Egy nap felébredsz és arra jutsz, hogy Angliába kellene menni. Természetesen ezt a döntést sok minden megelőzi, és megannyi intézkedéssel is párosul, de végső soron egy a vége: felszállsz a repülőre, viszed a kis cókmókod, megérkezel, ismerkedsz a várossal, állást keresel és azért jó lenne valahol aludni is. A helyzet az, hogy akik eddig megtették ezt a lépést, javarészt az első tipikusnak mondható albérletben találták magukat, amit mi már csak úgy hívunk: tömegszállás.
Akinek már ismerős a szó, az érzés, annak már nem lesz meglepetés ez a pár bekezdés. Aki még csak most adja fejét a kivándorlásra, annak viszont hasznos olvasmány lehet, és ha kis szerencsével meg is fogadja az alábbi tanácsokat, talán még el is kerülheti ezt az áldatlan lakhatási helyzetet.
Én a párommal 2012 szeptemberében ébredtem így. Akkor még kis naivan a Google-ben talált Angliában és Magyarországon is “állomásozó” magyar irodák között szemezgettünk. Megállapodtunk az egyikkel, egész gördülékenyen mentek a dolgok, így november közepén már repültünk is Londonba.
Kevés a luxus
Az ámítás:
- "Szállásaink jól felszerelt, hangulatos házakból állnak, melyek többsége 3-5 szobás, általában két fürdőszobával”
- "A házak London északi, észak-keleti részén, a 2-es és 3-as zóna határán helyezkednek el, ami közlekedési szempontból kiváló. A belváros 20-25 perc alatt megközelíthető tube-bal, azaz metróval, de busszal sem több 40 percnél.”
- “Hűtő, mosógép, kenyérpirító, edények, poharak stb."
- A hirdetéshez mellékelt kép alapján: pedig tényleg akad egy nem lelakott franciaágy, fotel, fésülködő asztal, szék és még szekrények is.
Szolid a kényelem
A valóság:
- A ház: öt szoba, egy fürdőszoba és tíz lakó.
- Elhelyezkedés: 3-4-es zóna határa, ahonnan a belváros 45-50 perc alatt megközelíthető tube-bal, de busszal sem több 90 percnél.
- A konyha: disznóól többször, mint nem (ami inkább a környezetükre"igényesebb” lakótársaknak köszönhető), a hűtőben három fagyasztó rekesz, egy fiók és négy polc - mindez 10 (!!!) főre (nekünk egy fél polc jutott), a konyhaszekrényben pedig már - a bőség zavara - két polc! További extrák: néha egy-két barátságos ízeltlábú, egy vízforraló, egy igazi mikró, van sütő, tűzhely és még mosógép is. Cserébe nincsenek: edények, poharak. Utóbbiakat célszerű megvenni, és érdemes ezeket a szobában tartani, ha nem csak egy alkalomra szántuk őket. Fogyóeszköz és ezt értsd, ahogy akarod.
- A szoba és felszereltsége: egy kétkazettás franciaágy agyonhasznált matraccal, egy falnak támasztott single matrac az esetleges vendégnek (éjszakánként további potom £20-25-ért), egy kétajtós, akasztós szekrény, egy számítógépasztal. A hiányzó bútorok pótlása és a selejtes elemek cseréje egy hónapon belül zajlott.
- Árak:
- egyágyas szoba: 80-130 £/hét/fő
- kétágyas szoba: 59-85 £/hét/fő
- franciaágyas szoba: 120- 190 £/hét (a miénk: £150)
- ensuite (franciaágyas + saját fürdő): 160- 220 £/hét
- a szobáért két hét kauciót kértek és utána hetente tettük ki borítékban a díjat a közös konyhába (ez az úgynevezett"bizalom" módszer). - A fürdő: összességében nem rossz, bár a kád szélén a csap csak fogóval funkcionált üzembiztosan, de közvetlenül a szobánk mellett volt, így nekünk kevésbé kellett harcolni érte, mint a többieknek. Nyilván mindennek megvan az ára: a fürdőhöz közeli szoba elhelyezkedésének hátránya, hogy néha az ott horkoló lakótársunk berregésére kellett álomra hajtani a fejünket, mert egy-egy hosszú, bulis éjszaka után csak odáig sikerült elvergődnie.
- Takarítás: A házhoz precíz matematikai alapokon nyugvó takarítási rend készült. Lassan mondom, hogy közösen tudjuk értelmezni: a ház tíz lakója egyenlő mértékben veszi ki a részétt a takarításból, melynek értelmében mindenkire heti egyszer kerül sor. Tehát akkor számokkal: 10 lakó, 7 nap, mindenki heti egyszer. Megvan? De ami biztos, hogy én heti egyszer mindig megnyertem a lehetőséget. Ki érti ezt? Persze amikor megfenyegeti a tisztelt lakóközösséget az iroda, hogy takarítót küld ránk a mi költségünkre, azonnal mindenki vérig van sértve.
- Gáz (fűtés, meleg víz) és áram:: top-upos: (Ez egy feltöltős rendszer. Ilyen automatákat akkor szerelnek fel, ha tartozás van a közüzem felé. A működési elve ugyanaz, mint Magyarországon a feltöltőkártyás telefonoknak.) Létezik egy BritishGas-kártya és egy Electricity-kulcskártya, amivel el kell menni egy PayPointba vagy Payzone-ba (minden sarkon van egy ilyen bolt), ahol felteszik neked rá azt az összeget, amit ott helyben kifizetsz. Ha megvagy a feltöltéssel, hazamész, kinyitod a gáz/villanyóra dobozát, bedugod a kártyát, nyomod a gombot, újra £10-20 a felhasználható keret és rögzíted feltöltésed egy adminisztratív ívre is. Ennél többet hetente nem tehettünk fel, viszont ennek télen a duplájára is szükség van, így maradtunk néhányszor 1-2 napra fűtés és meleg víz nélkül. Ez lenne akkor a londoni rezsicsökkentés. A legtöbb vitánk egyébként mindig a limit túllépéséből adódott. De ha egyszer muszáj volt... Jól jegyezzük meg tehát a kecsegtető ajánlatot a hirdetésekből: "Áraink tartalmazzák a rezsi költséget, tehát ezen felül nincs fizetendő közüzemi számla a szobák esetében.“ Ja, végül is számla tényleg nincs.
- Kiköltözés: Referenciára szinte mindig szükség van a következő albérleteknél. Már nem emlékszem pontosan, de legalább £10 bánta, hogy írásba foglaltattuk az irodával, hogy jó lakók voltunk, panaszmentesek és ami a legfontosabb: mindig időben fizettünk.
Utólag már okosabb az ember és a panaszait bejelentheti a helyi fogyasztóvédelemnél is (Citizens Advice), akik itt szerencsére elég komolyan veszik a munkájukat. DE!
Ahogy élsz, annyit érsz
Ha hiszed, ha nem, amit eddig elmondtam, az még nem is olyan rossz. Találkozhatsz számos igazán elrettentő példával is:
- kolesz feeling: többemeletes lakóépület – egy szinten annyi szoba, amennyi belefér, egy fürdő, egy konyha
- csarnok: szobák szimulálása mobilfalakkal, az egy fürdőre és konyhára jutó lakók száma itt is meghaladja az optimálisat
- a bérelt szoba bútorzata mindössze egy darab matrac
- a legutóbbi nagy hír pedig minden bizonnyal egyben világrekord is: 26 (!!!) ember élt egy háromszobás (!!!) házban. Ha valaha is szeretted volna úgy érezni magad, mint egy menekült, ebben a házban lett volna rá lehetőséged, ráadásul még pénzedbe is került volna a mutatvány. A lenti képeken láthatod ezeket a pazar körülményeket, ahol a vállalkozó kedvű egyéneket elszállásolták. Magunk között szólva, azért fértek még volna oda simán, elég szellősen voltak így 26-an. Én például nem értem a karosszék és az asztal funkcióját, ott még bőven lett volna hely fekvőhelyeknek
És még sorolhatnám a londoni csodákat.
Ami kint, az van bent
Ha te is elkerülnéd a tömegszállásokat, íme néhány tipp az első költözés előtt:
- még otthon keress egy megbízható magyar irodát
- vegyél ki tőlük rövid távra szállást (maximum 7-14 nap, £20-25/nap)
- ez idő alatt keress munkát és egy közvetlenül a landlord (ő a tulajdonos vagy főbérlő) által hirdetett szobát. Azét jobb egy ilyen szoba, mert talán nagyobb eséllyel találsz megfelelőt a 2-3-as zónában; az árak mérsékeltebbek, mert nincs rajtuk közvetítői és egyéb adminisztrációs díj; nem kérnek ezerféle igazolást a beköltözéshez; illetve a nyelvtanulásnak is jót tesz, hogy nem csupa magyarral vagy összezárva. Ilyen szállásokat már otthon is találhatsz és érdeklődhetsz is róluk egyenesen a landlordtól, például az alábbi oldalakon: SpareRoom, Easy Roommate, RoomBuddies
Ami fent, az van lent
Vannak esetek, amikor már nem elég egy szoba, amikor sokkal inkább saját lakásra vagy házra van szükséged. Íme néhány oldal, ahol érdemes körülnézni, ha ebben a helyzetben vagy:
Ingatlanközvetítő irodák: rightmove, Zoopla, Foxtons
Közvetlenül a landlordtól: OpenRent, Gumtree
Ez az a hely
Ezen a környéken laktunk korábban, azaz a mi tömegszállásunk:
- Kelet-London, 3-4-es zóna, E10, Leyton;
- A belváros busszal: 90 perc;
- Két szintes ház;
- A lakók száma: 10;
- Fürdőszobák száma: 1;
- A mi lakóterünk egy szoba plusz a közös helyiségek.
Ez az a ház
Itt lakunk most:
- Délkelet-London, 2-es zóna, SE14, New Cross;
- A belváros busszal 40 perc;
- Három szintes ház;
- A lakók száma: 7;
- A mi lakóterünk: 2 szoba + 1 fürdő;
- Működik a takarítási rend;
- A gázt és a villanyt valóban a landlord állja és nem top-upos.
Nagyjából ez a mi sztorink, ezek a mi tapasztalataink. Remélem, rengeteg tanulsággal szolgálhattam. Sok szerencsét kívánok, mert a londoni albérletkereséséhez az is kell.
Fekete Szilvi
London, Nagy-Britannia
Kapcsolódó cikk: