foci (legyen az egyetemi vagy profi NFL bajnoki) mondható a tailgate igazi helyszínének és nekem is csak ezzel van számottevő személyes tapasztalatom. Annak, aki az amerikai fociban nem jártas, fontos adalékinformáció, hogy a bajnokság csak ősszel, meg télen zajlik, és mindössze csak nyolc hazai focimeccs (rájátszást leszámítva) szolgáltat lehetőséget a tailgating partikra. Tehát egy igencsak korlátozott számú és ebből kifolyólag ritkán, de nagy becsben tartott eseményről beszélünk itt, de erről majd szintén később.
Visszatérve akkor a hagyományra és annak társadalmi vetületére: szerintem a tailgate partikon mára a sport egyre inkább a háttérbe szorul, és az jobbára csak az apropót szolgáltatja a helyi közösségnek, barátoknak ősszel, hogy a focibajnokság ürügyén – a nyári vakációt követően – végre összejöjjenek egyet beszélgetni, iszogatni. Természetesen közben a kedvenc helyi csapatnak is szurkolnak, de én személy szerint ezt nem nevezném szurkolásnak. Egyrészt itt nem láthatunk az európai szemekhez szokott megszállott szurkolói magatartásformákat a parkolókban. Itt nincsenek ultrák, nincsenek véres verekedések a meccsek előtt. Errefelé a szurkolók inkább csak támogatásukat fejezik ki kedvenc csapatuk iránt, sem minthogy a szó szoros értelemben ugrálva, kiabálva szurkolnának a parkolóban. Sőt, egyes partizókat elnézve a következő képeken, az az érzése támad az embernek, hogy inkább saját magukat fejezik ki csapataik helyett.
Van azonban egy másik, talán érthetőbb oka is, amiért én nem tartom ezt szurkolásnak. A tailgate ugyanis csak a meccs előtt (vagy esetleg utána) zajlik, márpedig csapat nélkül elég fura szurkolni.
A parkolók kapuja 4-5 órával a kezdőrúgás előtt nyílik ki, a törzsszurkolók már ekkor felsorakoznak a kapuk előtt hatalmas minibuszaikkal, és sokszor a csak erre az alkalomra beüzemelt szurkolói lakókocsikkal (RV). A partizók fele a meccs kezdése előtt három órával érkezik és a parkoló nyitását követő egy órán belül már a sütögetést is megkezdi. A stadion parkolója alig két óra alatt gyakorlatilag teljesen megtelik és a második órára már szinte nem is lehet jó helyet találni. Érdemes éppen ezért korán érkezni. Ha másért nem, azért is, mert az igazi taligate-ezők, a megszokott és jó fekvésű helyeken szeretik felverni a sátraikat, kinyitni csomagtartóikat.
De vajon kik azok, akik a tailgate partikra járnak?
Mivel Amerikában vagyunk, és ahogy ezt már egyszer kifejtettem egy korábbi írásban – ezért nem kérdés, hogy erre is van statisztika. A Tailgating America adataira hagyatkozva, a partizók zöme a 25-44 éves korosztályba tartozik, de bőven akad résztvevő a kiskorú és a nyugdíjas korosztályból is. Az európai szurkolói statisztikákkal ellentétben, minden ötödik tailgate-es nőnemű, bár személyes tapasztalatokra hagyatkozva ez szerintem alulbecsült szám. Én sokkal több hölggyel találkoztam – igaz a nyugati parton –, és itt nem egyedülállókról, hanem a párjukat elkísérő barátnőkről és feleségekről beszélek. Az az adat is beszédes, hogy a partizók közel 60 százalékának legalább főiskolai végzettsége van. Sőt, ez a közel éves szinten 50 millió “szurkoló” nem nevezhető Olcsó Jánosnak vagy csőcseléknek sem, mert uszkve 12-20 milliárd dollárt költenek ezekre az eseményekre – és itt ne felejtsük el, hogy az egész szezon csak egy pár hétre redukálódik. A többség csupán csak 6-10 tailgate partin vesz részt egy évben, azaz itt egy-egy tailgates ember igen komoly összeget költ egy ilyen eseményre, és itt nem csak az ételre vagy az italra gondolok. A kiegészítőkön túl, vannak akik plazma TV-vel, mit TV-vel, több plazma készülékkel, szatellit adóval felszerelt, és minden egyéb luxus-felszerelést felvonultató minibusszal érkeznek. És maradnak is meccs után ameddig csak lehet, elvégre meg kell mutatni milyen parti cuccokkal rendelkeznek.
“Pictures say a thousand words”, ahogy az angol mondás is tartja. Érdemes ezért inkább megnézni az alábbi képeket, mert ezek hűen visszaadják mind az esemény hangulatát és annak szociológiáját is. Van itt minden, mi szem szájnak ingere, mint a búcsúban.
Talán ezekből a képekből és a korábban említett adatokból is jól kirajzolódik egy könnyen behatárolható társadalmi csoport, ami a taligate-esek többségére jellemző. Világosan látszik, hogy itt nem csak egy egyszerű hétköznapi vagy spontán parkolói sütögetésről van szó és nem feltétlenül átlag amerikaiakról. Akármennyire is furcsán hangzik, de ezek a többnyire minimum érettségivel rendelkező fiatalok és 25-45 éves emberek errefelé megadják a módját ennek a parkolói hagyománynak. Valahol meg is lehet érteni őket, mert az ősz elmúltával a tailgate partik is megszűnnek és emiatt csak nagyon kevés alkalom adódik az év folyamán, hogy a barátok, családtagok és esetleg egyetemi, főiskolai évfolyamtársak együtt tudjanak szórakozni, beszélgetni, és egyáltalán a kapcsolatot tartani miközben eszegetnek és iszogatnak egyet a szabadban. Igen a szabadban. Akarom mondani a szabad parkolóban. Merthogy, vannak szociológusok, akik odáig is elmennek, hogy ezt a hagyományt, a parkolói helyszín apropóján Amerika új típusú szomszédságának nevezik, azaz szerintük a tailgate-tel egy teljesen új közösségi forma kialakulásának vagyunk tanúi. Szerintem van ebben némi igazság.
A sütögetésen túl
Az egy-két – főleg étkezéssel kapcsolatos – érdekes statisztikán túl, megint csak a húsvéti locsolással összevetve, ennek a hagyománynak is vannak olyan apró részletei, melyekkel az ember csak akkor szembesül, ha egyszer személyesen részt vesz benne. Kezdjük akkor ezeket a részleteket először azzal, hogy megnézzük mi történik a parkolóban a sütögetésen túl. Ezen belül is, először lássuk milyen furcsa lehetőségekkel kecsegtet ez a hagyomány a társadalom egyéb más rétegeinek.
Már említettem, hogy itt egy helyi és ritkán megtartott, ebből kifolyólag egy rendkívül koncentrált és tehetős törzsközönségű eseményről beszélünk. Amerikában egy ilyen lehetőséget senki sem hagy ki. A tailgate kiváló célpont karitatív célok és kis költségvetésű vagy alulfinanszírozott programok támogatásának megteremtésére. Megint csak személyes tapasztalatokra hivatkozva, a helyi sportcsapatok edzőikkel és gyakran a szülőkkel szó szerint kötelező jelleggel járják körbe a partizókat és kérnek támogatást mindenkitől. Egyesek csak pénzt kérnek, mások adnak is érte valamit. Én speciel a cheerleader „produkciókat” szoktam támogatni, mert legalább látok valami érdekeset is cserébe. De találkoztam már focicsapatokkal és birkózóklubokkal is.
A helyi cserkészcsapatoknak is ez az alkalom adja a legjobb lehetőséget, hogy adományokat gyűjtsenek működésük biztosítására. A cserkészeken túl rengeteg vallási felekezet és civil szervezet képviselője is kilátogat a parkolóba, ugyanabból az apropóból vagy éppen azért, hogy több hívőt és támogatót szerezzen egyházának esetleg egy ügynek. A fegyveres erők képviselői is itt népszerűsítik szolgálataikat és természetesen jelentkezési lap is van náluk, ha esetleg valaki úgy dönt, hogy csatlakozik.
Ha Amerikában egy tehetős és jól behatárolható rétegről van szó, akkor a kereskedelem is rámozdul. A cégek különböző csábítóbbnál csábítóbb csali ajándéktárgyat vagy ajánlatot osztanak szét a grillezők között. A parkoló tele van olyan csinos hölgyekkel, akik valamilyen terméket reklámoznak ezalatt a pár óra alatt.
A kép nem lenne teljes azonban, ha nem beszélnénk az érem másik oldaláról is, ugyanis ahol pénz, evés-ivás van, ott a társdalom lecsúszott rétegei is megtalálhatók, és ez igaz a tailgatingre is. Bár ez államonként változik, de a parkolóban egy tailgate partin a hontalanok hihetetlen mennyiségű használt, üres üdítős dobozt tudnak összegyűjteni viszonylag rövid idő alatt (amit később beváltanak, darabját 5 centért). Én magam is inkább félreteszem a dobozokat nekik ahelyett, hogy a kukába dobnám őket.
A másik kedvelt tailgating alatti pénzkeresési lehetőség a különböző, inkább csak a “kamion platójáról leesett” félhivatalos, vagy éppen hamisított csapatpólók, sapkák és más ajándéktárgyak eladása.
Mások nem dolgoznak meg érte, inkább csak a “direkt marketinget” választják és inkább csak kéregetnek a grillezőktől. És természetesen vannak kukázók, sőt, a „profi dumpster diverek” is fel-felbukkannak (akarom mondani le-lebuknak), amint azt a fenti kép is bizonyítja.
Tailgate party játékok
És akkor essen szó a tailgating másik jellegzetes részletéről is, azaz az ekkor játszott tipikus parkolói játékokról. Ezeknek se szeri, se száma, nehéz is mindet felsorolni hát még mindet elmagyarázni. Akit érdekelnek ezek a játékok, annak ajánlom ezt a linket, ahol az összes játékot felsorolják leírással és képes illusztrációkkal. Én csatolok itt egy-két saját képet a legnépszerűbb játékokról ízelítőként.
A tailgate szabályai
Végül, de nem utolsósorban, ejtsünk szót a tailgating szabályozásáról is. Nem is Amerikában lennénk, – a szabadság hazájában, ugye – ha nem lennének előírások és szabályok a tailgatingre. Érdekesség gyanánt csak egy-két furcsa szabályzást emelek itt ki:
- Open fires are not permitted. (Azaz sütögessünk, de azért tüzet ne rakjunk a parkolóban)
- Deep fryers or any oil-based cooking or frying is prohibited. (Forró olajos sütögetés nem engedélyezett, úgyhogy a lángost ne itt vezessük be az amerikaiaknak)
- Drones, model aircraft, kites, any other remote controlled or tethered flying objects are not permitted. (Drónokat és sárkányt se eregessünk a parkolóban)
- Unauthorized soliciting or the collection of contributions, vending, distribution of flyers, or other materials is not permitted. (Azaz minden kereskedelmi, vagy jótékony célú tevékenységet engedélyeztetni kell, mert spontán nem lehet. Ez azért érdekes, mert rengeteg “direkt marketinges” árul a parkolóban)
- Banners or signage recognizing businesses or products may not be displayed. (Azaz,ne tegyük fel cégünk logóját a parkolóban)
- Ball playing in the parking lots and roadways. This is a safety hazard; many injuries occur as a result of these activities. (Azaz nem lehet labdajátékot játszani, de ezt egyszerűen nem tudják betartatni. Mindenki labdákat dobál.)
- Portable Toilets (Mobil WC-t se hozzunk magunkkal… mert van.)
Nos, ha ugyan nem is kaptál kedvet egy tailgate partihoz, remélem ezentúl már nem csak a fenti parkolói sütögetés képe rajzolódik ki majd legközelebb, ha hallasz erről az amerikai hagyományról.